Kevés ember mondhatja el magáról, hogy megdönti az egy ember által egy évben valaha is keresett pénz világcsúcsát. Azzal sem sokan büszkélkedhetnek, hogy a tulajdonában lévő csapatuk részt vesz a Super Bowl-on, az Egyesült Államok legnézettebb sportágának, az amerikai focinak a döntőjén. Van azonban valaki aki mindkettőt elérte, és ezzel a poszt-válság időszak legnagyobb ikonja lett, akire mindenki felnéz, vagy irigykedik, akinek valaha köze volt a tőzsdéhez, vagy az amerikai focihoz. Ő nem más, mint David Tepper, akinek Hedge Fund-ja, az Appaloose a piac legismertebb és leginkább tisztelt cégei közé tartozik. Pedig a szakmát nem ma kezdte, már jó ideje a legjobbak közé tartozott, azonban a dobogó, és a címlapok 2009-ig elkerülték. Mostanra viszont Tepper napjaink legnagyobb hatású Hedge Fund vezére, aki egyetlen szavával napokra képes a piacokat a szája íze szerint befolyásolni, mindössze egyetlen nyilatkozatával. Ha napvilágra kerül, hogy cége egy részvényt vásárolt, a piac ugrik és az egekbe repíti azt. Mindkettőre volt példa az elmúlt hónapokban.
Amikor Tepper tavaly szeptember 24.-én megjelent a CNBC-n, Amerika kedvenc pénzügyi csatornáján, és igen optimista képet festett a közeljövőről, ez önmagában szalagcímeket generált a főbb portálokon. A részvénypiacok pedig ennek köszönhették aznapi szárnyalásukat, jókora gyújtást adva a FED által korábban biztosított (és később ismét újratöltésre kerülő) üzemanyagának. Az S&P 500 a napot 2,06%-os emelkedéssel fejezte be, és a vezércikkek ezt nagyrészben Tepper megjelenésének tudták be. A beszélgetés itt tekinthető meg:
Tepper lépései az egyedi részvények terén is képesek - természetesen a fentinél is sokkal nagyobb - földindulásokat elérni. Ha egy érdekkör 5% feletti részesedést szerez egy tőzsdei cégben, akkor azt köteles bejelenteni a Felügyelet felé, és ez az információ nyilvánossá is válik. Az Appaloosa január 7-.én jelentette be, hogy 2010 december 28.-án már jelentős részesedése volt a Dean Foods nevű élelmiszeripari cégben. Az árfolyam az információ napvilágra kerülését követően 11%-kal emelkedett.
Persze Tepper sem befolyásos figuraként kezdte a karrierjét. Pittsburgh-ben nőtt fel, és imádta a sportokat. A középiskola amerikai foci csapatának fontos tagja volt, és mellette baseball kártyákat gyűjtött. Ezeknek a hátoldalán rengeteg statisztika volt az adott játékosok által nyújtott teljesítményekről. A kamasz David kívülről fújta az összes statisztikát, korai jelét adva elképesztő memóriájának és analitikus elméjének. Később, mint sok más sikeres kereskedő, a Goldman Sachs trading részlegénél helyezkedett el 1985-ben. Itt a nehéz helyzetbe, akár csődvédelembe menekült vállalatok kereskedésére specializált egységhez került és egy éven belül kivívta magának az első helyet. 1992-ig dolgozott itt, de elege lett abból, hogy nem nevezték ki partnerré a cégben, ezért csalódottságában úgy döntött, hogy önállósítja magát. A Goldman Sachs nem fizet rosszul az aranytojást tojó tyúkjainak, de még az is aprópénz lett volna ahhoz képest, amennyit Tepper az ezt követő 17 évben megkeresett.
Tepper stratégiája szinte mindig egy egyszerű elméleten alapulnak, amelyet aztán összetett megvalósulási folyamatok követnek. Módszerei általában egy erős kontrariánus, továbbá érték alapú szemlélethez kötődnek, amelyet egy kifejezetten agresszív hozzáállással fűszerez meg. Kostolány mondta, hogy akkor kell vásárolni, amikor ágyúdörgés hallatszik. Nincs arra utalás, hogy Tepper valaha is hallott volna a magyar származású tőzsdegururól, mégis tökélyre fejlesztette ezt a filozófiát. Bajba jutott, zuhanó árfolyamú vállalatok vagy akár államok értékpapírjaiba fektet, ez az ún. disstressed companies és debt stratégia. Az előnyt ott találja meg, hogy az erősen érzelmi alapú pánikok idején a piac hajlamos túlreagálni a negatív híreket és alulbecsülni a pozitívakat, így az adott befektetések jelentős mértékben alulértékeltté válnak.
Amiben az Appaloosa ezt az előnyt tovább növeli, az a lehető legnagyobb, legbefolyásosabb vevő megjelenésének a lehetősége, aki nem más mint az állam, amely lényeben korlátlan lehetőségekkel bír bármely vállalat vagy akár saját költségvetése kimentésében (aminek persze később meg kell fizetni az árát, ezt az adófizetők "készségesen" megteszik, akár adók, akár pénzük elértéktelenedése árán).
Tepper elméletéhez hozzátartozik egyfajta zsigeri optimizmus is. Szerinte a piacok és az emberek is adaptálódnak az új helyzetekhez, ezért átmeneti ideig tartó sokkok után a szereplők megértik és elfogadják a friss körülményeket, ez alapján döntenek, így számukra ismeretlen szituációkban is megtalálják a növekedéshez vezető utat, újra és újra. Ezért a válságok előbb-utóbb mindig átadják a helyüket a fellendülésnek, és a rugalmas részvénypiacon ez igen gyorsan megtörténik. Addig azonban időzíteni pokolian nehéz, Tepper ebben bevallottan és szemmel láthatóan nem a legjobb, ezért inkább igyekszik kiülni a nehéz időszakokat.
Kötélidegek kellenek ahhoz a hullámvasúthoz. Mert igaz ugyan, hogy Tepper rengeteg pénzt keresett az ügyfeleinek, és több három számjegyű százalékos hozamot felmutató éve is volt, de voltak köztük egészen rosszak is. Amikor 1998-ban az orosz válság a legrosszabb napjait élte (biztos vagyok benne, hogy számos olvasónak ezek voltak a legsötétebb tőzsdés órái, ahogy számos nem-olvasónak is, aki azóta hallani sem akar az árfolyamokról) hősünk nagy tételekben zsákolt az orosz állampapírokból. Végig abban bízott, hogy nem lesz államcsőd, ám tévedett és ez a hiba több száz millió dollárt jelentett számára, ami akkor a cég tőkéjének igen tekintélyes részét jelentette. Tepper azonban nem adta fel és a pánikkal átitatott közegben továbbra is vásárolt mindent, amit alulértékeltnek vélt. Az évet már "csak" 20%-os mínusszal zárta az Appaloose, 1999 pedig elfeledtetett mindent, ami keserű volt a megelőző évben, mert szilveszterkor 60%-os hozamra koccinthatott befektetőivel a nehéz időszakot átvészelő David Tepper.
Munkatársai azt mondják, hogy Tepper esetén is gyakran elszakadnak azok a bizonyos idegek és olyankor kő kövön nem marad. Volt olyan, aki azt mondta, hogy nem egy alkalommal kellett elhajolnia felé repülő tárgyak elől, és ez nem a baseball pályán, hanem az irodában történt. Ám a sportpálya sem mentes az agresszív megnyilvánulásaitól. Mesélik, hogy amikor a fia csapatát edzi, ordibálása több száz méterre is elhangzik. Talán túlzottan is komolyan veszi magát. Mégis, sokkal inkább arról van szó, hogy Tepper elkötelezettsége, munkája iránti szenvedélye és a cél elérésére történő koncentrációja egészen kivételes, még a teljesítmény-fókuszos alternatív befektetések univerzumában is.
A tesztoszteron amúgy is tombol az Appaloosa irodájában. A mély barna mahagóni, a nagy LCD TV-k és a sport relikviák mind azt mutatják, hogy ez egy kissé erőszakos, sportszerető, sőt versenyhelyzetet kifejezetten kereső közeg. Nem csoda így az sem, hogy az amúgy is férfiak dominálta Hedge Fund világban a vállalat még erre is rátesz egy lapáttal: nők alig-alig jutnak be a szentélybe, főleg munkavállalóként.
Éves átlagos hozama 30% a díjak levonása után, amit ilyen időtávon olyan kevesen tudtak elérni, hogy valószínűleg a Holdon több ember járt, mint az ebbe a táborba tartozók. Tepper a remek helyzetértékelésével, merészségével és a stratégiai érzéke által már a válság előtt nagy vagyonra tett szert, hiszen vagyona már 2003 után átlépte az 1 milliárd dollárt, de a széles körű elismertség 2009-ig elkerülte. Ez volt az az év, amikor a legnagyobbak közé emelkedett, méghozzá olyan átütő erővel, amelyre talán csak egyszer, a jelzálog összeomlás meglovagló John Paulson esetén volt példa. Tepper egyetlen év alatt 4 milliárdot tett zsebre, és mivel ez sikerdíjból keletkezett, ennél is sokkal többet keresett az ügyfeleinek.
Amikor 2009 elején az árfolyamok tovább zuhantak, a 2008-ban eszkalálódott válság hullámai által, és mindenki pánikolt, attól rettegve, hogy a pénzügyi rendszer az összeomlás határán egyensúlyoz, az Appaloosa éppen azt tette, ami ennek az ellenkezőjére utalt. A Hedge Fund éppen a pénzügyi szektorból kezdett el vásárolni, ott is a leginkább érintett bankrészvényeket előnyben részesítve. Bank of America 3 dolláros átlagáron történt bevásárlása mára legendássá vált, az árfolyam pedig ma már 14 dollár felett jár. Az Appaloosa-nak az ismert források szerint a mai napig ez a legnagyobb pozíciója, a portfólió mintegy 10%-át teszi ki, és az első tíz helyen 5 bankrészvény szerepel.
Tepper a "Trading Places" című film egyik jelenetével hozza párhuzamba az akkori eseményeket. Az Eddie Murphy és Dan Aykroyd főszereplése ellenére a legjobb tőzsdés filmek közé sorolható filmben a narancs határidős piacán egy gyors zuhanás során a teljes piac megőrül, mindenki eladni akar, csak a két főszereplő az, aki hajlandó vásárolni. A valóságban a Tepper is a higgadtak szűk táborát erősítette. Végül 4 milliárd dolláros csekket kapott az év végén, ami abszolút rekordnak számít az egy évben megkeresett pénzt tekintve a Hedge Fund-ok világában.
Hogy mi mindent csinálhatna Tepper ennyi pénzből? Megtudhatod ebből a Facebook bejegyzésből.
Tepper a link alatti felsorolás helyett a megalománia valamivel visszafogottabb megnyilvánulásait választotta. Lánya születésnapján Ashlee Simpson, a tinik népszerű énekes ikonja lépett fel. Tepper saját 50. születésnapján pedig ő maga énekelt és táncolt, de nem egyedül, hiszen a színpadot Sheryl Crow-val osztotta meg. Nem sokkal később 50 millióért vett egy házat a Hamptons-ban, a keleti part legelegánsabb környékén. Ám ebben az esetben is fontos súlyt kapott ego-jának további hízlalása. Az ingatlan ugyanis annak az embernek a volt feleségéé volt, aki a kilencvenes évek elején nem adta meg neki a lehetőséget, hogy a Goldman Sach-nél partnerré váljon.
Szintén saját lényének kedveskedett az a tény, hogy amikor 2003-ban 55 millió dollárt adományozott egykori egyetemének Pittsburgh-ben, az intézményt cserébe róla nevezték el. Erről a Hedge Fund milliárdosok költekezési szokásai között is beszámoltunk.
Tepper azonban még nagyobb boldogsággal fogott bele élete újabb nagy kalandjába, amely egyben gyerekkori szenvedélye, a sport. Ezúttal nem ő csattogtatta a vállvédőket, hanem résztulajdonosa lett egy amerikai foci csapatnak. Ebben sem adta alább, mint a legtöbb sikert magáénak tudható klubbot, egyben szülővárosa csapatát, a Steelers-t vette meg (a képen Tepper irodájának néhány sport relikviája). Nem mellesleg a szintén Pittsburgh-ben született Druckenmiller , angol jegybankot Sorossal megtámadó Hedge Fund milliárdos elől halászta el a lehetőséget. Apropó Steelers. Az idén ismét a döntőbe, azaz a Super Bowl-ba jutott csapat nevét arról kapta, hogy Pittsburgh nagy acélipari központ volt, főleg még az aranykornak számító hetvenes években. Amikor Tepper-t megkérdezték, hogy mi a sikere titka, akkor csak annyit mondott, hogy azért nem fél újra és újra kockázatos befektetésekbe fogni, mert neki nem lenne baj az sem, ha vissza kellene mennie a szülővárosába acélipari munkásként dolgozni. Azt mondja, hogy lélekben nem szakadt el középosztálybeli gyökereitől és ugyanaz az ember maradt, mint aki volt. Akár így van, akár nem, a sikerek elvitathatatlanok, saját jövőbeni szerepét pedig átgondolhatja a Pittsburgh Steelers legújabb meccsére menet a magánrepülőjén.
Vasárnapról hétfőre virradó éjjel ismét az amerikai foci legfontosabb ünnepe, a Super Bowl ideje érkezik el. Tepper is oda repül, a lelátón fog ülni, és teli torokból buzdíthatja majd csapatát. Teljes gőzzel, ahogy mindig is teszi.
