Az utóbbi hetekben a tőkepiacokon a komor hangulat lett úrrá, néhány napos kihagyásokkal. A viharos idő elsősorban Európa felett tombolt, annak is a perifériáján okozott komoly károkat. A befektetők többsége sokat tett azért, hogy megszabaduljon a még inkább kockázatossá váló eszközeitől. Görögország, Portugália, Olaszország és a kontinens bankjai mind látványos árfolyamzuhanást szenvedtek el. Az ingatag helyzetekben az utóbbi években előkerült Magyarország is, elég csak arra gondolni, amikor az IMF-nek kellett a költségvetést finanszírozni, vagy az is élénken élhet az emlékezetünkben, amikor a pénzügyi sajtó figyelme főoldalon irányult ránk, a CNBC élőben közvetített Budapestről (nemcsak pár napja volt így).
A hazánkat övező gyengülő bizalom jele, hogy a forint a nyáron megszokott 270 közeli szintekről 290 fölé gyengült az euróval szemben, és még látványosabban sok más devizához képest. Az állampapírpiacon a hozamszintek néhány hét leforgása alatt 0,5-1,5% között emelkedtek (majd kis mértékben korrigáltak), ami itt egyértelműen jelöli az ország kockázati felárak beépülését az árfolyamokba. A helyzet olyan komoly, hogy a New York Times szakmai berkekben ismert Dealbook című melléklete, amely a pénzvilág eseményeivel foglalkozik, külön cikkben foglalkozott hazánkkal, a főoldalról is linkelve, Simor András jegybankelnök aggódó arcát mutatva.
Az írás címe önmagáért beszél: "A Hedge Fund-ok Magyarország ellen fogadnak". A cikk szó szerint divatos célpontként aposztrofálja országunkat. Tény, hogy a hazánk ellen játszók kezében számos ütőkártya van, ezekből jó párat a Dealbook szerzője is felsorol:
- Recesszió közelsége miatti export kitettség veszély
- Magas lakossági külső eladósodottság, devizában, főként svájci frankban
- A nagy külső finanszírozás igény
- A kormány és a jegybank közötti feszültségek
Mindez jól jelzi a Magyarországra komoly veszélyek leselkedhetnek. Közelítsük meg a kérdést kifejezetten a Hedge Fund-ok jelentőségének a szemszögéből!
Amíg a világ részvénypiaci kapitalizációja 50 ezer milliárd dollárt tesz ki, a kötvény, egyéb értékpapír és határidős piacon forgó pénzek pedig ennek a többszörösét, a Hedge Fund-ok által kezelt vagyon 2000 milliárd dollár környékén mozog. Az arány jól jelzi, hogy a főbb folyamatos befolyásolására még ágazati szinten sincs lehetőség, ráadásul a globális szinten, hasonló eseteket kihasználó global macro alapok az említett összeg töredéke felett rendelkeznek. A legnagyobb különálló alapok pedig tízmilliárdos nagyságrendű összegeket látnak a számláikon. Nyilvánvaló, hogy ekkora pénzekkel nem lehet szembemenni az árral, még akkor sem, ha hétköznapi szinten nehezen felfogható összegekről beszélünk.
Mégis látunk arra példát, hogy egyes piaci szereplők erejüknél fogva képesek befolyást gyakorolni az eseményekre. Ahogy a Hedge Fund-ok a csomópontokban, ellenállások és támaszok közelében, a volatilitás megugrása előtt találhatják meg a legjobb hozam/kockázat összefüggéseket, úgy elképzelhető, hogy Magyarország esetén is erről van szó. Ráadásul hazánk kis ország, ami megkönnyíti a helyzet akár szándékos, akár önkéntelen befolyásolásának lehetőségét. Bizonyos esetekben a csomópontok olyan nagy ellenfélnél is kialakulhatnak, mint a Bank of England. Az emlékezetes 1992-es esetnél Soros-ék és néhány hasonló Hedge Fund alig több mint tízmilliárd fontja is elég volt.
Mégis, az ilyen esetek ritkák, mint a fehér holló. Kevés az olyan eset, amikor érdemes szembeszállni, valamely kormány és pláne jegybank akaratával szemben. Nem kell messzebb mennünk, mint a Svájc döntése szeptemberben, amely nagy veszteségeket okozott sok Hedge Fund számára is. Még az egyedi részvények elleni támadások sem túl gyakoriak, de itt azért már van magyar vonatkozás. 2008 októberében az OTP zuhanása mögött szándékos manipulációt sejtettek. Először a GLG akkori feltörekvő piaci portfólió menedzserét, Greg Coffey-t sejtették az eset mögött, végül kiderült, hogy a Soros Fund Management egyik kereskedője volt a ludas, aki azóta el is vesztette az állását.
A Hedge Fund-ok lételeme, hogy mindenhol profit lehetőségeket kutassanak fel, és folyamatosan átlag feletti hozamokat gyártson a befektetőinek. Ha ezt nem teszi meg, 1-2 év alatt akár a több évtizedes munkája is összeomolhat szélsőséges esetben. Ez történt meg a kilencvenes évek egyik legnagyobb szereplőjével, a Julian Robertson vezette Tiger Fund Management-tel, hogy egy látványos példát említsek. Számos Hedge Fund-ot cseppet sem fogja érdekelni, hogy a lépéseinek milyen társadalmi, gazdasági hatásai vannak (általában semekkora), ezért sokszor előfordulhat, hogy szándékosan támadnak meg országokat.
A nagy kérdés az, hogy ez megéri-e. A válaszhoz ismét a fent már említett csomópont szituációt érdemes elővenni. A nyereséghez jó kockázat/hozam arányra van szükség, a forint árfolyamában pedig ezt aligha lehet megtalálni, a már eleve magas volatilitás, illetve a széles spread (implicit költségek) miatt. Bár nem szükséges hozzá elképzelhetetlenül nagy összeg, valószínűleg értelmetlen lenne hatalmas shortokkal nekiugrani a forintnak. Hasonló a helyzet az állampapír piacon, ahol a shortolás eleve nehezebben oldható meg, pláne ilyen nagy méretekben. Azonban a cikk sem ír ezek shortolásról, ehelyett a CDS-ek árának duplázódását jelzi az elmúlt három hónapban. A CDS-ek árfolyamának nincs közvetlen hatása a helyzetre, hiszen ott a piaci szereplők egymással fogadnak a csődveszély valószínűségében. Az árfolyamok csökkenése sokkal inkább betudható azon intézményi befektetők kockázatcsökkentő lépéseinek, amelyek korábban a magyar állampapírok befektetői voltak, vagy adott arányban még most is azok.
Veszélyben van-e Magyarország? A számok azt jelzik, hogy igen, és a következő hetekben, hónapokban a nemzetközi környezettől függően nagyon sok múlik a hazai döntéseken, és a kormány, illetve az MNB közötti együttműködésen. Azonban a Hedge Fund-októl történő rettegésnek (most és itt!) nincs értelme. Már régen nem, legkésőbb augusztus óta nem csomópontban vagyunk, a spekulatív alapok lépései a reagálás részét képezik.
(Köszönet Cseh Andrásnak, hogy felhívta a figyelmet a Dealbook cikkére)
