A globális gazdaság elemzése során egy markáns vélemény szinte minden esetben felbukkan, lényegében forrásra való tekintet nélkül. Ez pedig a fejlett országok és a világ többi része között fennálló egyensúlytalanság hatásai és annak fenntarthatatlansága. Egy multinacionális vállalat nemcsak ma, hanem évtizedek óta felteszi magának a kérdést. Ha egy autót/MP3 lejátszót/cipőt stb. szeretne gyártatni, akkor a kiadások komoly részét kitevő munkaerő költségeket figyelembe véve hol építse fel gyártóegységeit? Egy fejlett országban, ahol ugyan stabil a társadalmi és gazdasági környezet, illetve megbízható az infrastruktúra de a költségek magasak, vagy egy feltörekvő országban, ahol az említett feltételek kevésbé kedvezően állnak rendelkezésre, de a bérek és azok járulékai helyenként tizedét, huszadát teszik ki a nyugatiaknak. A választás egyre gyakrabban esik az utóbbiakra, így történhet meg, hogy ma már a fogyasztási cikkek nagyon nagy részét Kínában, Délkelet Ázsiában, Latin-Amerikában, de nem ritkán akár Afrikában kerül előállításra, egyre nagyobb jövedelmet biztosítva ezeknek a feltörekvő régióknak. A multinacionális cégek köré komoly kiszolgáló ágazatok épülnek, helyi cégekkel, és ezek a vállalatok felnőve globálissá is válhatnak, de nagyon gyakran megjelennek az adott gazdaság részvénypiacán is. Más viszonylag szegény országok pedig nem a munkaerő kínálatukra, hanem a nyersanyag lelőhelyeikre alapozva tudnak hasonló ágazatokat kiépíteni (hozzá kell tenni: a könnyű pénz, az "olaj átka" miatt, a dollármilliárdok gyakran nem a gazdaság fejlesztésébe, hanem egy-egy diktátor zsebébe vándorolnak, lásd a felháborodott népet a napokban Líbiában).
Bár ezeknek a feltörekvő piacoknak (angolul emerging markets) van egyértelmű előnye önmagában is, de az egyes Hedge Fund-ok nagyon gyakran specializálódnak egy-egy régióra, akár országra is. Ehhez helyi piacismeret, jó összeköttetések nem ártanak. Lehet ugyan megkötni az ügyleteket New York-ból vagy Londonból, még ezeken a piacokon is egy-egy gombnyomással, de az elemzés és a helyi sajátosságok felderítése már egészen más kaland. Számos Hedge Fund és befektető bukott bele ingatag politikai környezetben az ígéretesnek tűnő kalandba, főleg Oroszországban.
Sok Hedge Fund a helyi kapcsolatokat annyira komolyan vette, hogy a lehető legnagyobb tud
ású, nyugati egyetemeken végzett, de saját szülőföldjén dolgozó embereket vett fel, sőt nevezett ki az Emerging Fund-jaik élére. A leghíresebb példa Arminio Fraga, aki Soros és Druckenmiller társa volt a kilencvenes években, ám előtte Brazília központi bankjának a második embere volt (később, 1999-től pedig három évig az elnöke). Tudását nemcsak Dél-Amerikával kapcsolatba vették igénybe, hiszen Fraga volt az, aki Sorosék Thai Baht elleni spekulációját előkészítette. Mark Mobius, aki ugyan nem Hedge Fund vezér, de az egyik legismertebb és legjobb feltörekvő piaci szakértő, 75 évesen is folyamatosan utazik, járja a világot, hogy lehetőségeket kutasson fel. Paul Tudor Jones pedig már 1990-ben elkezdte kutatni a lehetőségeket a felszabadulni látszó - akkor még - Szovjetunióban. Miután Észak-Szibériában horgászott a medve piac beindulása idején (lásd a képet), meglátogatta Norilsk városát. Ez egyike azoknak a helyeknek, ahol kevesen élnének szívesen: az éve 270 napján esik a hó, sosem olvad el, és télen a lakosok 6 hétig nem látják a napfényt. Viszont annak a régiónak a központjában helyezkedik el, ahol a világ egyik legnagyobb nikkel, palládium és réz készletei vannak. A Hedge Fund vezér egyik bizalmi embere évente visszalátogatott dideregni az isten háta mögötti városba, hogy a kapcsolatokat is ápolja.
Ám a nagy lehetőségekkel kecsegtető piacoknak megvan a kockázata. Hiába volt éppen Paul Tudor Jones egyike volt azon keveseknek, akik látták előre a 2008-as pusztító erejű vihart, amely számos hitelintézetet és befektetési bankot porig rombolt. Short ügyletein hihetetlen mennyiségű pénzt keresett abban az évben. Mégis, a feltörekvő piacokon vett állampapírjain olyan sokat veszített, hogy 2008-at 4%-os veszteséggel zárta. Amikor látta, hogy az eszét vesztett pánik pillanatok alatt átömlik a feltörekvő országokra, zárta volna ezeket a piacokat, de nem tudta megtenni. Amíg az Egyesült Államokban vagy Európában még voltak vevők, 10-20%-kal alacsonyabban, mint akár pár nappal korábban, addig ezeken a helyeken a vételi oldal teljesen eltűnt, a kereskedési könyvek kiürültek. Nem volt kinek eladni. Paul Tudor Jones ezekre a napokra mondta (ahogy az Istentelenül Sok Pénz című könyvben is olvasható): "Ez volt életem legrosszabb pillanata". Ezért néha még az alapos felkészülés és a piacismeret sem elegendő, és tudomásul kell venni, hogy a Feltörekvő Piacok fokozott kockázatot hordoznak magukban.
Mely országok és régiók tartoznak a Feltörekvő piacok közé? Bár a kifejezés magban foglalja a lényeget, mégsem könnyű meghatározni, hogy mitől számít valaki feltörekvőnek. A közmegegyezés az, hogy az adott ország egy főre jutó GDP-je, és a bérek szintje jelentős mértékben elmarad a fejlett országokétól, továbbá legalább középtávon (makrogazdasági elemzések időintervallumai alapján) komoly növekedést, és az infrastruktúra nagy ütemű bővülését, illetve a gazdaság szerkezetének folyamatos fejlődését tudják felmutatni. Mindezek alapján a legtöbb elemző, vagy indexeket összeállító cég (amelyek 19 és 35 közötti számú országot sorolnak fel itt) tipikusan ide teszi Délkelet Ázsia, Kelet-Európa (beleértve a KKE régiót, így hazánkat is), Dél-Amerika nagy részét, továbbá Mexikót, Dél-Afrikát és néhány progresszív arab iszlám országot. Ezek mellett a legnagyobb szeletet természetesen a BRIC országok (Brazília, Oroszország, India, Kína) teszik ki, amelyekről azt is tudhatjuk, hogy egyenként is önálló kategóriát képeznek teljesítményüket tekintve. Némi iróniával így is meghatározhatjuk az ide tartozó nagyobb országok körét: honnan lehet tudni, hogy feltörekvő országban vagy? Egy csomó gyerek alszik az utcán, mégis hamarosan foci VB-t vagy Olimpiát rendeznek itt (Mexikó, Dél-Afrika, Brazília, Peking, Szocsi, Rio de Janeiro). Egy érdekesség, ahol a Pareto-elv visszaköszön: amíg a világ országainak mintegy 20%-ka tartozik a feltörekvők közé, addig a föld lakosságának a 80%-a itt él. Nem véletlen a "jótékony hatás" a munkaerőpiac kínálati oldalára.
Milyen eredményeket értek el a Feltörekvő piacokra befektető Hedge Fund-ok? Ha ránézünk ezekre a piacokra, akkor első blikkre igen jó eredményekkel találkozhatunk, főleg az elmúlt évtizedből, dacára a 2008-as zuhanásnak.
A feltörekvő piacokra specializálódott Hedge Fund-ok teljesítménye ugyanakkor meglepő annak a tükrében, hogy az adott tőzsdéken milyen eredményeket lehetett elérni az utóbbi időszakokban (mint mindig, most is a HedgeIndex adatait használtam elsősorban). A kategória éves átlagos nettó teljesítménye 8,15%, ez 1,25%-kal marad el a Hedge Fund-ok átlagos éves eredményéhez képest. Az újrabefektetési hatás hosszú távon itt is felnagyítja ezt az elsőre nem éppen nagynak látszó különbséget. Ha valaki az indexek indulásánál 1-1 millió dollárt tudott volna fektetni mindkettőbe, akkor az Emerging portfólió majdnem 840 000 dollárral ért volna kevesebbet, mint az összes Hedge Fund teljesítményét leképező összeállítás, hiszen az utóbbi 365%-ot, az előbi 281%-ot ért el. Az indexeket 1994 óta számolják, és a régi kezdet magyarázatot ad a látszat és a valóság eltérésére. A feltörekvő piacokra specializálódott alapok ugyanis valóban kitűnő eredményeket értek el, de ez leginkább a 2000 utáni évekre, azon belül is elsősorban a 2003 és 2008 közötti időszak masszív emelkedésére igaz. A kilencvenes években viszont ezek a piacok egyértelműen alulteljesítők voltak, így az ezeken tevékenykedő Hedge Fund-ok sem arattak babérokat.
Azonban nem is az alulteljesítés a legnagyobb probléma, hanem a drawdown mértéke, amely a kategória legnagyobb hátrányát jelenti. Az elmúlt 20 évben két olyan év volt, amikor a pánik bejárta a földgolyót és nem volt olyan piac, amely érintetlenül maradt volna: 1998 és 2008. Ilyenkor a portfólió menedzserek nem válogatnak, hanem a lehető legtöbb tőkét biztonságosnak tekintett eszközökbe menekítik, és teszik ezt a lehető leggyorsabban. Ezért nem véletlen, hogy az ilyen időszakok legnagyobb vesztesei köze tartoznak a feltörekvő piacok. Csak egy példa: a BUX 2008 őszére közel 70%-ot veszített az értékéből, az egy évvel korábbi mindenkori maximumához képest. A kötvénypiac talán még rosszabbul járt, pedig a külföldi befektetők egyik kedvence volt a magas hozamok miatt. A vevők teljes mértékben eltűntek az eluralkodó félelem miatt, és hazánk 25 milliárdos segítséget kapott az IMF-től.
Az 1998-as és a 2008-as év az érzékeny területen a Hedge Fund-okat is megégette. Az első alkalommal 40% feletti, a második alkalommal bőven 50% feletti drawdown-t szenvedtek el. Ezzel egyébként még mindig sikerült olcsón megúszni ezeket az időszakokat, hiszen a passzív Emerging részvényindex mindkét esetben - ha csak néhány hétre is - benézett a 60% feletti drawdown tartományba is. Eközben persze a fő Hedge Fund Index 21%-nál nem került rosszabb visszaesés helyzetbe.
A gyenge MAR miatt nem véletlen, hogy az alszektor indexe nem került be az optimalizált HF portfólióba, amelyről pár hónapja írtam. Bármennyire is meglepő, nagyon hosszú távon a feltörekvő piacokra specializálódott, a passzív stratégiát egyébként felülmúló Hedge Fund-ok nem hoznak átlagot elérő eredményt sem miközben sokkal nagyobb visszaeséseket szenvednek el, és ami a legrosszabb: éppen akkor, amikor a legtöbb más stratégia is (az alindex 0,63 és 0,77 közötti korrelációt mutat a fő Hedge Fund index és a fő részvényindexek esetén). Ezzel a jó alternatíva lehetőségét sem képes megvalósítani.
Ez lehet az oka annak, hogy az Emerging kategória eleddig nem volt képes igazán nagy szeletet kiszakítani a Hedge Fund-ok tortájából. A kilencvenes évek közepén 4-5% körüli részarányuk volt, de az orosz válság veszteségei és az ezt követő tőkekivonások teljes mértékben a perifériára taszították őket. A 2003-ban indult fellendülés ismét elcsábította a befektetők egy kis részét, akiket 2008 azért viselt meg lelkileg kevésbé, mert minden más piacon is hasonló jelegű zuhanásokat tapasztaltak. Így a feltörekvő piacokra specializálódott alapok aránya jelenleg 7% környékén van.
Erre feljebb már utaltam: feltűnő még, hogy az ebben a csoportban lévő Hedge Fund-ok mennyire jobbak voltak maguknál az Emerging Indexeknél. Azért van helyzeti előnyük, mert volt piacismeretük, az aktív kezelés pedig, legyen szó jó részvényválasztásról vagy időzítésről, jelentős mértékű hozzáadott értéket termelt. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a tőkeáttétel, és a short ügyletek is hozzájárulnak az eredményekhez. Az előbbi a magasabb eredmények szállításában, főleg trendkövető szemlélet esetén, továbbá a fejlett országok alacsony hozamszintjét és az inflációval manapság azért néha még mindig küzdő, magasabb hozamszintű országok különbségét kihasználva relatív alacsony tőkeköltség kihasználásában. Ahogy a Long/Short Equity kategóriában már megszokhattuk, a vételi oldal sokkal zsúfoltabb, ezért az indexeknél alig érezni a short-ok jelenlétét a zuhanások idején, enyhe mértékben azonban ezek is hozzájárultak az eredményekhez. Nem elhanyagolható tény az sem, hogy amíg a passzív indexek, vagy az ehhez hasonló hagyományos befektetési alapok csak kötvényeket, részvényéket vásárolhatnak, addig a Hedge Fund-ok árupiacokra, határidős devizapozíciókba, de akár ahogy fent olvashattuk, reálgazdaságba, ingatlanokba is fektethetnek. Összességében elmondható, hogy a kevesebb szabályozási korlát jótékony hatását a Hedge Fund indexek közül az Emerging kategória prezentálja a leginkább látványos módon.
Mit hoz a jövő a feltörekvő piacokon és az ott tevékenykedő Hedge Fund-ok számára? A fejlett piacok gazdaságainak lelassulásával és az adósságproblémák egyre nyomasztóbb terhével a vállukon, valószínű, hogy az olcsóbb munkaerőre, a fogyasztást bőven meghaladó nyersanyagkincsekre építő országok magasabb növekedést, így nagyobb tőzsdei szárnyalást fognak majd bemutatni. Ezt igen ritkán félelmetes zuhanások tarkítják majd, ezért csak a jó piacismerettel, és kiváló stratégákkal rendelkező Hedge Fund-ok fognak majd lenyűgöző számokat produkálni.
