A Hedge Fund-ok világában szinte egyetlen olyan stratégia típus sincs, amely ne valahonnan kívülről származott volna. Ez nem csoda, tekintve, hogy a szektor viszonylag fiatal, a pénzügyi piacok pedig régóta jelen vannak, és maguk a Hedge Fund-ok csak a felhasznált módszereknek adnak igen széles kereteket. Van egy stratégia csoport, amelyre ez fokozottan vonatkozik, és mind a mai napig széleskörű autonómiát és tiszteletet vívott ki magának ezen a területen.
Az alternatív befektetések két célja, a megszokott eszközben ülés helyett, hogy egyrészt eltérő jellegű, a szokásos befektetésekkel szemben alacsony korrelációjú portfólió elemet adjon a szofisztikált befektetők kezébe. Másrészt, az elérhető hozamot is növelni szertnék, akik kiléptek a szokásos kerékvágásból. A két cél megvalósítása az esetenkénti short ügyletekkel, illetve tőkeáttétellel valósítható meg talán a legkönnyebben. A két fegyver egy platformon a határidős ügyletek által érhető el a leghatékonyabban.
A határidős piacok már évszázadokkal ezelőtt is léteztek, az 1700-as években Oszakában már működött a rizs tőzsde, ahol Munehisa Homma legendás spekulánssá vált és megalkotta a japángyertya diagramok alapjait. A határidős tőzsdék a legnagyobb fejlődésüket a hetvenes években érték el. Ekkor a korábbi - főleg mezőgazdasági - termékek számos pénzügyivel egészültek ki főleg a deviza és kamatügyletek terén. Bár addig a határidős árupiacokat inkább fedezeti ügyletek végrehajtására használták, a termékek sokasága és eltérő jelege hatékony diverzifikáció által (is) teret nyitott a spekulánsoknak, azoknak is, akik professzionális szintén kezdték el űzni az ipart. A határidős piacokra, már csak hagyományból is, még mindig úgy gondoltak, mint árupiacokra.
Így jöttek létre a CTA-k, vagyis Commodity Trading Advisor-ok. A titulus tükörfordítása az lenne, hogy Árupiaci Kereskedési Tanácsadó. Ám a CTA-k szerepe lényegesen túlmutat ezen, ők valójában portfólió menedzserek. Jellemzően olyan számlákat kezelnek megbízás, amelyen lévő vagyon más személy tulajdonában van, és kifejezetten származtatott termékekre specializálódtak.
A legtöbb CTA kisebb vagyont kezel és kis csapattal dolgozik (sőt, lehet egy egyedül dolgozó magánszemély is. A hőskorban egy-egy számla rendelkezési jogosultságát adták át nekik, de egy idő után a számlák és ügyfelek mennyisége olyan nagy lett, hogy összetettebb jogi stuktúrákra, kiterjedtebb technikai és adminisztrációs háttérre volt szükség. Az sem mellékes (főleg manapság), hogy bizonyos kezelt összeg felett a pozíciók felvétele és az azokból való kiszállás komoly nehézségekbe ütközik, ezért az algoritmimikus kereskedés fejlesztésére van szükség, ami további erőforrások bevonását igényli, ha a portfólió menedzser nem szeretné, hogy például a nem régen említett High Frequency Trading cégek lefölözzék a lassúságukat. A megnövekedett igények miatt így a Managed Futures ma már sok tekintetben a Hedge Fund-ok terepe lett, és a fő elemző cégek külön csoportban, külön index formájában követik a tevékenységüket.
A Managed Futures alcsoportban lévő menedzserek nagyon nagy többsége trendkövető módszereket alkalmaz. Egyes vizsgálatok szerint a korreláció a deklaráltan trendkövető stratégiákat vivő menedzserek és a Managed Futures csoportba tartozók között 0,9 feletti, így a két halmaz csaknem azonos egymással. A Managed Futures tehát ma már lényegében összefonódott a trendkövetés fogalmával. Az alszektor tagjainak csupán egy kis töredéke hoz döntéseket fundamentális alapon, ami különösen nehéz a belső értéket nehezen felmérhető árupiaci termékek, vagy devizák esetén. A nagy többség csak igyekszik meglovagolni a hullámot.
Milyen módon (és miért) történik a trendkövetés? Ez gyakran teljes mértékben automatizált stratégiát jelent, de nem ritka a "kézi vezérlés" sem, amikor a döntés egyedi esetekre épül, emberi megítélés alapján. A trendkövetés lényege, hogy az árfolyammozgás általános irányának megfelelő oldalon veszünk fel pozíciót, azt valószínűsítve, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A trendkövetők nem prognosztizálnak későbbi eseményeket, nem határoznak meg célárakat, hanem csupán reagálnak az eseményekre. Az árfolyamoknak azt a sajátosságát használják fel, hogy azok hajlamosak trendszerűen mozogni, jellemzően sokáig és nagymértékben egy adott irányban. Mivel semminek nem határozzák meg a belső értékét, így nincs referencia pont, nincs irányzék, amely felé az árfolyamnak szerintük előbb-utóbb konvergálnia kellene. Ezért egy pozíciójuk ellen mozgó árfolyamokat valahogyan kezelni kell, így itt szigorú kockázatkezelésre van szükség.
Milyen módon (és miért) történik a trendkövetés? Ez gyakran teljes mértékben automatizált stratégiát jelent, de nem ritka a "kézi vezérlés" sem, amikor a döntés egyedi esetekre épül, emberi megítélés alapján. A trendkövetés lényege, hogy az árfolyammozgás általános irányának megfelelő oldalon veszünk fel pozíciót, azt valószínűsítve, hogy ez a tendencia folytatódni fog. A trendkövetők nem prognosztizálnak későbbi eseményeket, nem határoznak meg célárakat, hanem csupán reagálnak az eseményekre. Az árfolyamoknak azt a sajátosságát használják fel, hogy azok hajlamosak trendszerűen mozogni, jellemzően sokáig és nagymértékben egy adott irányban. Mivel semminek nem határozzák meg a belső értékét, így nincs referencia pont, nincs irányzék, amely felé az árfolyamnak szerintük előbb-utóbb konvergálnia kellene. Ezért egy pozíciójuk ellen mozgó árfolyamokat valahogyan kezelni kell, így itt szigorú kockázatkezelésre van szükség.A trendkövetésnek kimutatható előnyt az szolgáltat, hogy az árfolyamok időben véve nem egymástól függetlenül mozognak. A megelőző időszak eseményei befolyást gyakorolnak a piaci szereplőkre, akik gyakrabban követik az árfolyammozgást. Továbbá egy-egy fundamentális eseménysorozat lereagálása is időt vesz igénybe, amely fokozatosan manifesztálódik az árfolyamokban. Az árfolyamok (például. napi) elrendezése nem normál eloszlást követ, hanem sokkal inkább egy olyat, amit a "fat tail" néven ismerünk, vagy hívhatjuk Levy-féle eloszlásnak is. A lényeg, hogy a nagy árfolyammozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint ahogy azt a véletlen árfolyammozgás indokolná, azaz érdemes a veszteségeket időben korlátozni, a nyereségeket pedig hagyni, hogy meglovagolja ezeket. Mindezt egy nagyon híres matematikus, a fraktálokról ismert Mandelbrot is felismerte és írt róla - többek között - a The MisBehavior of Markets című kiváló könyvében.
Tehát azért érdemes a kockázatot korlátozni, és a nyereséget elengedni, mert a nagy mozgások sokkal gyakrabban fordulnak elő, mint azt standard modell - a teljes véletlenre épülő normál eloszlás - indokolná. Különösen az extrém mozgások nagyobbak a vártnál. Eugene Fama, aki egyébként Mandelbrot diákja volt, azt fedezte fel, hogy a Dow részvényeinek esetében az átlagos ötszörösénél nagyobb szórás kétezerszer (!) gyakrabban fordul elő, mint amit a normál eloszlás indokolna.
A Managed Futures teljesítménye ezek tükrében első látásra nem tűnik lenyűgözőnek. Az éves átlagos hozam mindössze 6,63% 1994 óta, igaz ez még mindig sokkal magasabb, mint a kockázatmentes kamatszint. Az adatnál csak csak három rosszabb alindex van, de a Short Bias kivételével egyik sem marad el sokkal tőlük. Még rosszabb hír, hogy a havi adatokból számolt, éves szinten nézett szórás azon kevesek közé tartozik, amely meghaladja a 10%-ot teljes alindex szinten. Bár nem egyedi értékpapírokról van szó, a hagyományos portfólióelmélet oldaláról közelítők ezen adatok alapján már dobnák is a Managed Futures-t a kukába.
Közelebbről megvizsgálva azonban érdekes dolgokra bukkanunk. Az első, ami szembeötlik, hogy a maximális drawdown 18% alatt van, ami persze nem alacsony, de tudjuk jól, hogy a Hedge Fund stratégiák nagy része 2008-ban olyan pofonba szaladt bele, ami ennél sokkal nagyobb visszaeséseket eredményezett. A többség kiheverte ennek a hatásait, de van, aki a mai napig jócskán a high watermark-ok alatt van. A Managed Futures esetén ilyen probléma nem létezett. A shortot vidáman használó trendkövetőknek 2008, az egyik legjobb éve volt, több mint 18%-os nettó hozammal. Mindezt úgy, hogy a legmagasabb drawdown alig haladta meg a 7%-ot. Ugyanakkor amikor mások örültek, a Managed Futures-t alkalmazó menedzserek inkább csak ráncolták a homlokukat. Például 2009-ben, amikor sok Hedge Fund visszamászott a falon, a trendkövetők veszteséggel zárták az évet, ami nagyon ritkán fordul elő velük. Még ennél is rosszabb volt számukra az 1996-ös és 1996-os év, amikor egy 22 hónapos time off peak, azaz új csúcs nélküli időszakot kellett átvészelniük a befektetőiknek. Pedig ebben az időben indult minden idők egyik legnagyobb részvénypiaci szárnyalása, és akkoriban kevesen panaszkodtak. Hogy mást ne említünk, az S&P 500 majdnem 60%-ot rallizott ez idő alatt. Megint más időszakban ismét a kocka újabb megfordulásának lehettünk szemtanúi. A technológiai buborék kipukkanását követően, amikor az említett részvényindex lényegében lefelezte az értékét, a Managed Futures invesztorok 28%-os hozamot zsebelhettek be. Ezzel lényegében már elmeséltem az ágazat legnagyobb előnyét, ami nem más, mint a differenciáltság. A drawdown-ok szinte mindig más időszakokban vannak, mint a többi stratégia csoport esetén, így optimalizációra remek lehetőséget adnak. A tesztek alapján a súlyra meglepően magas számok jönnek ki, a legjobb kockázat-hozam párosítást mutató MAR ráta optimalizálása esetén a Managed Futures aránya 63%, de a hozam (a rendszerben már meglévő tőkeáttételen felüli, tehát átcsoportosítással elért) növelésével is valamivel kisebb, de 40% feletti arányokat tapasztalunk.
Managed Futures optimalizáló hatásában rejlő tényezőket a befektetők nem igazán használják ki. A súly az összes Hedge Fund-on belül lényegében 2 és 6% között mozgott az elmúlt években, és az egyébként szofisztikált befektetők szinte tökéletesen sajátították el a kisbefektetőkre jellemző rossz időzítés művészetét. Amikor 2002-re már komoly hozamokat mutattak fel a trendkövetők, főleg a részvénypiaccal szemben, sok pénz áramlott az alszektorba. A részvénypiac fellendülésével, és a Managed Futures veszített súlyából. 2008 közepére az arány 4% alá esett, pedig éppen ekkor indult meg a legnagyobb nyereség sorozat. Ekkor megint később kapcsoltak a befektetők, és ismét pénz áramlott befelé, ami a súlyt csak azért nem növelte, mert a Managed Futures veszteségeket, a többi alszektor pedig jellemzően nyereségeket termelt. A hosszú távú tendencia azonban egyértelmű. A Managed Futures súlya a kilencvenes évek közepe óta a duplájára emelkedett. Hozzá kell tenni: a stratégia csoportnak jelentős súlya van a Hedge Fund világon kívül is, például az említett CTA-k révén.
A trendkövetők táborát a Managed Futures csoportba tartozva számos híres Hedge Fund és vezérük alkotja. A blog-on bemutatott emberek közül ide tartozik Christian Baha és Salem Abraham is. A nyomást, és a rossz időszakokat ők, és még inkább a befektetőik nem bírták elviselni, ezért mindkettőjüknek van egyéb programja is. A Superfund-nak Market Neutral, az Abraham Trading-nek (lényegében) Statistical Arbitrage. Ám fő profiljuk, a trendkövetés következetes végrehajtása mind a mai napig fő profiljukat jelenti. A trendkövetők között rajtuk kívül is, egyedi szinten számos olyan ember van, aki az indexek teljesítményét jócskán túl tudta szárnyalni. Hogy csak néhány példát említsek:- John W Henry, a Boston Red Sox és a Liverpool FC tulajdonosa. Az általa legrégebben indított program éves hozama 20,62%, a díjak után, 1984 óta.
- Bill Dunn, aki már a hetvenes években úttörőként használta a módszert, és aki egészen hajmeresztő visszaeséseket képes produkálni, amelyekből aztán mindig győztesen kerül ki. A legnagyobb drawdown-ja 71% (!), ám csak az évek végét figyelembe véve ez 24% alá szelídül. Ehhez 15%-os éves hozam társul, ami évtizedek alatt komoly vagyon megteremtését tette lehetővé a kitartó ügyfeleknek.
- David Harding (Winton Capital), akik nagyon összetett programokkal dolgoznak, több mint 10 milliárd dollárt kezelnek, ezzel minden bizonnyal a világ legnagyobb egyedi trendkövetői. Az éves hozam 17%, ehhez a legrosszabb drawdown nem éri el a 26%-ot.
Sorolhatnám még az alágazat legendás szereplőit, a zenés kedvű Ed Seykota-tól kezdve a tanítványait (az ún. teknőcöket) fanatikus szinten képző Richard Dennis-ig. A lényeg, hogy a stratégia létjogosultságát sokan bebizonyították. A Managed Futures, ami a gyakorlatban a legtöbb esetben egyet jelent a trendkövetés alkalmazásával, stabil szereplője a Hedge Fund-ok világának is, és vélhetően egyre fontosabb szerepet fog kivívni magának a jövőben is.
