Miről szól?

Ezen az oldalon a Hedge Fund-ok világát mutatjuk be. Mik ezek, mit csinálnak, hogyan működnek, milyen stratégiát használnak, milyen befektetéseik vannak, és nem utolsósorban Te miként profitálhatsz ebből. Szó lesz érthető nyelven az elméletről, módszerekről, de érdekességekről, hírek elemzéséről, aktualitásokról is. Más szóval: megtudhatod mit és hogyan csinálnak a TőzsdeBálnák, mit tesznek az olyan dollármilliárdos és gyakran titokzatos spekulánsok mint Soros, Griffin, Simons és társaik. Kérdéseket, visszajelzést kérlek ide küldj: info@bwm.hu

Twitter

Nincs megjeleníthető elem

Portfolió Blogger

Facebook, Twitter

 

Facebook

Portfolió Hírek

2011.02.16. 16:24 Faluvégi Balázs

A jelen Gordon Gekko-i - bennfentes kereskedelem a Hedge Fund-ok világában

Címkék: cohen portfolioblogger bennfentes rajaratnam

A filmvilág és a tőzsde házasságának megkérdőjelezhetetlenül első számú alakja a Michael Douglas által alakított Gordon Gekko. A Tőzsdecápák antagonist-ja kétféle módon tett szert hatalmas vagyonra. Az egyik nem feltétlenül törvénytelen, de az biztos, hogy mélyen etikátlan. Ebbe a csoportba tartozik a vállalatok felvásárlása, majd felszabdalása, illetve a felvásárlásokba való belenyúlás, és más piaci szereplők kvázi megzsarolása. A második viszont kőkeményen beleütközik a törvényekbe. Ez a bennfentes kereskedelem, azaz olyan részvények vásárlása, vagy éppen shortolása, amely esetén többlet információja van a nyilvánossággal szemben. Mit jelent ez pontosan, és miért jár(na) érte börtönbüntetés?

Képzeljünk el egy kétségtelenül giccses, de szemléletes példát. John Smith kertész egész életében gazdag emberek és cégek kertjeit építette és ápolta. Naponta 12 órát dolgozott, hogy mások az ablakukon reggel kitekintve frissen nyíló, színekben pompázó virágokat lássanak. 50 éves korára összegyűjtött 50 000 dollárt, amelyet a gyermekei oktatására szeretett volna felhasználni néhány évvel később. Pénzét három különböző részvénybe fekteti. Az egyik kiválasztott vállalat másnap bejelenti, hogy nagyon rossz negyedévet zárt, és veszteségei olyan mértéket öltöttek, hogy kénytelen csődöt jelenteni. John szomorúan mond le a befektetett pénzének nem kis részéről, és lánya kénytelen éjszakánként egy sztriptízbárban dolgozni, hogy kifizesse a tandíjat. Amit John nem tud, hogy aznap, amikor megvette a részvényt, a másik oldalon lévő eladó shortolta azokat, ráadásul úgy, hogy jó pénzért fülest kapott a másnapi bejelentésről. Amit John elveszített, azt a másik oldalon álló ember nyerte meg úgy, hogy nem egyenlő feltételek álltak a rendelkezésükre, hiszen olyan többletinformációja volt, amit ha John tudott volna, nyilván nem vette volna meg a részvényt. Az ellenoldali fél tevékenységét illegális bennfentes kereskedelemnek hívjuk, és ezt a törvény bünteti.

A leghíresebb bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ügy érdekes módon nem egy tőzsdén otthonosan mozgó bróker vagy spekuláns esetében történt meg, hanem egy igazi hírességnél. A főzőműsorairól elhíresült Martha Stewart, akinek vagyona meghaladja a félmilliárd dollárt, egy alig 45 000 dolláros veszteség elkerülés miatt került közel fél évre a rács mögé. Stewart asszony egyéb háztartási tanácsokkal is ellátta nézőit, így lakásdekorációval kapcsolatban is sok hasznos tippet adott, akár szűk, elsőre ridegnek tűnő helyekkel kapcsolatban is, amint az a képen látható*.


Ő nem nagyipari méretekben űzte a csalást, hanem egy jelentést kapott a brókerétől, hogy az általa birtokolt biotechnológiai részvények zuhanni fognak, amint egy addig még nem nyilvános engedélyeztetést visszautasító határozat született meg egy gyógyszerről. Az eset rávilágít arra, hogy az amerikai hatóságok, ha nem is feltétlenül hatékonyak a bennfentesek elkapásában, nagyon komolyan veszik a dolgukat és senki sem tekinthető szent tehénnek, bárki számíthat az igazságszolgáltatásra, ha hasonló módon visszaél olyan információkkal, amikről a többség még nem tudhat.

Nem csoda, hogy az információkért aranyárat fizetni hajlandó Hedge Fund világ egyes tagjait is elérte a bennfentes kereskedelem miatt botrányok hulláma. A hatóságoknak 2009 végén egy igazi bálna is a horgára akadt. Raj Rajaratnam, a Sri Lankában született befektető zseni annak az évnek októberében egy általa is támogatott film premierjére ment volna. A gép péntek reggel szállt volna fel, de Rajaratnam még éjjel háromkor is telefonon beszélt a lányával. Rajaratnam valószínűleg nem tudta, hogy akkor a hatóságok már hónapok óta minden lépését titokban figyelik. A nyomozás vezetője hajnalban fontos döntést hozott meg, mert úgy látta, hogy Rajaratnam szökni próbál. Reggel 6-kor az FBI kommandósai rátörték az ajtót és bilincsben vitték be kihallgatásra. Cégénél, a Galleon Group irodájában a munkatársai nyugodtan tartották meg a reggeli értekezletet, hiszen senki sem számított a főnök megjelenésére, úgy tudták, hogy a repülője útban van Európa felé. Hirtelen egyikük a szeme sarkából talán tudat alatt egy ismerős arcot fedezett fel a kereskedési terem számos pontján elhelyezett TV képernyőjén. Felpillantott, és nem hitt a szemének. A világszerte nézett CNBC-n a cég vezetőjét kísérték a rendőrök a rabszállító kocsihoz. Nem tudott megszólalni. Lassan a többiek is észrevették körülötte, hogy nem stimmel valami, és egyre többen szegezték a tekintetüket a TV-re. Mind néma csendben, sokkolva álltak. A vállalatnál mindenki kivétel nélkül ott, egy szempillantás alatt szembesült azzal, hogy karrierje éles fordulatot fog venni.


Mint utóbb kiderült Rajaratnam-nak esze ágában sem volt elmenekülni. Tényleg a film bemutatójára és egy londoni hosszú hétvégére indult, a lányával pedig csak családi ügyekről beszélgettek telefonon, amelyben nem volt semmi kódolt szöveg. Ám a lavina addigra elindult, és lehet, hogy ez a Sri Lankáról származó Hedge Fund vezér nagy szerencséje. Rajaratnam 2009 októberéig olyan életet élt, amiről néhány száz ember kivétel mindenki csak álmodhat. Csak egy példa, az 50. születésnapjára kibérelt egy repülőt 70 embernek, és egy egész luxus szállodát Kenyában. A társaság oda repült és egy héten keresztül szafarikon vett részt nappal, amit nagy éjjeli bulik követtek. A résztvevők egy-egy pólót is kaptak, amin ez szerepelt: "Raj őrült, lázadó, lármázó pereputtya" (angolul jobban hangzik a sok "r" miatt: The Riotous, Rowdy, Rebellious Raj Tribe). Rajaratnam egyes értesülések szerint támogatta a hazájában munkálkodó, terrorista cselekményekkel is vádolt, azóta lényegében legyőzött Tamil Tigrisek mozgalmát is sok millió dollárral.

Rajaratnam már a nyolcvanas években kitűnt a tömegből. A kollégái a Hewlett-Packard számológépei után elnevezték HP Raj-nak, mert olyan gyorsan volt képes matematikai műveleteket végrehajtani fejben. A másik jellegzetessége az erőszakossága volt. Bekerült a legjobb körökbe és válogatás nélkül rohamozta meg a tőzsdei cégek vezető tisztviselőit egy-egy bálon vagy vacsorán. Folyamatosan kérdésekkel ostromolta őket, és amikor már bennfentes információkat szeretett volna kiszedni belőlük, és azok nem válaszoltak, tippeket mondott és figyelte a reakcióikat. Idővel, ahogy Rajaratnam elindította saját Hedge Fund-ját a Galleon-t, ennél komplexebb módszereket dolgozott ki az információszerzésre. Az adatokat egyre kevésbé a cégek menedzsmentjétől és egyre inkább tanácsadói hálozatoktól kapta. Az ügy, amely miatt végül letartóztatták a McKinsey tanácsadó cégtől kapott értesüléseken alapult. Az ottani vezető értesítette Rajaratnam-ot az ATI Technologies és az AMD tervezett egyesüléséről. Amikor az ügylet nyilvánosságra került, a Galleon 20 millió dolláros nyereséggel szállt ki a részvényekből. Egyes források szerint Rajaratnam olyan cégekről is kapott kerülőúton információkat, mint az IBM, az Intel, a Goldman Sachs és a Google.

Az ügynek pikáns szálai is vannak. Eddig a hatóságoknak 25 ember esetén sikerült elérni, hogy legalább a vádpontok egy részében bűnösnek vallják magukat. Az egyikük egy bizonyos Danielle Chiesi. A karrierjét szintén technológiai részvények elemzésével kezdő hölgy tekintélyes hálózatot épített ki az információszerzésre, vállalati vezetőkkel és tanácsadók hadával kapcsolatot tartva. Ehhez nem egyszer a bájait is bevetette, az IBM egyik - azóta bennfentes kereskedelem miatt rács mögött ülő - felső vezetőjével intim kapcsolatot is ápolt. Az adatok kínálatával így aligha volt gond a számára. A lényegében információs brókeri szolgáltatást nyújtó Chiesi a keresleti oldalon is hamar megfelelő ügyfélkört alakított ki. Legnagyobb vásárlója Rajaratnam volt, akivel néha hosszan telefonbeszélgetéseket folytattak. Danielle és Raj igazi munkamániások voltak, így nem jutott idejük arra, hogy néha megnézzenek egy-egy hollywood-i maffiafilmet, ezért az sem jutott eszükbe, hogy ezeket a beszélgetéseket az FBI lehallgatja. A dialógusok között olyan gyöngyszemek is akadnak, mint például: "Ha beszélsz, biztosan börtönbe kerülök...", vagy: "Nekem annyi, ha ez kiszivárog..."


Rajaratnam jelenleg 100 millió dolláros óvadék fejében szabadlábon védekezik. Az átlagos büntetés a 2003 óta megtörtént bennfentes kereskedelemmel kapcsolatos ítéletekben 18 hónap volt. Rajaratnam ügye ennél sokkal fajsúlyosabb, és a széles körű érdeklődés miatt könnyen lehet, hogy a vártnál is szigorúbb büntetésre számíthat. A Qwest egykori vezére, aki állítólag éppen annyi milliót keresett a saját cége részvényeire való spekulálással, mint a híres kiskutyák száma, 70 hónapot tölthet a börtönben.

Az ügy elindulása óta már 40 ember került a gyanúsítottak listájára, köztük nagyon sokan nem a Galleon érdekkörébe tartoztak. A tanácsadók és a kiszivárogtató menedzsment mondhatni diverzifikálta a portfólióját, így több Hedge Fund-hoz is eljutottak az értékes információkból. Számos olyan ember lett gyanúsított, akik korábban az egyik leginkább tisztelt Hedge Fund-nál, a Steve Cohen vezette SAC-nél dolgoztak.

Ezért nem is csoda, hogy Steve Cohen, akiről már részletes cikkben írtunk, szintén a hatóságok érdeklődési körébe került. A pletykák szerint ő az egyik nagy - ha nem a legnagyobb - hal, akire vadásznak, ám egyelőre sikertelenül. Gyanús volt az is, ahogy tavaly júniusban az egyébként rejtőzködő Hedge Fund vezér meglepő mélységben engedett betekintést az életébe a Vanity Fair cikkének keretében, ahol sejthetően a PR tanácsadók hatására emberi arcát mutatta (lásd a fotón a nejével az otthoni kanapéjukon), és néhány ponton megmagyarázta sikereinek okait. Az is köztudott róla, hogy sokat költ információk megszerzésére, és ő a Wall Street legnagyobb megbízója, éves szinten közel 200 millió dolláros tranzakciós jutalékokkal gazdagítva a legnagyobb befektetési bankok bizományosi és elemzési részlegeit.


Cohen múltjába tekintve azonban további érdekességeket találunk. Schwager híres könyv trilógiájának záró kötetében, a Stock Market Wizards-ban Steve Cohen-nel is készült egy interjú, ahol egy igen érdekes esetet is megemlítésre kerül, amelyben egy igencsak szerencsés ügyletről mesél:

A több tízezer tőzsdei ügyletből amiben részt vett, ki tudna emelni egyet, ami kiemelkedik a többi közül?

Egyszer egy millió részvényt shortoltam egy adott cég papírjaiból. Másnap az árfolyam 10 dollárt zuhant. Az elég jól esett.

Mi volt itt a háttérben?

Anélkül, hogy neveket említenék - az adott cég különben soha nem beszélne velem többé - a kérdéses szektorban jó pár részvény erős nyomás alatt volt, de ez a papír még emelkedett, mert nemrég született meg a döntés, hogy bekerül az S&P 500 komponensei közé. Arra a következtetésre jutottam, hogy amint az ezen okból érkező intézményi vételek megszűnnek, az árfolyam zuhanni fog. Éppen azon nap után, amikor megnyitottam a short pozíciókat, a vállalat várakozások alatti negyedévről számolt be, és a pozíció igazi telitalálatnak bizonyult.

Nos, az ilyen kis történetek legkevesebb felkeltik az ember gyanúját. Különös tekintettel arra, hogy Cohen-nek fontos, hogy a cégek menedzsmentjei szóba álljanak vele.

Mégis felületes ítéletalkotás lenne azt hinni, hogy ezek az emberek csak ezáltal lettek ilyen gazdagok. Steve Cohen a fenti példában 10 millió dollárt keresett, ami még akkor is aprópénz neki, ha "csak" 2007-re érte el, hogy vagyona 5 milliárd dollár fölé nőjön. Rajaratnam sem a Wal-Mart-ba jár elintézni a nagybevásárlást, hiszen az ő vagyonát is 2 milliárd dollár közelébe tippelte a szakmai sajtó, amely a letartóztatása óta bezárt cég kieső bevételei és veszteségei ellenére 1 milliárd alá csökkent, de egy afrikai túra, vagy egy-két robbantás egykori hazájában még mindig könnyedén finanszírozható lenne. Ezeknek az embereknek a vagyona tehát két-három nagyságrenddel nagyobb, mint amennyit a hasonló ügyleteken kerestek, még ha számításba is vesszük, hogy nem minden került nyilvánosságra. Rajaratnam esetén 19 millió dolláros ügy, ami miatt bíróság elé került. Egy 7 milliárdos alapnál, amilyen a Gelleon volt 2009-ben, ez 0,25%-ot jelent. Mondhatnánk, hogy sok kicsi sokra megy, de valószínű, hogy a bennfentes kereskedelem csak egy volt a több alkalmazott módszer közül.

A Hedge Fund világban elképesztő nyomás van a menedzsereken, hogy a legjobbak között legyenek. Ehhez szinte folyamatosan kell nagyon magas hozamokat elérni, mert egy viszonylag rossz időszak után a befektetők tovább állnak. Egy bizonyos szint, egy adott nagyságrendű kezelt tőke felett a Hedge Fund-ok (is) kénytelenek sokféle lehetőség, stratégia után nézni, hogy elférjenek a piacon úgy, hogy továbbra is szállítják a magas hozamokat. Másképpen megfogalmazva: ott keresnek pénzt, ahol csak tudnak.

Persze senki nem kötelezte őket, hogy elviseljék ezt a nyomást, és állandó kényszerteljesítményben éljenek. Rajaratnam saját mániájának az áldozata lett, olyan pénzt kereshetett meg illegálisan, amire sem saját vagyoni helyzete, sem a szakmai sikere érdekében nem lett volna szükség. Ahogy Marvin a Tőzsdecápákban mondja: van, aki a "lelkiismeretet hírből sem ismeri" Ezek közé tartozhat a történetek alapján Cohen, akiről könnyen kiderülhet, hogy ugyanebbe a csapdába esett. Pedig aki a kilencvenes évek elejétől kezdve elért éves szinten nettó 20-30%-os hozamokat, annak valódi tudás van a birtokában. Már nem kellett volna semmit bizonyítania. Ahogy tudni kell meglátni azt is, ha egy trend véget ért, úgy észre kellett volna venniük, hogy a pénzcsinálásnak is vannak olyan módozatai, amely már több kárt okoz, mint amennyi hasznot hajt. Itt elsősorban erkölcsi, személyiségbeli és presztízs szempontokról van szó.

Még egy érdekesség. Tudjátok mi az a Galleon (emlékeztetőül: Rajaratnam Hedge Fund-jának neve)? 16. századi hajók, főként a spanyol tengerészetből, amelyek hadi célokra lettek kifejlesztve, de az ő feladatuk volt az arany és a fűszerek elrablása az Új Világból. Modern kori felbukkanása találó elnevezés.

(* - Igen, ez természetesen egy montázs és csak vicc.)

komment

süti beállítások módosítása