Sokan gondolhatják, hogy a tőzsde egy igazi férfias sport. A brókerek, elemzők, vagyonkezelők nagy többségének egyessel kezdődik a személyi száma, miniszoknyával és tűsarokkal gyakrabban csak a befektetési cégek recepcióján, vagy a back office-okban találkozhatunk. Nőnapon már jeleztük, hogy azért nagyon sok hölgy is befutott bámulatos karriert az ágazatban, de van valaki közöttük, aki könnyedén kiemelkedik a tömegből, és sikerei a koedukált mezőnyben is a legjobbakkal vetekednek. Néha tehát előfordul, hogy az ágazatban hölgyek töltsék be a Hedge Fund menedzser szerepkört.
Az azonban még ritkább, hogy egy Hedge Fund-ot egy házaspár vezessen, és lássuk be: ez egy igazi időzített bomba. Van, akinek sikerült ezt megoldania. Kenneth Griffin például egy szakmabelit vett el, egy olyan hölgyet, aki a saját alapját vitte, sikerrel. Ám a Citadel vezére mégis sokkal nagyobb súlyt képviselt a kettősükben már megismerkedésükkor, mind a kezelt vagyont, mind a szakmai elismertséget és eredményeket tekintve, és a birodalom addigra már rég felépült. Ám van egy olyan Hedge Fund, ahol egy házaspár dolgozott együtt, és a nemek súlya idővel éppen ellenkezőleg alakult.
Az egyik legsikeresebb Forex Hedge Fund-ot ugyanis a házasság emelt a magasba, és tett annyira erőssé, hogy még egy válás sem tudta lerombolni. A céget a kilencvenes évek elején alapította egy angol matematikus és egy görög mérnök. Az utóbbi Elena Ambrosiadou elképesztő karriert futott be, hiába volt többszörösen is hátrányban kollégáival szemben. Nőként, külföldiként és gazdasági végzettség nélkül érte el, hogy 27 évesen minden idők legfiatalabb nemzetközi szintű vezetője lett a British Petrol-nál. A hölgy Thesszalonikiben született, vegyészmérnöki diplomát szerzett és onnan indult el világhódító útjára.
Londonban megismerkedett igazi "quant" férjével, aki akkoriban a Goldman Sachs sorait erősítette. Ketten nyitottak egy számlát 1992-ben 100 000 dollárral, és már akkoriban automatikus modellek alapján dolgoztak. Az alszegmens egyik úttörői voltak, hiszen akkoriban még Simons vagy Shaw alapjai is gyerekcipőben, vagy tervezési szakaszban jártak, Baha pedig a rendőriskolában gyakorolta a közúti ellenőrzést. Három év gyakorlást és finomhangolást követően kiléptek a piacra Hedge Fund-jukkal, amelyet a görög "otthon" szó alapján (még 1992-ben) Ikos-nak neveztek el.
Ám ekkor egy olyan piacon kezdtek el kereskedni, ami mai szemmel elég meglepőnek számít. A japán részvénypiacot célozták meg, ami a kilencvenes évek közepén már nem a legszebb napjait élte. Az irányt viszont ők meg sem próbálták megtippelni, helyette a market neutral stratégia segítségével értek el egészen kiváló hozamokat, az első évben mindjárt 24%-ot. A választás nem volt véletlen, hiszen akkor a Felkelő Nap Országa még mindig a világ második legnagyobb részvénypiacát hordozta, így a likviditásra nem lehetett panasz. A fő piacuk még négy évig ez maradt. Idő közben azonban fejlesztették devizapiacra kitalált modelljeiket, amelyek szerepe egyre nőtt az alap nyereségén belül. A 2000-től indult esés a Japánban tapasztalthoz hasonló lehetőségeket teremtett Európában és Amerikában, így az Ikos minden tekintetben globális céggé nőtte ki magát.
A fő Hedge Fund első 13 évének teljesítménye kicsivel 10%-os éves nettó hozam felett volt, ami bőven verte mind a kockázatmentes, mind a részvénypiaci hozamokat, nem is beszélve a market neutral konkurensekről. Ám ez még kevés lett volna ahhoz, hogy Ambrasiadou asszony és férje a legjobbak közé emelkedjen. Az Ikos ugyanakkor képes volt arra, hogy az eredményeit rendkívül alacsony drawdown-ok mellett érje el. Mindössze két olyan teljes naptári évük volt, amelyik veszteséges volt, 2003 és 2008, ez utóbbiban fordult elő egyedül 10% feletti visszaesés, minden más esetben ennek mértéke 8% alatt maradt (igaz, havi bontással kalkulálva), sőt az említett legrosszabb év kivételével nem volt 4,23%-nál nagyobb drawdown sem. Mindez igazolja, hogy az Ikos a kockázatkezelést egészen magas szintre vitte. Mindeközben alig van olyan programjuk, amelynek éves nettó hozama 10% alatt lenne, de a legtöbb esetben ennél sokkal többet is elérnek.
Az igazán nagy sikert az FX, vagyis a devizaügyletekre specializálódott alapjuk érte el. A 2008-ban külön is elindított rendszer majdnem 20%-os éves hozamot ért el, és a MAR rátája kettő feletti, ami még a fentieknél is kiválóbb kockázatkezelésről tanúskodik. A Bloomberg magazinja 2010-ben a 4. legjobb Hedge Fund-nak nevezte meg az Ikos devizás alapját, amelyet a nagy nevek közül csak Ray Dalio volt képes megelőzni. A pontos módszereket illetően az Ikos alig árul el valamit. A kereskedés automatizált, robosztus matematikai modellezésen és számítógépes kapacitásokon alapszik. Gyaníthatóan igen komoly munka fekszik abban, hogy a különböző időtávokra (a HFT ügyletektől a középtávú pozíciókig) történő spekulációk közötti dinamikus allokáció ne okozzon túl nagy kitettséget adott eszközökben, vagy egymással nagy korrelációt felmutató eszközök között. Ahogy Markowitz hívei a különböző részvények, a trendkövetők az egymással együtt nem mozgó határidős piacok, addig az Ikos az időtávok és irányok között valósít meg hatékony diverzifikációt. Ha már szóba kerültek a határidős piacok: a cég erre a területre specializált alapja ugyan a 2004-es indítást követő második évben 36%-os hozamot ért el, 2009 végéig egy helyben topogott, lényegesen gyengébb mutatókat produkálva házon belüli vetélytársainál. Azonban Ambrosiadou és csapata zsenialitása itt is a felszínre tört: a 2010-es évet nettó 106%-os hozammal ünnepelhették.
Az Ikos története az utóbbi időben már a kémregények világát idézi. Az alkalmazottakon egyre nőtt a nyomás, hogy a cég sikeres programjait lemásolják és jó pénzért eladják.Persze a kódok lopása szinte minden quant alap esetén menetrendszerűen fellép. Túl sok a pénz, túl nagy a csábítás, és túl könnyű dolga van a tolvajoknak, hiszen csak egy pen drive-ra kell felmásolni a programokat, és kivinni a zsebükben. Az esetek többségében azonban ennél bonyolultabb a kép, ugyanis ezek az alkalmazottak részben vagy egészben megalkotói annak a kódnak, amit magukkal szeretnének vinni egy új cég alapításához. Innentől pedig egy végeláthatatlan jogi vita kerekedik, ahol általában az erősebb, több pénzzel rendelkező fél nyer.
Az Ikos első botránya akkor kezdődött, amikor Elena gyanút fogott, hogy vezető alkalmazottaik éppen kiugrani készülnek a vállalatból. Kémkedni kezdett utánuk, és egy titkosszolgálati múlttal rendelkező hölgyet küldött rájuk, aki olyan jól összebarátkozott, hogy az alkalmazott gyerekére is ő vigyázott alkalmanként, miközben az otthoni számítógépükhöz is hozzáfért. Az Ikos, és a munkatársak kölcsönösen beperelték és feljelentették egymást, majd később megegyeztek.
Ez az ügy azonban csak egy gyenge bemelegítés volt Ambrasiadou és a férje közötti csatározásokhoz. A házaspár kapcsolata még 2004-ben romlott meg (hogy - többek között - miért, arról árulkodjon a férjről készült lenti kép), de ekkor még képesek voltak összetartani a céget. Senki sem tudja, hogy ki volt az, aki elsőként visszavágott, de a férj azzal vádolja feleségét, hogy az a feje fölött intézkedett, míg az ellenkező oldalról az a vád, hogy amaz megpróbálta ellopni a kódokat. Coward persze azt állítja, hogy azokat nagyrészt ő írta, így a cégből is nagyobb nyereségre tarthat igényt. A bomba akkor robbant, amikor Amrasiadou a férj síelése alatt 12 alkalmazottat azonnali hatállyal kirúgott, kémkedéstől tartva. Szerinte ezek az emberek a férj lelépését készítették volna elő, aki viszont felháborodott mind a lépésen, mind a vádakon. Coward azt is állítja, hogy a felesége a saját házában figyeltette meg őt és az édesanyját. Elena szerint viszont ezen állítások célja az, hogy minél több pénzt csikarjon ki belőle.
Elena és Coward jelenleg 4 különböző országban, több mint 20 különböző perben állnak szemben egymással, és senki sem tudja mi lesz az ügyek vége, és természetesen azt sem, hogy mikor. Érthető módon időközben a válókeresetet is benyújtották. Hiába "gyáva" a férj eredeti neve, ezúttal nem futamodott meg. Talán az is vigasztalja a feleket, hogy nem ők az egyedüliek, ahol egy válás hajszál híján egy Hedge Fund életébe került.
Sokan gondolhatták azt,. hogy Elena a férje szakmai támogatása nélkül nem lesz képes tovább vinni a céget, és főként a hozamokban lesz ez tetten érhető. Nagyon tévedtek. Coward végső távozása után kiderült, hogy Ambrasiadou valóban a legnagyobbak világába tartozik. Az Ikos FX alapja ugyanis a tavalyi évet 26%-os hozammal zárta, mindössze 3,23%-os maximális drawdown mellett, és idén is megközelíti a 12%-ot 7 hónap adatai után. Emellett a hátidős termékekre specializálódott alap feltámadása is a szakítást követő időszakra tehető. A cég egyik alkalmazottja azt mondja, hogy a szoftver nagymértékben át lett alakítva Coward távozása után, és ahogy fogalmaz: egy ilyen rendszert amúgy sem lehet teljes mértékben autópilótára állítani. Mindez még jobban megnöveli Ambrasiadou érdemeit.
Elena az egyik leggazdagabb self-made görög üzletasszony lett, csak úgy mint a legtöbbet kereső Angliában élő nő is egyben. Ennek ellenére ideje jó részét Cipruson, az adóoptimalizálás miatt ide helyezett Ikos irodákban, illetve Monte Carlo-ban tölti. Több százmillió fontos vagyona lehetővé tette, hogy megvegye a világ legnagyobb vitorlását, a lélegzetelállítóan szép Máltai Sólymot. A hírek szerint a 88 méteres jacht vételára 120 millió dollár volt.
A munkamániás Ambrasiadou-nak persze nincs sok ideje, hogy itt pihenje ki a fáradalmait. Bár a cég a belső viharok előtt 3,5 milliárd dollárt is kezelt, a következő évek a viták miatt komoly visszaesést eredményezett. Elena azonban képes volt rá, hogy a tőkét 2,5 milliárd dollár fölé tornássza vissza. Nemcsak túlélte a válságot, hanem megerősödve került ki belőle. A szakma ma már az Ikos-ra, és főként az FX-re, az egyik legjobb szereplőre tekint.
Hogy most mi lett velük a múlt heti váratlan és nagymértékű CHF zuhanás után az jó kérdés, mindenesetre beszédes, hogy a hasonló jellegű Hedge Fund-ok többsége veszített. Ennek ellenére az Ikos híresen bravúros módon megosztott kockázata valószínűleg megkímélte a számottevő veszteségektől. Ha a cég a szeptembert is jól zárja, akkor még azon sem lepődünk majd meg, ha Ambrasiadou olyan nagyságok nyomába ered majd, mint James Simons, vagy David Shaw.
