John Paulson egy szűk szakmai berkeken kívül lényegében ismeretlen Hedge Fund vezérként robbant be a legnagyobbak közé az ágazaton belül és a szupergazdagok világába, mindössze két év alatt, 2007 és 2008 során a jelzálogválság könyörtelen kihasználásával. Azóta cége egyike a legnagyobb vagyont kezelő szereplőknek és mindenki odafigyel arra, hogy mit csinál.
Idén sokáig nehéz helyzetben volt, pozícióinak többsége a fellendülésére és FED által rengeteg a gazdaságba öntött pénz miatt az inflációs nyomás fokozódására spekulált. Nyár végéig nem is állt jó, ám a szeptemberben megindult fellendülés komoly nyereségeket hozott neki.
Különösen az arany ETF-en és aranybánya részvényeken keresett sokat, de mostanában a nagy pénzügyi cégek papírjai is sokat hoztak neki (és ügyfeleinek). Emellett cége kisebb kapitalizációjú papírokban is kalandozik. Az egyik ilyen a Cheniere Energy, egy kis cég, amely földgáz kitermeléssel foglalkozik. Paulson 2008 során vásárolt be a részvényekből, először egy nagyobb pakkot 5 dollár felett, majd a további zuhanások során még fele annyit 4 dollár alatt. A cégnek összesen 44 millió részvénye volt a piacon, ebből ők mintegy 7,5 millió darabot birtokoltak. Ez a Paulson alapok vagyonának arányaiban bőven 1% alatti részét képviselte, ugyanakkor a részvény jellemző piaci forgalmának háromszorosa. A tipikus szabály az, hogy a napi forgalom 2%-a felett már egyértelműen befolyásoljuk a piacot, és arrébb nyomjuk az árfolyamot. Ha eladunk, ezt alacsonyabb árfolyamon tudja megtenni.
Azonban Paulson-ék néhány nap alatt majdnem 5 millió részvényt adtak el, a tipikus napi forgalom dupláját. Ebből egyetlen nap alatt 2 milliót nyomtak le a vevők torkán, vagyis majdnem annyit, mint a teljes megszokott napi volumen! Hogyan voltak erre képesek?
Amit csináltak az mesteri volt. Az árfolyam már két hónapja emelkedett és 50% feletti rally-t mutatott be. Emiatt a részvény egyre inkább a szakmai sajtó érdeklődési körébe is belekerült. November 19.-én az árfolyam új csúcsokra futott és folyamatos, már-már hisztérikus vételi nyomás alatt volt.
Hétfőn az árfolyam ismét nagy réssel nyitott felfelé, és a higgadtságukat elveszített momentumra játszó spekulánsok folyamatosan vásárolták a papírokat. Paulson-ék ezt használták ki. Tudták jól, hogy sok részvényt vagy apránként lehet eladni, vagy pedig úgy, hogy az odasereglett vevőket kell vele kitömni, méghozzá olyan gyorsan, hogy azoknak felocsúdni se legyen ideje. Tehát egy erős emelkedő napba adtak bele, és a vételi érdeklődés kellős közepén, gyorsan adták el a tipikus forgalomra jellemző részvények közel felét. Ami azonban még megdöbbentőbb: ennek a mennyiségnek a nagy részét egyszer félóra és negyedóra visszafogott szórás után újabb 15 perc alatt, összesen tehát mintegy háromnegyed óra alatt tudták eladni.
A további napokon kisebb szüneteket tartottak, de még kedden is közel 700 000, majd csökkenő mennyiségeket adtak el, nagyjából egyenletesen adagolva, itt már nyilván fejlett algo-kat (algoritmikus, összetett megbízásokat alkalmazva).
Természetesen az nagyon valószínű, hogy nem Paulson, és nem a head trader-ek hozták meg a döntést, hanem eggyel lejjebb lévő szinten lévő ember tette ezt. Vannak, akik szerint az ügylet csak a jéghegy csúcsa, és Paulson a háttérben komoly tételekben adja el a részvényeket, és zsebeli be a nyereségeket. Szerintük csak azért látjuk ezt, mert a cég 5% alá esett a vállalat tulajdonosai között és kötelesek voltak az amerikai Felügyeletnél bejelenteni ezt (a teljes dokumentum itt olvasható). Ez azonban kevéssé valószínű tekintve azt, hogy Paulson többször deklarált emelkedő pénzbőségre, és inflációs nyomásra spekulál több mint 30 milliárd dollárral, amely nagyságú portfóliótól nem lehet ilyen szépen megszabadulni ennyire rövid idő alatt, az árfolyamok érdemi lefelé nyomása nélkül.
