Egy jelzálogkötvény konferencia 2006-ban, vagy 2007 elején egészen csodálatos esemény lehetett pszichológiai, szociológiai és közgazdasági tanulmányok készítésére, ám erről akkor még kevesen tudtak. A többség azért érkezett oda, hogy üzleti kapcsolatokat építsen és a további fejlődésről értekezzen a szakmabeliekről. Volt viszont egy szűk kis csoport, amely kifejezetten azért látogatott el erre a rendezvényre, hogy a saját szemével lássa ellenfeleit, és hogy meggyőződjön róla: ezek tényleg annyira rövidlátóak, mint amilyennek látszanak. A szkeptikusok egy olyan Hedge Fund elindítói voltak, akik az ingatlanpiac összeomlását várták. Lényegében (egyszerűen megfogalmazva) biztosításokat vásároltak arra nézve, hogy adott jelzálogcsomagok nemteljesítési aránya nagymértékben megnő. Ha ez történt, akkor a biztosítási pénz többszörösét, gyakran több tízszeresét, nem egyszer akár több százszorosát is megkereshették. Ahhoz, hogy a biztosítást megvehessék, értelemszerűen a másik oldalon egy eladónak is állnia kellett. Voltak is bőven, de meglepően alacsony áron adták a biztosítást. A maroknyi kis csapat leült beszélgetni a nagy cégek képviselőivel, hogy kiderítsék mi az oka a nagy olcsóságnak, amikor bármikor összeomolhat a kártyavár. Ahogy a beszélgetések haladtak a maguk útján, világossá vált: az eladóknak fogalmuk sincs arról, hogy mit csinálnak! A Nagy Dobás című könyv csúcspontja az a jelenet (SPOILER WARNING), amikor az egyik összeomlásra játszó ember egy kövér, mohó ellenérdekelt féllel szemben ülve erről meggyőződik, majd a beszélgetést összehozó emberhez megy, a távolból rámutat a vadul falatozó, nagydarab emberre és csak annyit mond: "Mindent shortolni akarok, amit ez a fickó megvesz".
Michael Lewis könyvét az ilyen történetek teszik kézzelfoghatóvá és szórakoztatóvá. A Brókerpóker korábbi szerzője néhány olyan egészen kivételes ember történetét mesélik el, akik előre látták a válságot, amely az amerikai jelzálogpiacról indult ki, és amely szinte soha nem látott hullámot indított el a befektetési szegmensben, azt alapjaiban megrázva, és számos nagy céget eltörölve a föld színéről. Az eseménysort meglátó emberek nemcsak zseniális felismerésük miatt kivételesek, hanem azért is, mert egészen eredeti személyiségek, néha hajmeresztő személyiségbeli, vagy tudásbéli hiányosságaikról tanúbizonyságot téve. Bizonyos értelemben mind kívülállók a pénzügyi világ elitjével szemben és éppen ez volt az, ami segítette őket abban, hogy a válság alatt egészen hihetetlen vagyonokat teremtsenek meg Hedge Fund-juk által, mind az ügyfeleiknek, mind saját maguk számára.Aki gyakran olvas befektetési tárgyú könyveket, vagy követte ezt a blog-ot, az tudhatja, hogy volt már egy egészen jól sikerült könyv ezzel kapcsolatban. Gregory Zuckerman A Legnagyobb Tőzsdei Nyereség Valaha című műve (Greatest Trade Ever). Ebben az olvasmányban is olyan emberek jelennek meg, akik különös utakon jutottak el oda, hogy a befektetési bankok vakságát látva nagyot nyertek az ingatlanpiachoz kapcsolt termékek zuhanásán. Lewis könyve sok mindenben hasonló, ám van amiben egyértelműen erősebb, és akad amiben bosszantó módon gyengébb. Azért bosszantó, mert ezt a hibát elkerülhette volna.
Lewis-ról tudni kell, hogy rövid ideig dolgozott egy befektetési banknál, ahol elmondása szerint sokat keresett, de felháborították az ott uralkodó nézetek, ezért kilépett és az egészről írt egy könyvet, ez lett az itthon is megjelent Brókerpóker (bulvár alert: mellesleg született a tollából egy remek könyv egy nehéz sorsú amerikai football játékosról is, ez a Blind Side, amely meghozta az Oscar-t Sandra Bullock-nak). Az író ez alatt a néhány év alatt olyan mértékű sérelmet halmozott fel, amit a mai napig nem tudott feldolgozni. Az olvasó szempontjából nincs jelentősége, hogy ezek a sérelmek jogosak-e vagy sem, mert bármelyik is a helyzet, Lewis érzelmei a könyvön nagyon erősen, lényegében önálló fejezetekben kelnek életre. A látványos (al)rendszerellenesség majdnem odáig fajul, hogy alapjaiban kérdőjelezné meg a könyv hitelességét, szerencsére Lewis azért sok teret ad a sztorizgatásnak, emellett rámutat, hogy a kapukon belül is voltak zsenik, akik rájöttek a rendszerek belső hibáira, és volt elég tehetségük ahhoz is, hogy házon belül csináljanak hasznot etikus módon ebből. Ennek példája a könyv egyik főhőse Greg Lippman, aki a Deutsche Bank-ot segítette több milliárd dollárhoz, saját magát pedig mintegy 50 millióhoz segítve, ezzel elindítva önálló Hedge Fund-ját, előbb-utóbb minden tehetséges kereskedő itt végzi.
Amiben a könyv nagyon hasonlít a Legnagyobb Nyereség Valaha c. műre, az egy személyben keresendő. Ő nem más mint Michael Burry, a pszichológiai nehézségekkel küzdő félszemű ex-orvos. Lewis könyvéből többet megtudhatunk Burry jellemrajzából, ami önmagában is érdekes lenne, de sokkal fontosabb, hogy minden szempontból létező kívülállósága és makacs személyisége miként segítette a dollárszázmilliókat érő felismerésekhez. Ez pedig már kézzelfogható tudás és előny az olvasó számára, még akkor is, ha ez nem direkt módon jelenik meg, és nagyon kevesen fogják tudni azt felismerni, még kevesebben hasznosítani. Az sem mellékes, hogy Burry-t többen is látványosan átvágják (például a Goldman Sachs többszörös áron adja tovább neki a biztosításokat, de még így is elképesztő vagyonokat szakít), majd belé rúgnak, ez utóbbit azért, mert szókimondó stílusát nem tudják elviselni. Az emberek ego-ja még a legnagyobb bajban is olyan nagyra hízlalt, hogy inkább sértődötten elvonulnak (még Burry ügyfelei is, akiket időben figyelmeztetett), minthogy másra hallgatva egy vagyont keressenek. Burry karaktere annyira elvarázsolja Lewis-t, hogy a könyv folyamán az üzleti világban népszerű BlackBerry készüléket többször is BlackBurry-nek ír le, bár az is lehet, hogy csak az egyébként nagyon jó munkát végző fordító számítógépén rendetlenkedett a szövegszerkesztő.
Ami Lewis könyvében kifejezetten jó, az a részletgazdaság, a néhol kissé langyosan zakatoló történetmesélés átváltása parádésba (lásd az első bekezdésben említett jelenetet), továbbá az, hogy alaposan kitárgyalja, lényegi résszé teszi a válság előtti időszak eseményeit, és részletesen tárgyalja a buborék kialakulásának okait (bár ez utóbbiban az ingatlanpiacot, a valós okot kevéssé érinti). Lewis nem fél bálványokat döntögetni. Bill Millert, a legendás value befektetőt csak úgy mellékesen, egy izgalmas kis történet oldalszálán alázza porig (szegény Bear Sterns részvény vásárlását javasolja...), de nem hagyja ki - részben Burry-vel karöltve - a nagyon olcsó és kissé demagóg Greenspan-Henry Paulson-Bernanke hibáztatós játékot sem. Az esetek többségében, a szigorúan az események leírását alapul véve, ez sokat ad hozzá a könyv szórakoztató jellegéhez, miközben alig von le valamit, annak szakmai tartalmából, és óhatatlanul megjelenő oktató jellegéből. Például jó ha tudjuk, hogy ha egy befektetési bank OTC (tehát egy szintig letagadható) pozíciót tekintve már nagyon nagy bajban van, akkor a fontos munkatársak éppen szabadságon vannak, esetleg súlyos rendszerhiba miatt nem tudnak árakat közölni, és még egy fránya áramszünet is hátráltathatja a munkájukat.
A könyv végére a főszereplők élete, története lekerekedik, sokszor győztesen, de nem egyszer keserédesen is. Sokat megértettünk a válság előtti belső ellentmondásokról, a hitelminősítők létéből fakadó konfliktusokból, a befektetési bankok belső működéséből, és ami a leginkább meghatározó: kis Hedge Fund-ok vezéreinek a problémáiról, belső őrlődéseiből, a türelemjátékról amíg az igazuk a piacon is manifesztálódott. Bár a történetvezetés egy-két helyen kissé lapos, azért általánosságban még jól is szórakoztunk. Sajnos ezt követően Lewis ismét moralizálgatásba kezd, vélt vagy valós erkölcsi magasságokból szemlélve a tájképet csata után. Az ilyen hibák sokat rontanak a könyvén, de van egy javaslatom ennek házi orvoslására. Mielőtt nekiülünk az olvasásnak szemléljük pár másodpercig Lewis képét a hátoldalon. Ezután dőljünk hátra, lazuljunk el és csukjuk be a szemünket. Képzeljük el az írót egy Che Guevara pólóban üldögélve egy bölcsész szakos bulin, amint a földön ülve füvet szív. Ezt a képet jó erősen raktározzuk el magunkban. Most már nekiláthatunk az olvasásnak, és a jó részéket élvezni fogjuk, míg a rosszakat mosolyogva tudjuk majd átlapozni. Karácsonyra a Zuckerman könyv - ha nem is sokkal de - egyértelműen jobb választás, amennyiben az ajándékozott magas szinten ért angolul. Ellenkező esetben A Nagy Dobás is nyugodtan kerülhet a fa alá.
---
Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket (jobb felső sarok), és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is. A Facebook-on egy játék keretében, mindössze maximum 15 szó leírásával a könyvet is megnyerheted Karácsony alkalmából, de csak ma, azaz 15. éjfélig!
---
További Szakirodalom kritikák itt olvashatók (PDF).
---
Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.
