HedgeFund.hu

A nagy befektetési bankot ért SEC-s (lényegében Amerikai Pénzügyi Felügyelet) vádak igen szorosan egy Hedge Fund-ot, méghozzá az egyik legnagyobbat, a Paulson & Co-t is érintették. Ezért érdemes külön kitérni azokra, a sajtóban megjelent, vagy az ismerőseimtől hallott tévhitekre az eset kapcsán. Persze mindjárt az elején érdemes leszögezni, hogy a teljes kép birtokában nagyon kevesen vannak, valószínűleg csak a Goldman Sachs néhány munkatársa. Bár még ebben sem lehetünk teljesen biztosak, hiszen nehéz megmondani, hogy volt-e olyan ember, aki minden résztvevővel tárgyalt és valóban az ő kezében futott-e össze minden szál.

Az eset igazi érdekessége, hogy a nagy Hedge Fund-ok a jó kapcsolatokkal rendelkező befektetési bankok által képesek spekulációs elképzeléseik piacát is megteremteni. Erről röviden már írtam.

Nézzük a tévhiteket:

"A Goldman eleve értéktelen értékpapírokat adott el az ügyfeleinek"

A kérdéses ügylet az ún. CDO-król szólt. Ez egy olyan, bonyolult, összeállított értékpapír, amely mögött - akár áttételeken keresztül - gyakran és ezen esetben is az amerikai jelzálogpiac kötelezettségei álltak. A CDO-k és az erre képzett származtatott ügyletek (itt a szintetikus CDO-k), némi túlzással határidős fogadás lehetőségek, az OTC piacokon forognak. A Goldman Sachs ezekből adott el az ügyfeleinek, együttesen Abacus 2007-AC1 néven. Lényegében a vevő arra spekulált, hogy az értékpapírok mögötti kötelezettségeket ki fogják tudni fizetni, az eladó szerint pedig nem. Az előbbi elképzelésének megvalósulása után viszonylag keveset keresett volna. Így viszont az eladó (shortoló) Hedge Fund, a Paulson keresett nagyon sokat. A zuhanást kiváltó esemény az ügylet nyélbe ütése után következett be. Ezért sokkal inkább arról van szó, hogy nem az "értékpapír" volt értéktelen, hanem annak esetleges értékelésénél ábrázolták az esélyeket erősen eltorzítva. Ehhez a gyanú szerint egy független elemző intézetre hivatkozott a vásárlók előtt, miközben a Paulson&Co kézzel állította össze ezt.

"A Goldman Sachs dollármilliárdokat keresett ezzel"

A befektetési bank saját állítása szerint az értékpapírok egy részét megtartotta, így önmagában az Abacus-on megközelítőleg 90 millió dollárt veszített. A Paulson-tól a vád szerint 15 millió dollárt kapott az összeállításért, és azért, hogy piacot talált a Hedge Fund-nak. Ez alapján 75 millió dollárt veszített, ugyanakkor érdemes itt külön kiemelni, hogy nem tudhatjuk, hogy a Goldman Sachs más részlegei, esetleg maguk az alkalmazottak milyen pozícióval rendelkeztek, illetve az sem világos még, hogy a vesztes oldalon állóktól az értékesítés során milyen jutalékot zsebeltek be, bár ez utóbbi is pár millió dolláros tétel lehet, ami az ügylet nagyságrendjéhez képest eltörpül.

Aki nagyot nyert az ügyleten az a Paulson & Co. A becslések szerint csak ezen a csomagon 1 milliórd dollár közeli eredményt értek el. A válság során egyébként - a hatásokat előre tippelve - 15 milliárdot.

"Tilos ilyen értékpapírokat összeállítani és eladni"

Nem tilos. A szabad és főleg az utóbbi másfél évtizedben deregularizált pénzügyi piacokon egzotikus, specializált és bonyolult termékek ezrei születtek meg. Ezért olyan nehéz átlátni a pénzügyi piacok egy részében meglévő rendszerszintű kockázatokat. Itt hangsúlyozottan az ún. OTC, azaz tőzsdén kívüli piacokról van szó. A tőzsdéken a kereskedési és elszámolási szabályok, letéti követelmények miatt sokkal transzparensebb a helyzet, míg itt a bonyolult termékek hálózatán át számos rejtett akna lehet a rendszerben. A pénzügyi reformok egyik fő kérdése éppen az, hogy miként lehet ezeket láthatóvá tenni. Ez később sem jelent automatikusan tiltást, de akkor és még jelenleg sem illegális ilyen csomagokat összeállítani.

"Paulson gyakorlatilag lefizette a Goldman munkatársait, hogy így tudjon spekulálni."

A lefizetés semmiképpen sem helyes kifejezés. Ugyanis a Goldman Sachs-nek a jelen állás szerint teljesen legálisan fizetett ezért a szolgáltatásért, magának a vállalatnak. Valószínűleg éppen ezért fedezhette fel az SEC az ügylet etikai oldalról enyhén szólva is megkérdőjelezhető mivoltát.

"Az esés és így az árfolyamveszteség előre látható volt"

Ez az utólag könnyű okosnak lenni esete. Adott pillanatban nem lehetett pontosan előre látni az eseményeket. Sokan jelezték a jelzálogpiaci problémákat, az ingatlanárak a nagy lufi után már majdnem két éve ereszkedni kezdtek. Ám még ha valaki biztos is lehetett volna abban, hogy további begyorsuló zuhanás következik, akkor sem tudhatta, hogy ennek mennyire lesz durva a hatása, és abban sem lehetett biztos, hogy a FED vagy az állam nyújt-e mentőövet, beavatkozik-e, és ha igen, miként és milyen mértékben. Paulson (a képen) valószínűsítette a zuhanást, de kockáztatnia kellett. A vásárlók kevésbé látták át a helyzetet, szó szerint lustábbak is voltak, ők is kockáztattak, és vesztettek.

"Kisbefektetők pénzét nyerészkedték el"

A két legnagyobb befektető az ABN Amro és a IKB Deutsche Industriebank voltak. Akik veszítettek, ez a két nagy pénzintézet volt. Tulajdonképpen az ő tulajdonosaik a részvényeik értékcsökkenésén keresztül szenvedték el a veszteséget. Az ABN Amro három másik bank tulajdonában van, amelyből kettőt gyakorlatilag államosítottak a válság során. Az IKB, amely viszonylag kisebb csapást szenvedett el, kb. 150 m dollár értékben, jelentős részben közvetett állami tulajdonban volt. Ezt a hitelintézetet ki is kellett segíteni, de fontos tudni, hogy a veszteség és emiatt a tőkeinjekció mértéke ennek a sokszorosa, 3,5 milliárd euró volt, ami több mint 4,5 milliárd dollárnak felel meg. Így az Abacus-on elszenvedett veszteség a szükséges segítség harmincada - ehhez képest a hatása marginális. A helyzetet bonyolítja, hogy a céget időközben eladták egy private equity (magántőke befektető) vállalatnak. Mindenesetre az valószínű, hogy akár a kisegítés, akár az alacsonyabb vételár miatt valamennyire a német adófizetők is rosszul jártak ezen a konkrét ügyleten is.

"A vevők nem értették mit adtak el nekik."

Tekintve, hogy nagy, pénzügyi piacokon vélhetőleg komoly tapasztalatokkal rendelkező intézmények álltak a másik oldalon, ez nem valószínű. Sokkal esélyesebb az, hogy a konstrukció lényegét értették, de a kockázatok nem tudatosultak bennük. Ennek fő oka az, hogy megszokták: a rizikófaktorokat nem ők, hanem más deríti fel helyettük. Az elemzés nagy és költséges munka, úgy gondolták, hogy megspórolták nekik. Általánosságban a válság emiatt felveti a hitelminősítő cégek felelősségét, és a bankok ezzel összefüggő óvatlan és felelősségelhárító gyakorlatának felülvizsgálatát.

"A vevők nem tudtak a shortolási szándékról"

Mint minden tranzakció esetén valakinek kellett a másik oldal is lennie. Valakinek kellett vállalnia az ellenoldali kockázatot. Valaki tehát short pozíciót vállalt fel, a vád azzal függ össze, hogy eleve ez volt a szándék és ez egy külső Hedge Fund-tól jött.

"A vevők azt hitték, hogy független intézmény adta el a papírokat"

Ahogy feljebb már írtam, ez a fő gyanú és ha igaz, akkor a Goldman Sachs szándékosan megtévesztette a saját értékes ügyfeleit, kizárólag egy másik cég kedvéért, és persze pénzért. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Paulson kulcsembere, az azóta önálló utakra lépett Paolo Pellegrini nyilatkozata nem ezt támasztja alá. Vallomása szerint tájékoztatta a vevőket arról, hogy ők shortolták a kérdéses csomagot.

"Az egész arra való, hogy a Pénzügyi Reformcsomagot átnyomják, és a közvéleményt ennek megfelelően hangolják."

Sokan gyanítják, hogy nem lehet véletlen az, hogy éppen most bukott ki a botrány. Elvégre kezdetét tekintve kettő, végkifejletét nézve pedig mintegy másfél év telt el. A pénzügyi szektor felügyeleti reformcsomagját viszont éppen most tárgyalják az amerikai törvényhozásban. Az ügy elvileg alkalmas lehet arra, hogy a közvéleményt a szigorúbb reguláció irányába befolyásolja, ezzel nyomást gyakorolva a képviselőkre és szenátorokra. Ez elsősorban a szigorúbb elképzeléseket megfogalmazó Demokratákat segítené inkább. Nem véletlen, hogy Obama-t meg is gyanúsították azzal, hogy nyomást gyakorolt az SEC-re. Ő ezt kategorikusan tagadta.

A politikai játszmák kártyalapjaiba nehéz belelátni, ezért bár nem tartom valószínűnek, a felvetésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Viszont vegyük észre, hogy a fenti kijelentés, még igazságtartalma esetén sem változtatja meg önmagában azt a tényt, hogy a jelek szerint a Goldman Sachs legkevesebb nem volt etikus a tranzakció és a csomag lebonyolítása során. Ez a legkevesebb, amit állítani lehet. Azt se felejtsük, hogy a befektetési bank nem először vette volna semmibe a szakma íratlan, vagy akár írott szabályait. Ezért nem véletlen sz sem, hogy a Goldman Sachs árfolyama a nagy profitok ellenére mély diszkonttal forog vetélytársai alatt.

Az ügyben még sok érdekesség is felbukkanhat. Így a fentiek természetesen az eddig nyilvánosságra kerültek fényében érvényesek. Az ügyben két érdekes olvasnivaló van még: