Buffett híressé vált arról, hogy nem volt hajlandó beállni a fősodorba, nem érdekli mi a trendi, és mi az ami másokat lázba hoz. Megtehette, ekkora vagyonnal és ekkora szakmai múlttal a háta mögött. Sőt, lehet, hogy az ok és az okozat felcserélődik. Lehet, hogy éppen a fősodortól való távolság az, ami sikerét lehetővé tette. Nem volt hajlandó több tízmillió dolláros kastélyba költözni, most is az ötvenes években vásárolt házában lakik. A vállalata nevét, amely a hatvanas években egy textilgyár volt, mind a mai napig nem változtatta meg. Bár cége sok szempontból emlékeztet egy Hedge Fund-ra, sőt az előző bejegyzésben jelzett két fő ismérvből mindkettő igaz a vállalatára (erről később egy bővebb írásban), ő maga finoman szólva is ódzkodik a Hedge Fund-októl. Számtalan alkalommal kritizálta őket. Elsősorban a díjazást kifogásolta, a tipikusnak mondható 2%-os tőkearányos és 20%-os sikerdíjat sokallja. Véleménye szerint a Hedge Fund-ok nagy átlagban nem tudnak akkora többletértéket termelni bruttó, díjlevonás előtti szinten, hogy a díjak kifizetése a befektetőknek megérje. Másképpen fogalmazva: a díjak levonása után hosszút távon a befektetők kevesebb pénzt fognak keresni
Mindent összevetve Buffett a befektetési univerzum egyik, régi, teljes mértékben az oldschool iskolát képviselő alakja. Az új iskolák és módszerek azonban helyet követelnek maguknak.
Éppen a Hedge Fund-ok nagymesterei azok, akik egyre inkább közelednek hozzá, és vannak jónéhányan, akik magasabb hozamot tudnak felmutatni az elmúlt 10-15 évben, mint a fundamentális befektetések nagymestere. Sőt, a saját becslésem még azt sem zárja ki, hogy Soros György, ha nem áldozott volna annyi pénzt a nyílt társadalmat támogató alapítványára, még nála is gazdagabb lehetne, bár valószínű, hogy csak vészesen megközelítené. Érdekes egyébként, hogy Soros és Buffett ugyanabban az évben születtek, sőt születésnapjuk ugyanabban a hónapban van, mindössze 18 napra egymástól.
Aztán ott van John Paulson, aki a válság idején keresett mesés vagyonokat. Ma 54 éves és vagyonát 12 milliárd dollárra becsülik. Amikor Buffett először megjelent a Forbes listáján 49 éves volt, vagyona 620 millió dollár körüli, ami mai értéken 1,8 milliárd dollárt jelent. Beszélhetnénk John Arnoldról, aki még bőven 40 előtt van, vagyona 4 milliárd dollár körüli. Buffett az ő korában a közelében nem volt ennek. A lehetőség tehát a trónkövetelők előtt is ott áll. Azonban nemcsak egyedi esetekről van szó. A Hedge fund indexek, amelyekről később fogok még írni, szintén megverték őt az elmúlt 10 évben. Igaz az indexek hajlamosak az ágazat pozitív arcát kihangsúlyozni, erről később szintén szót fogok még ejteni.
Néhány fiatal és lendületes Hedge Fund menedzser egy cégnél úgy gondolta, hogy Buffett intelmeit elegáns és látványos módon is meg lehet cáfolni. A gurut olyan kihívás elé állították, amely egyszerre szép, és elkerülhetetlen. Egy fogadást ajánlottak neki, számára aprópénznek számító összeg, 1 millió dollár értékben. A fogadás lányege, hogy 10 éves időtávban egy Hedge Fund kosár képes lesz megverni a passzív részvénypiaci befektetés nettó, díjak utáni hozamát. A kosarat ún. Funds of Hedge Funds befektetésen keresztül érik el, tehát egy olyan alapba kerül a pénz, ami több Hedge Fund-ba osztja szét, tulajdonképpen diverzifikálja a tőkét, ami itt ráadásul többletköltséget is jelent. A fogadást vállalók, a Protege Partners vezetői (a képen) szerint azonban így is győzni fognak a Hedge Fund-ok. A két fél röviden az állaáspontját is ismerteti ezen az oldalon.
A nyertes természetesen nem veszi át a pénzt, és nem fogja luxusutakra költeni, Buffet ezt amúgy sem tenné. A győztes az általa előzetesen megjelölt jótékonysági szervezet részére juttatja el az 1 millió dolláros nyereményt. Nem pénzügyi szakemberekről lenne szó, ha a nyereményt már nem helyezték volna el egy ún, zéro kupon államkötvényben, azaz időközben kamatot nem fizető, jelen esetben 10 év múlva 1 millió dollárt érő értékpapírban. Ehhez a 10 év elején 640 000 dollárt kellett elhelyezni, mindkét fél fele-fele arányban járult ehhez hozzá. Elegáns, igazságos, gyakorlatias.
Nemrég megjelent, hogy a fogadás második évét a tapasztalt vén róka nyerte. Az általa választott passzív alap több, mint 10%-kal győzte le a Hedge Fund of Funds kosarat, 26,2% - 15,9% eredménnyel. Buffett mégsem örülhet annak, hogy az ő igazsága bukkan a felszínre. Ugyanis az első évben, 2008-ban olyan hátrányt szedett össze, amelyet még ekkora második éves teljesítménnyel sem sikerült ledolgozni. Sőt. A részvénypiac nagy zuhanásának évében a passzív részvényalap tele nehéz kövekkel élte végig a zuhanást. A Hedge Fund-ok viszont - ahogy a szabadságukról már beszéltem - rugalmasan reagáltak a helyzetre, és árfolyamesésre spekuláló short pozíciókkal esetenként akár nyertek is. Összességében a Hedge Fund-ok is megszenvedték azt az évet, a Protege kosara 23,9%-ot esett, de a passzív részvényalap ezt is durván alulmúlta a 37%-os zuhanásával. A két év összesített állása alapján Protege -11,8%, Buffett - 20,2%. A különbség nem tűnik kicsinek, egészen pontosan Buffett szemszögéből 10,5%, de 8 évre elosztva viszonylag elporlasztható. Ha a Protege kosara éves átlag 5%-ot hoz, akkor Buffett alapjának 6,33% kell hoznia. A különbség matematikai okokból nem mindig ugyanakkora, például 15%-os Protege kosár hozam esetén a Buffett által választott passzív alapnak már nem 1,33%-kal, hanem 1,45%-kal többet hoznia. Ám ha belegondolunk abba, hogy a Hedge Fund-ok jellemzően 2%-os tőkearányos díjat számolnak fel, míg a konkrét passzív alap éves költségmutatója mindössze 0,09%(!), ez az előny önmagában a díj eltérésből adódhat. Akkor még nem is beszéltünk sikerdíjról, az alapok alapja magasabb költségterheléséről, a magasabb tranzakciós díjakról. A lecke a tekintélyes vezetés ellenére a Hedge Fund-oknak fel van adva. Továbbra is meg kell verni a piacot, legalább 2%-kal. A Hedge Fund-ok élete nem könnyű, de eddig bizonyítottak.
