A film közepén, a Sean Parker ellenszenves figuráját alakító egykori tinibálvány, Justin Timberlake megjegyzi, hogy összehozott egy találkozót valakivel, aki egy Hedge Fund-ot vezet (a fordító csak befektetőként aposztrofálja), 2 milliárd dolláros vagyonnal, Clarium Capital néven. Egy jelenettel később meg is jelenik a cég első komoly befektetője, ő Peter Thiel, aki 500 000 dollárt fektetett a vállalatba, ami által 5%-os tulajdonrészt kapott a közösségi oldalból, amely mára a későbbi tőkeemelések során 3%-ra csökkent. Hogy a cég mennyit ér arról megoszlanak a vélemények, de a tulajdonrész a különböző értékelések mellett is százmillió dolláros nagyságrendet képvisel, így a befektetés elképesztően sikeresnek bizonyult.
Thiel a szilikon völgy talán legjobb szemű üzleti angyala. Egyike volt a PayPal alapítóinak, annak a cégnek, amely vezető szerepet játszik az internetes fizetési megoldásokban, és amelyik a technológiai részvények mélypontján is képes volt a tőzsdén sikerrel debütálni, és kicsivel később másfél milliárd dolláros értékkel az eBay kezébe kerülni. Korábbi PayPal alapító munkatársának (a Tesla Motors-t is alapító Elon Musk) űrturizmust célba vevő vállalatában is van tulajdonrésze. Facebook befektetése és mai napig fennálló komoly részesedése még több pénzt hozott neki. Az igazi terepe azonban a legszélesebb értelemben vett tőzsdei spekuláció. Mint kiderült, ez még nehezebb terület, mint kiválasztani az internet leggyorsabban növekvő sztárjait. Azért nem kerülhet be a legnagyobb menedzserek közé, mert még nincs akkora track record-ja, mint a több évtizede dolgozó befektetőknek, de nem ez az egyetlen ok. Thiel ugyanis hiába áll zseniális befektető hírében, Hedge Fund vezérként súlyos pofonokba futott bele.
Thiel lényegében egy diszkrecionális (azaz egyedi emberi döntésekre alapuló) global macro stratégiát visz. Ezen belül azonban egy igen érdekes, magas kockázatot magával hordozó megközelítést alkalmaz. Ahhoz, hogy ezt megértsük, vissza kell mennünk a PayPal eBay előtti időszakára. Amikor az online fizetési módszereket forradalmasító cég igazán fejlődésnek indult, és hamarosan további tőkére volt szüksége, az internet őrület a részvénypiacokon a tetőfokára hágott. A 2000-es év kora tavaszát éltük, a Nasdaq szédítően magas, 5000 feletti értékeken is volt. Thiel és csapata látta, hogy a lufi kipukkanása bármikor bekövetkezhet. Szükségük volt adott mennyiségű pénzre, de ahelyett, hogy kockázati tőkésektől ezt az összeget keresték volna, ennek többszörösét célozták meg. Az ok egyszerű: tudták jól, hogy a zuhanás során és az azt követő depresszió időszakában vajmi kevés esélyük lesz később tőkét emelni. Ezért biztos, ami biztos 100 millió dollár szedtek össze, és túlélték a buborék utáni időszakot a relatív tőkebőség mellett biztonságban voltak, amíg az internet cégek többsége szép sorban tönkre ment, mert nem volt honnan finanszírozni a további bővülést. A távlati, "makro" szemléletnek kulcsfontosságú szerepe volt.
Amíg a Nasdaq 5000 pontról 2000 alá esett 2 év alatt, addig a PayPal tőzsdére érett és 1 milliárd dolláros kapitalizációval került a piacra, hogy alig több mint fél évvel később az eBay felvásárolja 1,5 milliárd dollárért. Maga Thiel állítólag 55 millió dollárt keresett a széles látószögű szemlélete által. Érdekes ez a történet abból a szempontból is, hogy a tévhitekkel ellentétben egy gyorsan növekvő technológiai vállalat, az üzleti angyal illetve kockázati tőke, valamint a tőzsdei spekuláció között sok a hasonlóság és a párhuzam. Manapság nemigen kerülhető el, hogy egy vállalatvezető ne rendelkezzen rálátással a pénzügyi piacokra, és ne tudja vállalatát ebből a szempontból is értékelni a dinamikusan változó környezetben.
Thiel-ék szerint a technológiai buborék kipukkanása, és a kormány(ok), jegybank(ok) igyekezete, hogy ennek a reálgazdasági hatásait tompítsák, eltolják, a pénzügyi piacok más területein is komoly torzulásokat okoztak. A Clarium vezetője ezt még 2006-ban elmondta, de Thiel sokat nyilatkozott azóta is hasonló témakörökben, és már mind tudjuk, hogy az ingatlanpiac esetén pontosan ez történt. A FED nagyon alacsonyra csökkentette a kamatlábakat, ami stimulálta a jelzálog hitelezést, ezúttal ott buborékot kiváltva. A fiskális és még inkább a monetáris irányítás olyan mint egy zsonglőr, akinek egyszerre kell egy csomó labdát a levegőben tartani. Ha nagyon odafigyelnek egy labdára, akkor a többi jobban szétszóródik, és azokat még nehezebb fent tartani. A sok kapkodás miatt még az is előfordulhat, hogy egy labda leesése helyett az összes a földre zuhan.
A piaci torzulások jellemzően, de nem kizárólag kisebb-nagyobb buborékok kialakulásában jelenik meg, és ezek összeesésére szerintük érdemes kifejezetten adott irányú kitettséget felvállaló, agresszív pozíciókat felvenni. Ennek tipikus példája volt, hogy shortolták az ingatlanfejlesztéssel foglalkozó vállalatokat 2007-től, és bár ezt korábban is megtették, de jóval kisebb mértékben és kockázatkezelés mellett, mert amint ezt a piac diktálta nekik, ez túl korai volt. Nagyon sikeres ügyletük volt az is, amikor 2003 elején a Yen hozamok 0,5% közelébe csökkentek, és ők ezt már túlzásnak érezve nyitottak short pozíciókat, majd a további árfolyam erősödések során ezeket megnövelték. Ha éles kereslet-kínálat eltéréseket tapasztalnak, akkor trendeket is meglovagolnak. Thiel híres volt arról, hogy a 2000-es évek elején nagy olajár emelkedést prognosztizált, és bár ez valamivel lassabban következett be mint várták, a trend során rengeteg pénzt kerestek. A kockázatot a buborék-ügyletek esetén kevésbé megszokott módon, minden esetben stoppokkal kezelik, de ez soha nem alakul át, hogy trailing stop (követő stop) legyen belőle. A nyereséges kiszállás így a körülményektől függ, és kevésbé válik a volatilitás áldozatává, hiszen a Clarium alapfilozófiája, hogy a nagyobb ingadozásokat is igyekeznek kiülni. Thiel még kiemeli azt is, hogy minden alkalommal használnak nem (alaptermék) árfolyam alapú indikátorokat is, például az opciókba árazott volatilitást, vagy hangulat indikátorokat a döntés megkönnyítése érdekében. Sokat meg lehet tudni Thiel stratégiájáról az Inside the House of Money (A Pénz Házában) egyik vele készült fejezetében, amely valójában egy interjú.
Ő maga is írt könyvet társ szerzőként, és megalapította a Stanford Review című újságot az ismert egyetemen. Mindkettőben libertariánus nézeteit osztotta meg az olvasókkal. Thiel gyakran szerepel a médiában, és bár ezekben elsősorban politikai és társadalmi nézeteit hangoztatja, nem egy alkalommal a piacok aktuális helyzetéről is nyilatkozik, mint például az alábbi videón, amikor Davos-ban, a világgazdasági fórumon kérdezték a véleményét.
Thiel-ről érdemes még azt is tudni, hogy jól sakkozik. Jól tudjuk, hogy ez egy olyan magas szellemi tudást megkövetelő sport, amit sok befektető kedvel, hazánk egyik legügyesebb (van aki szerint "legügyeskedőbb") spekulánsa is szenvedélyes sakkozó. A PayPal alapító azonban nem mindig a nyugodt, elmélyedő típus. Sőt, állítólag híres a forrófejűségéről, és arról, hogy mennyire rosszul viseli, ha veszít. Egy alkalommal mérgében lesöpörte a figurákat a tábláról, mert nem nyert. "Mutass nekem egy jó vesztest, és látok egy igazi vesztest" mondja erre.
Ez a hozzáállás nagyon sokáig remekül működött. Az első igencsak csonka évben közel 30%-ot, azt követően több mint 65%-ot kerestek az ügyfeleiknek. Egy gyengébb "mindössze" a kockázatmentesnek mondott hozamot hozó esztendő után ismét bekapcsolták a rakétákat és 57%-ot kerestek. A 2006-os év majdnem 8%-os veszteséget hozott, ám ezután ismét kiugró, 40%-os hozamot mutattak fel. Thiel sokadik, ám legtöbb pénzt felmutató sikertörténete ismét a (szakmai) címlapokra került.
A Clarium a 2008-as évet zseniális hozamokkal kezdte. Az év felénél az egy évre visszatekintő hozam 57,9%, miközben az átlagos Hedge Fund már veszteségben volt, a részvénypiacokról nem is beszélve. A diadalittas Thiel és csapata úgy döntött, hogy otthagyja San Francisco-t és New York-ba teszi át a székhelyét, hogy közelebb legyen a pénzügyi világ ütőeréhez és persze azért is, hogy még több pénzt gyűjthessen be intézményi befektetőktől. Az alap azonban néhány hónap leforgása alatt elveszítette a teljes korábbi nyereségét és az évet 4,5%-os mínuszban végezte. Bár ezzel sokkal jobb teljesítményt ért el, mint az átlagos 20%-os veszteség, a befektetők nagy részének a hullámvasút felkavarta a gyomrát, és kivonták a tőkéjüket. A korábbi 8 milliárd dolláros kezelt tőke, amivel már megközelítették az ágazat elitklubjának a méretét, 2,5 milliárdra apadt. A helyzet azonban tovább romlott. A nagyarányú tőkekivonások arra kényszerítették a Clarium csapatát, hogy likvidáljon olyan pozíciókat, amelyek kevésbé voltak likvidek, ezáltal azokon is az addiginál is nagyobb veszteséget elszenvedve. A túlzott agresszivitás, ahogy lenni szokott, előbb-utóbb megbosszulja magát.
Még érzékenyebben érintette őket, hogy a Clarium nem számolt fel fix díjat az ügyfelek tőkéje után, kizárólag sikerdíjat. Amíg egy tipikus Hedge Fund esetén ez 2 és 20% szokott lenni, addig itt 0 és 25% volt. A rossz időszakok pedig menthetetlenül eljönnek (ezt előbb-utóbb mindenki megtanulja, én is), amikor hónapokig vagy évekig nincs új high watermark, ilyenkor a fix díj biztosítja, hogy a cég kiadásai fedezve legyenek. Amikor azonban ilyen forrás nincs, komoly problémák merülhetnek fel, lényegében egy vállalat összes bevételi forrása apad el, így nemcsak az irodabérlet és a céges autó számlait nem lehet állni, hanem a működéshez elengedhetetlen (jelen esetben) 55 fő munkabérét, az informatikai költségeket, vagy a jogi és szabályozási költségeket sem.
Thiel végül kudarccal a háta mögött hagyta el New York-ot. Amíg Kaliforniában sikert sikerre halmozott, a Nagy Alma, és a világ pénzügyi epicentruma kifogott rajta. Talán a PayPal diadalútra vitelét végrehajtó vezetőnek, és a Facebook első igazi befektetőjének könnyebb dolga van mint egy Hedge Fund döntéshozónak? Csak ő tudhatja igazán. Mégsem gondoljuk, hogy vége van a bulinak. Egy igaz sakkjátékos leül a partihoz újra és folytatja. Még akkor is, ha a táblát előtte dühből felborította.
