Éjjel fél három van. Louis Bacon lassan kinyitja a szemét és felemeli a fejét. A felesége félálomban megkérdi tőle: "Minden rendben?". "Persze, aludj csak tovább" válaszolja Bacon, felemeli az éjjeliszekrényről a szemüvegét, felteszi, és a mély figyelemmel nézni kezd valamit. Tőle alig fél méterre egy monitor fényei villódznak- árfolyamokat lát rajtuk. A japán piac éppen zárni, az európaiak pedig nyitni készülnek. Bacon pár perc után megnyugszik, megfordul és álomba merül. Egy óra múlva ismét egy pillantást vet a monitorra, nem mindegy, hogy a Brent hogyan alakul.
Nem tudjuk, hogy ez a jelenet elő szokott-e fordulni, és ha igen, milyen gyakran, de hallgatva a pletykákat Bacon hihetetlen magasságokat elérő elhivatottságáról, nem lennék meglepve, ha mindez szó szerint így történne minden éjszaka. Bacon, az egyik leginkább titkolódzó Hedge Fund milliárdos ugyanis még a többieken is túltevő munkamániás. Állítólag mindegyik rezidenciáján van egy számítógép a hálószoba ágy mellett, hogy soha ne maradjon le egyetlenegy mozzanatról sem, ami a piacon történik, és külön embert alkalmaz, aki ezen helyszínek között utazgatva a számítógépeket és a rajta futó alkalmazásokat tartja karban. Amikor a kilencvenes évek elején, az Internet-korszak előtt Londonban volt, külön futár hozta el neki a Barron's legfrissebb számát az óceán túlpartjáról minden héten.
Bő 10 évvel korábban a frissen végzett Bacon, csak úgy mint Paul Tudor Jones, a Gyapottőzsdén tanult. Végig kellett néznie, ahogy mestere, Philip Hehmeyer egyetlen rossz döntéssel elveszíti vagyonát. Meghatározó élmény volt ez számára, és egy életre megtanulta, hogy nem szabad a vesztő pozícióhoz ragaszkodni. Amit szintén nem felejt el soha, hogy egy pillanatra sincs megállás, a bukás bármelyik ajtó mögött ott lapulhat ugrásra készen állva. Később brókerként kezdett el dolgozni New York-ban, és bár voltak rossz időszakai, nagyon komoly jutalékot zsebelhetett be a testvére segítségével, aki Soros mellett dolgozott, illetve Paul Tudor Jones által, aki már akkor jó barátjának számított. Jó pár évvel később Jones indította el a Hedge Fund pályáján is, hiszen 1989-ben, amikor már nem fogadott el új beáramló tőkét, sok potenciális ügyfelet Bacon-höz irányított (igaz a pénzmagot Bacon 25 000 dolláros öröksége biztosította). Ez mindenki számára nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen Bacon valósággal berobbant az ágazatba. Az első évében két eseménysort is remekül átlátott. Az egyik az Irakban és Kuvaitban folyó háború olajárra gyakorolt hatása, a másik pedig a Nikkei-lufi kipukkanása volt. Az évet 86%-os nettó hozammal zárta, és ezt a sikert azóta sem sikerült megismételnie, noha az azóta elért éves díjak levonása utáni 19%-os hozammal sem kell szégyenkeznie.
A piac hamar a kegyeibe fogadta az édesanyja lánykori nevéről elnevezett Moore Capital-t, ahová csak úgy ömlött a tőke. A gyorsan jött siker azonban ingatag lábakon állt és 1994-ben, a cég első veszteséges évét követően az ügyfélkör 90%-a hagyta ott az akkor még egyslágeresnek hitt sztárt. Azt kevesen tudták, hogy Bacon alkatilag akkor a legjobb, amikor pofont kapott. A drawdown-t hamar legyűrte és ismét emelkedő pályára került. Minden évben elég volt 1-2 zseniális húzás, hogy kiváló hozamot szállítson a befektetőknek. Volt olyan év, amikor egyetlen, pár hónapos dollár long, majd azt követő short hozta az eredmények háromnegyedét, és ez elégnek is bizonyult.
Bacon leginkább macro trader. Jobban mint Soros, aki a hetvenes években és a nyolcvanas évek elején még kiváló részvény kiválasztó és időzítő volt (érdemes elolvasni a Soros on Soros-t). Jobban, mint generációja egyik legjobbja, Paul Tudor Jones, aki 1987-ben is vadul kereskedett az S&P 500-at (és nagyon sok pénzt keresett ezzel, érdemes megnézni a letiltott dokumentumfilmjét). Bacon már a kezdetektől fogva makroban gondolkozott és évtizedes élő, csontvelőig hatoló tapasztalata van a területen. A módszere lényege, hogy erősen koncentrált pozíciókat épít ki túlfeszített, robbanásra váró piacokon. Ezen kívül gyakran tart magas készpénzarányt, ha nem lát igazán jó lehetőséget a piacon, vagy ha nem az ő meglátásai szerint alakultak a dolgok és villámgyorsan lezárta a pozícióit. Ez tette lehetővé a Moore Capital számára, hogy a legtöbb sikeres Hedge Fund-nál alacsonyabb kockázattal tudjon a a legjobbak között maradni.
A Moore Capital az ágazatban ritkán látott magas díjakat számol fel. A szokásos 20%-os sikerdíj helyett 25%-ot vonnak le, és a fix díj is másfélszerese a megszokottnak, vagyis 3%. Bacon munkamódszere ugyanakkor kevésbé konfrontatív, mint vetélytársaié. Nagyon ritkán keveredik vitába bárkivel is. Erre nem is nagyon ad táptalajt, hiszen a végsőkig ragaszkodik hozzá, hogy mindenben ő döntsön. Rendkívül nehezen enged bárkit is bizalmába, így nagyon kevés portfólió-menedzser dolgozik nála, aki valaha is komoly összeg feletti döntés lehetőségét kapta meg.
Ám Bacon zsenije és gépezete a jó eredmények és a magabiztos díjak ellenére nem tudott akkora átütő hírnevet elérni, mint a legnagyobb nevek. Éppen olyan, mint névrokona, a színész Kevin Bacon, akiről mindenki tudja, hogy kicsoda (még híres hálózatelméleti gondolatkísérlet is született róla, amit névrokona kapcsán a Forbes újságírói a Bacon-től Bacon-ig ábrán vezettek le, lásd lent), de soha nem volt képes kasszasikereket tekintve Tom Cruise, színészi alakítást tekintve Edward Norton-féle magasságokba feljutni, három évtizedes pályafutása során. Ennek talán az is az oka, hogy Bacon még Hedge Fund vezér létéhez képest is nagyon rejtőzködő. Az irodáit a legendák szerint időről időre átvizsgálja, hogy nincs-e lehallgatókészülék elrejtve valahol. A csapatának kiadták, hogy tilos információt közölni arról, hogy ő hol tartózkodik éppen. Az alkalmazottaknak a legszigorúbb titoktartási egyezményeket kell betartaniuk.
A Moore Capital prezstizse olyan nagy, hogy a legnevesebb trader-eket képesek megnyerni maguknak. 2008-ban azt a Greg Coffey-t szerződtették, aki 36 évesen már akkora sztár volt, hogy a magyar sajtó egyenesen őt okolta az OTP részvények zuhanásáért (mint később kiderült, egy adott mozzanatban a Soros Fund Management egyik kereskedője tett lépéseket az esésért, nem Coffey). Érdekesség, hogy az ausztrál géniuszhoz Bacon még akkor is ragaszkodott, amikor gyenge eredményeket szállított a Moore Capital-nak, sőt még úgy is, hogy Coffey saját Hedge Fund-ot kezdett el igazgatni.
Bacon-t állhatatossága végül a a 250 leggazdagabb amerikai listájára juttatta el, legalábbis a Forbes listája szerint. Az újságnak lehet némi fogalma a vagyonáról, hiszen éppen az médiabirodalmat alapító családjától vásárolt meg közel 700 m2-nyi (ez jóval nagyobb, mint Budapest területe) birtokot. Colorado-ban. Bacon egész ingatlanportfóliót épített fel az évek során, a világ számos pontján. A Sziklás-Hegységben lévő birtok mellett van háza a Bahamákon, egy sziget Long Island mellett, egy skót kastély és természetesen kélt hatalmas penthouse lakás New York és London szívében.A likvid piacokon aktív Hedge Fund guru elsőre különösnek érezhető vonzódása az ingatlanokhoz nem véletlen, hiszen az apja egy időben a Merryl Lynch ingatlanágazatának Észak-Karolinai egységét vezette. A nagy ingatlanvásárlásban csak egy rövid időre tartotta fel Bacon-t válása, amelynek során a Newsweek egykori újságíróját egy műtárgy kereskedelemben jeleskedő hölgyre cserélte le, mintegy 100 millió dolláros költség mellett, 2007-et megelőzően.
A Moore Capital felett az utóbbi években sötét felhők kezdtek el gyülekezni. Az elmúlt négy naptári évből kettőt veszteséggel voltak kénytelenek lezárni. A szigorodó szabályozás miatt az amúgy is titkolózó Bacon megfontolta, hogy csak úgy mint Soros és Druckenmiller, Family Office-ként folytatja, amivel megússza a szigorúbb adatközlést, viszont a külső befektetők pénzét is vissza kell utasítania. Bacon hosszas gondolkozás után úgy döntött, hogy vállalja a nagyobb ellenőrzést. A döntésben az lehetett az elsődleges, hogy amíg Soros-nak alig 1 milliárdot kellett visszaadnia, húszból, addig Bacon magánvagyona jóval kisebb, kb. másfél milliárd dollár, így kiesett volna a nagy játékosok klubjából.
Az utóbbi időszak gyenge eredményei is egyre több embert gondolkodtatnak el, hogy kitartsanak-e a Moore Capital mellett, így a 15 milliárdos ügyfélállomány, pontosabban annak éves minimum 3%-ára rúgó ügyfélállomány íly módon is veszélybe került. A 2011-es évet a cég veszteséggel zárta, ami ugyan nem egyedülálló a piacon, de az elmúlt négy évben ez volt a második ilyen esztendő 2008 után. Ráadásul 2009 is csalódás volt, mert jóval kisebb mértékben emelkedett vissza a befektetések értéke, mint amennyit visszaestek a megelőző időszakban. Még súlyosabb problémákat jelent a Moore Capital számára, hogy úgymond érdek konfliktusba kerültek a törvénnyel. A Határidős Piacok Felügyelete, a CFTC Bacon egykori második emberét, Christopher Pia-t a palládium piacának manipulálásával vádolta. Pia, aki azóta saját cégben kamatoztatja tapasztalatait, végül 1 millió dolláros kártérítést fizetett, cserébe nem kellett beismernie, hogy bármilyen szabályt megsértett volna. Bacon egyébként az egyetlen Hedge Fund guru, akinek önálló blog-ot szenteltek, amelynek kifejezett célja, hogy kiteregesse a szennyest. Valószínűleg egy korábbi alkalmazott állhat a háttérben, aki bennfentes ügyletekről, sőt a bahamai ingatlan pezsgőfürdőjében talált hulláról is ír. Valószínűleg Bacon nem éppen erre a fajta publicitásra vágyott, ahogy pár bekezdéssel feljebb erre már tettem utalást.
Mindent összevetve Louis Bacon sajátos módszerei mellett annak a nyolcvanas években indult klasszikus nemzedéknek az egyik alapító tagja, amely a mai napig képes volt a csúcson maradni, és visszaverni a trónkövetelők támadásait. A válság, a piacok megváltozása és a szabályozás szigorodása kemény kihívásokat állított elé is, de a konkurenciával szemben egyelőre úgy tűnik, hogy állja a sarat, és várja a következő nagy mozgást a nemzetközi piacokon.
---
Hosszú ideig ez volt az utolsó, úgymond szokásos menetrendben tett bejegyzés itt a HedgeFund.hu oldalain. Az okokról egyelőre csak annyit, hogy egy nagyon érdekes projekt váltja fel az eddigieket, amelyben még többet megtudhatsz majd a Hedge Fund-ok módszereiről. Bővebben erről a jövő héten.
