Légkondicionált metróban ritkán utazik az ember. Olyanban sem gyakran, amelyiknek nincs vezetője. Azon már meg se lepődik az ember, hogy nincs büdös, szemét egy darab se, széles sávú internet viszont igen, a peronon végig üvegfal nyújtja a biztonságot, amelyen az ajtók csak akkor nyílnak ki, ha az egybefüggő szerelvény centiméterre pontosan megállt az állomáson azokkal egy helyen. Szingapúr a világ legjobban szervezett országa, nem véletlen, hogy az egyik legismertebb befektető ide költözött, hiszen már a metrón látni, hogy mennyire a tökéletességre törekvés jellemzi a helyi közeget.
Persze utazhat az ember egy nagyvárosban sokkal elegánsabb módon is, mint a föld alatt, legyen az taxi, limuzin, vagy akár egy riksa, de ebben a metropoliszban nem ez a helyzet. Miközben az autókat még magyar szemmel is felfoghatatlanul magas adó sújtja, a metró hihetetlen gyors és pontos, minden fontos helyszín közvetlen közelébe elvisz és valószerűtlenül tiszta. Ez az egész nagyon jellemző Szingapúrra. Képes hatékonyan működtetni egy olyan rendszert, amely a közérdeket, sőt: a többséget a végsőkig kiszolgálja, de teljes mértékben átlép az egyének szűkebb csoportjának igényei felett. Lehet, hogy éppen szomjas vagy, de az fontosabb, hogy esélyed se legyen összepiszkolni a metrót, mert az a többieket is zavarná.
A modell azonban működik, és Szingapúr egyetlen kis földrajzi előnyből elképesztő gazdasági csodát varázsolt. A városnyi ország a 4. legélhetőbb hely a világon pedig a második legnagyobb népsűrűségű. Ez az a hely az egész bolygón, ahol a legkönnyebb üzleti tevékenységet folytatni, ahol a legjobb védelem jár a szerzői jogok és szabadalmak kapcsán, és amely 2010-ben holtversenyben a legkevésbé korrupt ország lett. Eközben az egy főre jutó GDP tekintetében a legjobb 20 nemzet közé kerültek, devizatartalékok tekintetében (nem egy főre jutó!) a 11. helyen vannak valamennyi ország közül, alig lemaradva a tizenhétszer akkora lakosságú Németországhoz képest, vagy ötszörösen felülmúlva hazánkat, hiába van Magyarországon kétszer annyi lakó. További lenyűgöző helyezések itt találhatóak.
Nem csoda, ha Szingapúr a világ egyik kedvelt bevándorlási célpontja. Itt azonban csak a jól képzetteknek van helyük. Kétségtelenül hozzájuk tartozik a világ egyik legismertebb tőzsdei véleményformálója, Jim Rogers. Bár sokan árupiaci guruként és index alkotóként, esetleg szakmai médiaszereplőként tekintenek rá, viszonylag kevesen tudják, hogy a Hedge Fund hőskor egyik nagy alakja. Ő volt az, aki Sorossal együtt felépítette a Quantum Fund-ot, ami mind akkor, mind a mai napig az ágazat egyik legsikeresebbje, és legnagyobb tiszteletnek örvendő cége. Elsősorban emiatt éreztem nagyon megtisztelőnek azt, hogy találkozhattam vele és befektetési stratégiákról volt módom beszélgetni.
Rogers a saját otthonában fogadott, ennek mikéntjéről és a helyszín a körülményeiről érthető módon nem árulhatok el többet. Talán csak annyit, hogy Rogers nagyon kedves, közvetlen és segítőkész, és ha csak egy kis időt tud szánni arra, hogy a hasonló érdeklődésűeknek segítsen, őket véleményével és tapasztalatával támogassa, akkor mindent meg fog tenni ezért. Hogy mit keres az Alabamában született és (hosszú utazásaitól eltekintve) szinte egész felnőtt életét New York-ban töltő Rogers Szingapúrban? A válasz a végsőkig pragmatikus gondolkodásmódban keresendő. A célja ma már az, hogy a gyerekeinek minél jobb jövőt biztosíthasson, de ezt ne a pénz átadásával, hanem a saját tudásuk kifejlesztésével tegye meg. Ezért a nagyrészt ma már kínaiak által dominált országban a lányai könnyedén megtanulhatták folyékonyan beszélni (sőt lassan leírni is) a mandarin nyelvjárást, helyi oktatásban részesülhetnek, sőt az ottani kultúrának a kezdetektől részese lehet. Márpedig a jövő Rogers szerint is Ázsiában van.
A többséget nyilván az érdekli, hogy miként vélekedik Rogers a világról és a piacokról, és hogy szerinte mit érdemes most megvenni. A beszélgetés nagy részében ez nem került szóba, és nem is ezért mentem oda, de a végén röviden erről is meghallgattam a véleményét. Aki kíváncsi arra, hogy ekkor mit mondott, az az alábbi rádiós interjúban meghallgathatja, mert éppen erről kérdeztek. (Klikk a Play gombra)
Számomra azonban még érdekesebb volt, amit Rogers valóban független nézőpontból mesélt a hetvenes évekből, vagy a véleménye a jelen kor stratégiáiról. Erre részletesen kitérek majd a könyvben, mert nagyon sok minden a mai napig igaz belőle. A legfontosabb az, hogy az alapkezelő képes legyen higgadt maradni, és ne engedje, hogy az aktuális divathullám magával ragadja. Ez pedig igaz a mára már igencsak kiterjeszkedett Hedge Fund világra is. Szerinte az ágazat kapcsán felsorolt stratégiacsoportok többsége nem kis részben csak marketing fogalom, és inkább csak másodsorban jelent valódi módszer-diverzifikációt.
Bár kétségtelenül ez volt a legérdekesebb találkozóm Szingapúrban, a város tele van az abszolút hozam elvét magukénak valló szakemberekkel. Ahogy egyikük megfogalmazta: „Itt van mindenki 500 méteres körzetben, aki számít”, a város pénzügyi negyedére célozva. Ez vonatkozik a helyben indított vállalkozásokra, vagy az Amerikából, Európából érkező Hedge Fund-okra, alapkezelőkre, privát bankokra. Jellemző az ország jelentőségére, hogy ma már a leginkább átfogó, globális adatbázist egy innen indított vállalkozás, az EurekaHedge gyűjtötte össze az ágazatról. Érthető módon sokan kérték tőlem, hogy ne említsem a nevüket, hiszen a szektorban az ügyfeleket érintő szigorú adatvédelem, illetve a stratégiák, kiépített infrastruktúra titkaira maximálisan figyelnek, hiszen éppen ebből élnek.
Egy Európából érkező, már harmadik évét itt töltő Hedge Fund vezér nagyon jó perspektívából világított rá a helyi piacok és portfólió menedzsment egyedi tényezőire. Ázsia – főleg tőzsdei értelemben – továbbra sem független, és bár szerepe dinamikusan nő, még koránt sincs vezető szerepben. Még mindig Amerikát követi a világ, és el kell ismerni, hogy a piac fejlettségét, méretét és technológiai előnyeit tekintve még mindig ők az elsők. Szingapúr számára nagyon fontos az időzóna, hogy minden fontos ázsiai piac innen lekövethető normál munkaidőben, ezt tudatosan alakították ki. Sok tekintetben kevésbé versenyképesek a fő konkurenssel, Hong-Konggal szemben, de az azonos időzóna lehetővé teszi, hogy a kínai kibocsátás boom-ot kövessék, és a laza számviteli korlátok 5, vagy 5000 km-ről is hasonló nehézséget jelentenek. Ugyanakkor az, ami például a Sino-Foresttel és sok más ottani székhelyű, tőzsdei céggel megtörtént, Szingapúrban elképzelhetetlen.
Bár Szingapúrban könnyű vállalkozást indítani, emellett remek az infrastrukturális környezet, nagyon odafigyelnek arra, hogy stabil legyen a szektor, így az engedélyezés igen szigorú is lehet. Ő maga hosszú hónapokat várt arra, hogy cégük megkapja az engedélyt, és a költségei jóval magasabbak lettek az eredetileg tervezettnél, mert éppen a válság után szigorították meg a belső ellenőrzéssel kapcsolatos szabályozást, ami többlet munkaerőt követelt meg tőlük.
Egy másik hedge fund vezető trader-e, aki második generációs szingapúri, érzi a töretlen fejlődésbe vetett hit veszélyeit. Itt nagyon sokan gondolkodtak és gondolkodnak a mai napig is long-only stratégiákban, főként a részvénypiacon. Egy ilyen szinte töretlenül fejlődő országban, sőt régióban ez is elég lehet az abszolút hozam eredményeinek eléréséhez, de ez nem tarthat örökké. Ebből a szempontból a 2008-as válság jót is tett a piacnak (és a stratégiáknak), hiszen konszolidálta azokat.
Ez az alap kifejezetten dinamikus kereskedést folytat, ami még manuálisan kontrollálható, globális téren, mégis enyhe Távol-Kelet és Dél-Kelet Ázsia fókusszal. Használnak technikai elemzést is és adaptálták a saját méreteikhez a tankönyvekben tanított klasszikus money management, risk management kockázatkezelést. Ugyanakkor az elemzés típusnak csak egy töredékét, mert a nagy részét értéktelennek tartja. Hogy pontosan mit tart értékesnek és mit nem, arról a könyvben írok részletesen, mert erről hosszú oldalakat lehetne teleírni, számos statisztikát mutatott nekem, így ennek a mélyebb „szakmázgatásnak” máshol van a helye.
Egy másik Hedge Fund vezetője szerint a technológiai szerepe túl van értékelve, mind a globális Hedge Fund ágazatban, és ez fokozottan igaz az ázsiai piacon, amely szerinte továbbra is jelentős lemaradásban van, noha a jövő itt van. Ők kifejezetten fundamentális, illetve első látásra érték alapú megközelítést alkalmaznak. Ez nem jelent kizárólag a vételi irányban történő gondolkozást, hiszen náluk is, és az ágazatban is egyre elterjedtebb az ügyletek fedezése a helyi tőzsde, az SGX piaca által.
A tőzsde épületében egyébként meglepő módon tapasztaltam a nyíltság hiányát, nem engedtek fényképezni és nincs igazi látogatóközpont. Ennek talán az az oka, hogy az SGX másra koncentrál. Bár a retail, azaz a kisbefektetőkre fókuszáló szegmens kevéssé hangsúlyos a piacon, és némi cinizmussal élve a lakosság nagy része a nemrég megnyitott kaszinókban szórja el a felesleges dollárjait, azért itt is megcélozzák forex, cfd, opciós és egyéb lehetőségekkel az embereket. A jutalékok a piac fejlettségéhez képest meglepően magasak, ami a szegmens viszonylagos fejletlenségére utal. Szingapúr sokkal inkább az intézményi befektetők terepe és mindent meg is tesznek azért, hogy ők itt sikeresen működjenek, és jól érezzék magukat. Egy kisbefektető ritkán gondolkozik sok éves befektetésben. Így az itt közvetlen közelségből érezhető feltörekvő piaci hatásból inkább az erős kezek veszik ki a részüket. Sokan itt fektetnek be Délkelet-Ázsiába, amely már most egy 600 milliós piac, de még inkább potenciális termelő erő, sőt már jó ideje az. Magam is Délkelet-Ázsiát látom a következő nagy sikertörténetnek (utána pedig Afrika egyes országait), és Szingapúr minden szempontból a középpontban van, de még a térségnél is jóval messzebb elérő hatással bír a régióra.
Visszatérve a fundamentális alapon döntő Hedge Fund-ra, azt is elmondták nekem, hogy Itt a növekedés sokkal fontosabb (és gyakoribb), mint az értékalapú vásárlás. Szinte egész Ázsiára igaz ez. Egy példa, az általuk alap kritériumnak tekintett szűrő paraméterekre: változatlan operatív margin és évi 15% árbevétel növekedés, ami minél konzisztensebb módon jelenik meg, akár negyedévről negyedévre. A kockázatok kezelésre egyre inkább felhasználnak nekik strukturált derivatívokat, és a nagy befektetési bankokkal kialakított kapcsolatra azért is szükségük van, hogy a kellő és elég olcsó költségű tőkeáttételt is el tudják érni a magasabb alfa elérése érdekében. Ezt egy kis vagy még inkább közepes befektető ki tudja váltani, de nekik már egyedi megoldásokra van szükségük.
Arról, hogy Rogers és más Hedge Fund befektetők miket mondtak még, sokkal, de sokkal bővebben írok majd az elkészülő könyvben. Természetesen ehhez még a meglévő anyag és rengeteg információ mellé még számos Hedge Fund-hoz ellátogatok majd. Addig is szívesen várom az ötleteidet (ide írj: info@bwm.hu), hogy miről, kiről olvasnál szívesen.
A sok szereplés azonban egy idő után már nem hozta meg a várva várt sikert. Ez nem a nyílt és agresszív marketing stratégia hibája, hanem az, hogy a termékek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket (és a tengerentúlon az sem segített, hogy a cég neve megegyezik egy mrégező anyagokat felszámolni kívánó törvénycsomaggal). A Superfund 2005-öt követően egyre romló teljesítményt volt kénytelen elkönyvelni. Pedig az indulást követő 8 évben a zászlóshajójuk, a ma már zárt Q-AG meghatszorozta az értékét. A sikereken felbuzdulva még két, magasabb kockázati szinteket vállaló alap családot indítottak. Volt köztük olyan - amely nagy ingadozások mellett - ami kevesebb mint három év alatt négyszerezte meg a pénzét a jegyzéskor beszálló befektetőknek. Ráadásul ez az alap nettó eredménye, a 35%-os kifizetett sikerdíj után.
