Már a blog indítása után hamar elkezdtek repkedni az olvasó felett a számok, néha a sztatoszféra magasságában. Minden évben most már megszokott módon több olyan Hedge Fund vezér van, aki több mint 1 milliárd dollárt keres. Soros-nak, és Simons-nak szinte bérelt helye van a listán, de Arnold, Paulson, Dalio és Tepper sem panaszkodhat az utóbbi években. 1 milliárd dollár alatt pedig megszaporodnak a nevek, 200-300 millió dolláros jövedelem alatt rá sem lehet kerülni egy 25-ös listára. A Forbes listája alapján 28 olyan ember van ma a bolygón, akik Hedge Fund-ok által legalább 1 milliárd dolláros vagyonra tett szert (Ziff-ék kivételek elvileg, hiszen örököltek, de azóta legalább ennyivel növelték vagyonukat). Ezeket olvasva az embernek az a benyomása támad, hogy ha nem is egy város teljes jövedelme, de a dollármilliós összegek teljesen természetesnek számítanak az ágazatban, még a kisebb cégek és a középszintű állások esetén is. Egy Hedge Fund alkalmazottnak nincs problémája, amikor 20 deka párizsit kell vennie a boltban, de a kép azért a tévhiteknél és a benyomásoknál árnyaltabb.
A jövedelmek eloszlása természetesen nem a haranggörbét követi, helyette egy erősen aszimmetrikus vonalat követ. Van néhány nagy és sztárolt cég, ahol a döntéshozók csekkje akár sokszorosan meghaladja a nagy tömegét. Összesen több mint 8000 Hedge Fund van a világon, minden Paul Tudor Jones-ra jut több mint 300 többé-kevésbé átlagosnak mondható alap, kisebb kezelt vagyonnal, és szerényebb hozamokkal. Ez az oka annak, hogy sokkal inkább érdemes a jövedelmek medián értékét figyelembe venni, mint az átlagot, amelyet a skála felső végén lévő extrém adatok (amelyeket itt nem szívesen hívunk outlier-nek) igencsak felfelé húznak.
Az adatok természetesen nem lehetnek teljes körűek. Bár az angolszász országokban kevésbé titkolják a végsőkig a fizetéseket, a Hedge Fund-ok zárt és rejtőzködő világában, a transzparencia igénye és kötelezettsége nélkül az adatok összeszedése nem történhet meg tejleskörűen. A forrás az Alpha magazin még két évvel ezelőtti gyűjtéséből származik, azóta a fizetések fix része aligha változott nagyot, de a válság az állások számát megtizedelte, és esetenként a sikert díjazó részekből is kevesebb jutott a munka hőseinek.Az elemzők medián alapfizetése 500 híján 100 000 dollár. Persze ez sok évnyi eltöltött idő után feljebb is kúszhat. A jellemző bónuszok egy-egy jó év után ennél sokkal magasabb, akár a duplája is lehet. Így szélsőséges esetben egy sikeres cégnél, egy sikeres év után 320 000 dollárnyi összeg is ütheti a markát az illetőnek.
Kockázatelemzőknek, akiknek a szerepe a 2008-as válság óta minden bizonnyal a legtöbb helyen felértékelődött - már ebben az évben számíthattak 125 000 dolláros alap juttatásra évente ha egy közepes méretű munkaadónál helyezkedtek el, és erre a bónuszokból adódó összegekkel még ugyanennyi jöhet rá. A nagyobb Hedge Fund-oknál az összeg meghaladhatja a félmillió dollárt is.
A befektetési döntéshozatalban részt vevők esetén a sikertől függő díjazás jelentősége megnő. A kereskedők, akik a kezelt tőke egy részét megkapják, és saját döntéseket hoznak, alapfizetésként a cég méretétől majdnem teljesen függetlenül alapfizetésként 100 000 dollár körüli összeget kapnak, ez a jobb helyeken sem lehet 15%-kal magasabb. Viszont a sikeresebb vállalatoknál a bónuszok egészen 400 000 dollár fölé repíthetik az éves kereset mértékét.
A nagyobb átlátást és így nagyobb felelősséget is kapó portfolió menedzserek jellemzően másfélszer akkora összeghez jutnak mind a fix, mind a sikerdíj részében. Tapasztaltabb társaik, akik vezető szinten fogják össze ezt a tevékenységet azok, akiknek a nagyobb Hedge Fund-nál már van esélyük az évi hétszámjegyű kereset elérésére. Az átlagos jövedelem mégis inkább fél millió dollár környékén mozog a bónuszokkal együtt.
Felettük már csak a Hedge Fund-ok vezetői vannak, akik rendszerint a teljes konstrukció kiagyalói, így az alapítók egyben. Az ő alapfizetésük meghaladja ugyan a felsorolt munkatársakét, de csak másfél-kétszeres mértékben. Ugyanakkor ez az összeg csak a jövedelmük töredékét jelenti, hiszen a sikerdíj nagy részét ők markolják fel. Ezzel együtt még egy szokványos vagy annál kisebb cég esetén is kifejezetten kínosnak számíthat az 1 millió dollár alatti kereset, hiszen még a medián érték is ennél 30%-kal magasabb a kimutatásban. Természetesen ez több év átlagára értendő, hiszen mint említettem, a sikerdíj évről évre nagymértékben ingadozik. A Hedge Fund és a sikerek növekedésével még ez az összeg is megtöbbszöröződhet, a legnagyobb játékosok kivételével azért itt is a 10 millió dollár körüli összeg jelenti a plafont.
Valamennyi poszt, már alkalmazotti szinten is meghaladja a hasonló munkakörök után járó ellenszolgáltatás értékét a Wall Street fősodrában lévő vállalatoknál, jellemzően befektetési bankoknál. Ha az ágazatról beszélünk, akkor ismét fontos kihangsúlyozni, hogy a szupersztár alapoknál természetesen ennél magasabb összegek is lehetnek, itt a Hedge Fund-ok 90-95%-nál jellemző maximumokról írok. Például Pellegrini, Paulson vezető elemzője már a válság előestéjén évi 400 000 dollárt keresett, amit aztán több mint száz millióval fejelt meg, amikor főnöke több milliárdot keresett magának, és 15 milliárdot ügyfeleinek.
Óva intenék mindenkit attól, hogy átváltsa forintra és a saját fizetésével hasonlítsa össze a jövedelmeket. Egy közvetlen párhuzam mindenképpen téves következtetésekre vezetne. Könnyű lenne azt mondani, hogy egy átlagos magyar fizetés tízszeresét is könnyedén megkeresi egy elemző szinte bármelyik nyugati Hedge Fund-nál. Ez a különbség azonban korántsem ekkora, ha figyelembe vesszük, hogy a jelzett összegek máshol kevesebbet érnek, más munkaberendezkedés, más jellegű kvalitások szükségesek ahhoz, hogy valaki ott dolgozzon.
A jelzett összegek bruttó juttatást jelentenek. Ebből levonásra kerülnek az adott személyeket érintő adók. Alacsonyabb szinteken ez ténylegesen személyi jövedelem adót jelent, felsőbb szinteken - jellemzően az alapítóknál, tőkejövedelmeket terhelő állami elvonást jelent. A Hedge Fund-ok többsége angolszász országokban, vagy offshore helyszíneken működik, vagy legalábbis kerül bejegyzésre. Az előbbi államokban a jövedelemadó általában enyhén alacsonyabb a magyarnál, a tőkejövedelemre terhelt adó pedig ezeknél lényegesen alacsonyabb. Az adóparadicsomokban - talán említeni sem kell - a helyzet még kedvezőbb.
Szintén fontos, hogy a cikk a döntéshozó szinten lévő, vagy a döntéshozatali folyamatban részt vevő emberekről szól. A back-office, adminisztrációs munkatársak értelemszerűen kevesebbet kapnak, és a bónuszból is kisebb jut nekik az alapfizetésük arányában, ha egyáltalán kapnak. Így tízezres nagyságrendű az éves jövedelmük, és az alkalmazottak nagy részét inkább ők jelentik. A fent írt munkakörökben, Hedge Fund-oknál az egész világon optimista becslések szerint sem dolgoznak többen 200 000 főnél.
Az ágazatban dolgozóknak az átlagnál jóval magasabb megélhetési költségekkel kell számolnia. Elég csak arra gondolni, hogy a Hedge Fund-ok többsége olyan pénzügyi központokban folytatja tevékenységét, mint New York, vagy olyan vagyonosok által lakott területeken, mint például Connecticut, amely helyeken az ingatlanárak jócskán felülmúlják még a fejlett országokban megszokottat is. Manhattan-ben aligha jut valaki élhető lakáshoz 1 millió dollár alatt, így sokaknak marad a bérlés. Volt ismerősöm, aki a mára már konszolidálgató Harlem-ben, egy éppen elfogadható szintű kis garzont tudott kivenni, évi majdnem 25 000 dollárból, mindezt természetesen a rezsiköltségek előtt.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a legtöbb állás a Hedge Fund-oknál megkövetelt munkatempót, illetve tapasztalatot tekintve nehezen hasonlítható össze más, akár a pénzügyi szektorban. A végzettség megszerzése kevés embernek sikerül, egyrészt a követelmények miatt, másrészt amiatt, hogy a diplomák megszerzésének költségei általában hatszámjegyű dollárösszegre rúgnak. Ha sikerül megkaparintani egy pozíciót, vagy kellő tőkét összegyűjteni egy saját cég beindításához, akkor a változó körülmények és a magas teljesítmény igények miatt a folytonos stresszhelyzet rendszeressé válik. Ráadásul a pénzügyi piacok minden nap kinyitnak, sőt vannak olyanok, amelyek tulajdonképpen sosem zárnak be egy-egy rövid hétvégi időszak kivételével. Ezért a Hedge Fund menedzserek valójában mindig dolgoznak, ha szabadságon vannak, akkor is. Szabadságból amúgy sem jut túl sok. Monroe Trout, aki nagyon sikeres spekuláns volt már a húszas éveiben és 40 évesen nyugdíjba is vonult közel 1 milliárd dolláros vagyonnal, állította, hogy egészen visszavonulásáig sosem ment néhány napnál tovább szabadságra. Most már minden nap a pihenésé lehet számára, de tudjuk, hogy a többség számára ez nem adatik meg. (a szabadságolásról még lesz egy érdekesség a 2. részben)
A jelzett összegek bruttó juttatást jelentenek. Ebből levonásra kerülnek az adott személyeket érintő adók. Alacsonyabb szinteken ez ténylegesen személyi jövedelem adót jelent, felsőbb szinteken - jellemzően az alapítóknál, tőkejövedelmeket terhelő állami elvonást jelent. A Hedge Fund-ok többsége angolszász országokban, vagy offshore helyszíneken működik, vagy legalábbis kerül bejegyzésre. Az előbbi államokban a jövedelemadó általában enyhén alacsonyabb a magyarnál, a tőkejövedelemre terhelt adó pedig ezeknél lényegesen alacsonyabb. Az adóparadicsomokban - talán említeni sem kell - a helyzet még kedvezőbb.
Szintén fontos, hogy a cikk a döntéshozó szinten lévő, vagy a döntéshozatali folyamatban részt vevő emberekről szól. A back-office, adminisztrációs munkatársak értelemszerűen kevesebbet kapnak, és a bónuszból is kisebb jut nekik az alapfizetésük arányában, ha egyáltalán kapnak. Így tízezres nagyságrendű az éves jövedelmük, és az alkalmazottak nagy részét inkább ők jelentik. A fent írt munkakörökben, Hedge Fund-oknál az egész világon optimista becslések szerint sem dolgoznak többen 200 000 főnél.
Az ágazatban dolgozóknak az átlagnál jóval magasabb megélhetési költségekkel kell számolnia. Elég csak arra gondolni, hogy a Hedge Fund-ok többsége olyan pénzügyi központokban folytatja tevékenységét, mint New York, vagy olyan vagyonosok által lakott területeken, mint például Connecticut, amely helyeken az ingatlanárak jócskán felülmúlják még a fejlett országokban megszokottat is. Manhattan-ben aligha jut valaki élhető lakáshoz 1 millió dollár alatt, így sokaknak marad a bérlés. Volt ismerősöm, aki a mára már konszolidálgató Harlem-ben, egy éppen elfogadható szintű kis garzont tudott kivenni, évi majdnem 25 000 dollárból, mindezt természetesen a rezsiköltségek előtt.
Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a legtöbb állás a Hedge Fund-oknál megkövetelt munkatempót, illetve tapasztalatot tekintve nehezen hasonlítható össze más, akár a pénzügyi szektorban. A végzettség megszerzése kevés embernek sikerül, egyrészt a követelmények miatt, másrészt amiatt, hogy a diplomák megszerzésének költségei általában hatszámjegyű dollárösszegre rúgnak. Ha sikerül megkaparintani egy pozíciót, vagy kellő tőkét összegyűjteni egy saját cég beindításához, akkor a változó körülmények és a magas teljesítmény igények miatt a folytonos stresszhelyzet rendszeressé válik. Ráadásul a pénzügyi piacok minden nap kinyitnak, sőt vannak olyanok, amelyek tulajdonképpen sosem zárnak be egy-egy rövid hétvégi időszak kivételével. Ezért a Hedge Fund menedzserek valójában mindig dolgoznak, ha szabadságon vannak, akkor is. Szabadságból amúgy sem jut túl sok. Monroe Trout, aki nagyon sikeres spekuláns volt már a húszas éveiben és 40 évesen nyugdíjba is vonult közel 1 milliárd dolláros vagyonnal, állította, hogy egészen visszavonulásáig sosem ment néhány napnál tovább szabadságra. Most már minden nap a pihenésé lehet számára, de tudjuk, hogy a többség számára ez nem adatik meg. (a szabadságolásról még lesz egy érdekesség a 2. részben)
A sikerdíj miatt a nyereségek, így a bónuszok és a jövedelmi szintek is évről évre jelentős mértékben ingadoznak. A legtöbb embernek ritkán kell szembesülnie azzal, hogy megszokott jövedelme 80%-kal esik vissza, itt ez bármikor előfordulhat. A fluktuáció az állásoknál igen nagy, ha nehéz bejutni, akkor annál könnyebb kiesni az adott posztról.
Ám mindezek tekintetében is a Hedge Fund-oknál a legtöbb pozícióért tolonganak a jelöltek, amit még a negatívumok ellenére is bőven meg lehet érteni. Kevesen jutnak be a kapun. A magas jövedelem, és a presztizs a többség szerint bőven megéri a nagy stresszt, a hullámzó fizetést, és az ide történő eljutás nehézségeit. A legsikeresebbek, akik a legjobb 1-2%-nyi Hedge Fund-ok alapítói vagy vezetői és esetleg kereskedői nemcsak átlag feletti, hanem olyan életszínvonalat és luxust biztosíthatnak maguk és családjuk számára, amelyről még kollégáik többsége is csak álmodozhat. Hogy ez pontosan mit jelent arról egy hamarosan megjelenő bejegyzésben írok bővebben.
---
