A Hedge Fund-ok területén az egyik legizgalmasabb tényező, hogy számos kiemelkedő tulajdonság vihet el a sikerhez, és ezek a jellemzők többségében tiszteletre méltóak. Az eddigi 2, menedzsereket bemutató bejegyzésben olyan, diszkrecionális módszereket alkalmazó emberekről volt szó, akik nem kis részben az intuíció által vezették saját vállalatukat, és egyfajta one man show-t adtak elő, főleg a kezdeti években, de sok tekintetben mind a mai napig. Mások az üzleti elitben kiépített remek kapcsolataikat használták fel a meggazdagodáshoz. Mégis a Hedge Fund vezérek egyik legsikeresebb kasztja egy olyan előnyt használt fel, amely ugyan tiszteletet ébreszt, de a társadalom más területein ritkán hoz ekkora vagyont és lehetőségeket. Ez nem más, mint a csendes, sötét sarokban elvonultan munkálkodó intelligencia.A legtöbb, magas IQ-val rendelkező, szakmai területén elismert kutató ritkán tud sikeres lenni az üzleti életben. David Shaw azonban mégis képes volt erre, sőt még ennél is többre: amellett, hogy Amerika leggazdagabb emberei közé emelkedett, a lehető legbefolyásosabb ember rendszeresen igényt tart a tanácsaira.
Cége, a D.E. Shaw úgy született, mint sok kisvállalkozás Amerikában, amely egy kicsi, félreeső helyen látott munkához. Ám a klasszikus garázs helyett egy könyvesbolt feletti kis helységből kötötték az első üzleteket. Ez a bolt sok, politikai témakörű művet is árult, gyakran baloldali szerzők tollából, ezért Shaw később gyakran viccelt azzal, hogy ők az egyetlen Hedge Fund, amely egy kommunista könyvesbolt felett indult. Nincs is annál élesebb ellentét, mint egy kommunista eszméket terjesztő hely és egy spekulációval foglalkozó társaság, amely legmélyebb szinten hisz a szabad piac eszméjében.Hogy a D.E. Shaw mennyire nem "one man show" arra bizonyíték, hogy maga Shaw már régóta nem is vesz részt a cég operatív vezetésében. Amivel mostanában elsősorban tölti napjait, az szintén reménytelenül bonyolult terület lenne az emberek 99,9%-nak, hiszen molekuláris biológia kutatásával foglalkozik. Nem fehér köpenybe öltözött emberként kell elképzelni, aki egy laborban üvegcsékbe különböző színű folyadékokat öntöz, és mikroszkóp felett görnyed. Ehelyett az információ-technológiában szerzett tapasztalatait hasznosítva, kifejezetten nagy teljesítményű számítógépeken futtat olyan algoritmusokat, amelyek a dinamikusan és gyorsan változó makromolekuláris rendeződések modellezését szolgálja. Hogy ez pontosan mit jelent azt én sem értem, de a lényeg, hogy a számítógépes modellezés az egészen extrém komplexitású biokémiai területeken olyan eljárásokat tudnak egészen apró méretű részecskék szintjén kidolgozni, amelyet később a gyógyszeripar a fejlesztéseihez fel tud használni.
A D.E. Shaw mind a mai napig híres arról, hogy egészen pallérozott elméket foglalkoztat, és a humán erőforrásra nem sajnálja a pénzt (csak úgy mint a technológiára). A vállalat sokat fizet, az iparági átlagnál többet, és nagyon komoly, tudatos életpályát vázol fel azoknak az éltanulóknak, akik eléggé ügyesek ahhoz, hogy felvételt nyerjenek. A cég a legjobb amerikai egyetemeken külön felvételi programokat tart fent, ahol évente sok új gyakornokot vesz fel. A többség vagy kiemelkedő matematikai vagy szoftverfejlesztési háttérrel rendelkezik, a közgazdasági, pénzügyi tudás sokszor másodlagos.
Shaw vállalata egyike azon cégeknek, amelyek komoly méretű irodát tartanak fent Indiában. Egy olyan lépés, amit a legtöbb nagy multicég és a technológiai szektor már régen megtett, de a Hedge Fund-ok világában ez nem éppen megszokott. Nem véletlen, hogy éppen a D.E. Shaw technológiai központú cégkultúrájában valósult meg ez az ötlet. Az olcsó és technológiai oldalon manapság csodákat művelő indiai munkaerő szerves részét képezi a Hedge Fund szervezetének.
A D.E. Shaw szervezetét erősítette a kilencvenes évek elején az Amazon.com alapítója, Jeff Bezos. A cégnél szerzett tudása és technológia iránti rajongása hozzájárult ahhoz, hogy saját tapasztalataim alapján is az Amazon.com-ot a világ egyik legjobban finomhangolt marketing és logisztikai gépezetének nevezhessem. Aztán a korábbi munkatársak között ott van Larry Summers is, aki ugyan délutánonként hajlamos elbóbiskolni egy-egy megbeszélésen, de elismertségét jelzi, hogy a Világbank vezető közgazdászaként, majd amerikai pénzügyminiszterként is jegyezték a nevét. Jelenleg Obama legfontosabb gazdasági tanácsadója, a Fehér Házban önálló irodával.
Ha már Summers, nem árt megjegyezni, hogy Shaw a jelek szerint a demokrata szellemi elit egyik kedvenc tudósa. Már a Clinton adminisztráció alatt is a tudományos tanácsadói kör egyik tagja volt, Obama megválasztását követően pedig ugyanennek a bizottságnak az elnöke.
David Shaw természetesen ilyen tudományos háttérrel nem éppen pénzügyi szakembernek készült (és ma sem tekinthető annak). Kiváló eredménnyel diplomázott, majd PhD-t szerzett a világ egyik legjobb egyetemén, a Stanford-on, hogy a világ egyik másik élkategóriás egyetemén, a Columbián helyezkedjen el kutatóként. Már ott szuperszámítógépekkel foglalkozott. 35 éves koráig be sem tette a lábát, egyetlen Wall Street-el összefüggésben lévő vállalathoz sem. Az IT-s fejlesztésben azonban olyan tiszteletben álló tudásra tett szert, hogy a Morgan Stanley egyből alelnöki pozíciót kínált fel neki, az automatikus kereskedés részlegnél, amely a ma megszokott méretekhez képest akkor még gyerekcipőben járt. Shaw azonban már korábban is megcsillogtatta vezetői tudását, valamint azt, hogy a saját útját járja. Két év sem kellett neki, és 1988-ban már el is indult a D.E. Shaw, ahogy már megszokhattuk Tudor Jones és Cohen esetén, saját magáról nevezett el.
A magas intelligencia, és a komplex (vagy annak hitt) modellek megléte sem garancia a sikerre, a pénzügyi piacok már csak ilyenek. 1996-ig egyes források szerint 18%-os díjak utáni hozamot értek el évi átlagban a befektetőiknek, ami az akkori fénykorban is igen jónak számított. Amikor 1998-ban az orosz válság felborított mindent, amit addig a legnagyobb elmék a volatilitásról és a korrelációról paradigmaként tudni véltek, és amikor a földindulás és egyes befektetési bankok kiváló információ összeköttetései révén összeomlott az opció árazás guruiról ismert, mega kitettséget felhalmozó Long Term Capital Management, akkor a D.E. Shaw is súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. A visszaesést évekig nem tudták kiheverni, és a 2000-et követő kiugró hozamok helyezték vissza őket a legnagyobbak térképére.
Ebben közrejátszhatott a túl nagy kezelt tőke, a 20 milliárdos álomhatárt kevesen lépik túl mai is, és aki túllépi, az szinte biztosan számíthat az ágazatinál gyengébb hozamokra (lásd mostanában Paulson szenvedését), de ez a kilencvenes években még fokozottabban igaz volt. Soros és Robertson, az akkori időszak legnagyobb ikonjai is kisebb-nagyobb mértékben belebuktak a túl nagy kezelt tőkébe, és az akkori tőzsdemámor túlkapásaiba, és visszavonultak az aktív kereskedéstől. Nos, a DE Shaw, akit 1996-ban a "Wall Street legmisztikusabb erejének" nevezett, a túlságosan nagy kategóriájának a limitjét kétszeresen szárnyalta túl. Ez egy olyan szint, amit azóta is csak az erősen diverzifikált tevékenységű Bridgewater és a több tízezer embert foglalkoztató egyes befektetési bankok Hedge Fund részlegei tudtak felülmúlni, sokan csak rövid ideig. A nehéz 1998-as évet követően a D.E. Shaw számos befektetést visszaküldött azok tulajdonosainak, és karcsúsította a szervezetét. Mégis, ma is szinte állandó szereplője a legnagyobb 10 listájának, most is enyhén 20 milliárd dollár feletti kezelt vagyonnal.
A D.E. Shaw szervezetét erősítette a kilencvenes évek elején az Amazon.com alapítója, Jeff Bezos. A cégnél szerzett tudása és technológia iránti rajongása hozzájárult ahhoz, hogy saját tapasztalataim alapján is az Amazon.com-ot a világ egyik legjobban finomhangolt marketing és logisztikai gépezetének nevezhessem. Aztán a korábbi munkatársak között ott van Larry Summers is, aki ugyan délutánonként hajlamos elbóbiskolni egy-egy megbeszélésen, de elismertségét jelzi, hogy a Világbank vezető közgazdászaként, majd amerikai pénzügyminiszterként is jegyezték a nevét. Jelenleg Obama legfontosabb gazdasági tanácsadója, a Fehér Házban önálló irodával.
Ha már Summers, nem árt megjegyezni, hogy Shaw a jelek szerint a demokrata szellemi elit egyik kedvenc tudósa. Már a Clinton adminisztráció alatt is a tudományos tanácsadói kör egyik tagja volt, Obama megválasztását követően pedig ugyanennek a bizottságnak az elnöke.
David Shaw természetesen ilyen tudományos háttérrel nem éppen pénzügyi szakembernek készült (és ma sem tekinthető annak). Kiváló eredménnyel diplomázott, majd PhD-t szerzett a világ egyik legjobb egyetemén, a Stanford-on, hogy a világ egyik másik élkategóriás egyetemén, a Columbián helyezkedjen el kutatóként. Már ott szuperszámítógépekkel foglalkozott. 35 éves koráig be sem tette a lábát, egyetlen Wall Street-el összefüggésben lévő vállalathoz sem. Az IT-s fejlesztésben azonban olyan tiszteletben álló tudásra tett szert, hogy a Morgan Stanley egyből alelnöki pozíciót kínált fel neki, az automatikus kereskedés részlegnél, amely a ma megszokott méretekhez képest akkor még gyerekcipőben járt. Shaw azonban már korábban is megcsillogtatta vezetői tudását, valamint azt, hogy a saját útját járja. Két év sem kellett neki, és 1988-ban már el is indult a D.E. Shaw, ahogy már megszokhattuk Tudor Jones és Cohen esetén, saját magáról nevezett el.
A magas intelligencia, és a komplex (vagy annak hitt) modellek megléte sem garancia a sikerre, a pénzügyi piacok már csak ilyenek. 1996-ig egyes források szerint 18%-os díjak utáni hozamot értek el évi átlagban a befektetőiknek, ami az akkori fénykorban is igen jónak számított. Amikor 1998-ban az orosz válság felborított mindent, amit addig a legnagyobb elmék a volatilitásról és a korrelációról paradigmaként tudni véltek, és amikor a földindulás és egyes befektetési bankok kiváló információ összeköttetései révén összeomlott az opció árazás guruiról ismert, mega kitettséget felhalmozó Long Term Capital Management, akkor a D.E. Shaw is súlyos veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. A visszaesést évekig nem tudták kiheverni, és a 2000-et követő kiugró hozamok helyezték vissza őket a legnagyobbak térképére.
Ebben közrejátszhatott a túl nagy kezelt tőke, a 20 milliárdos álomhatárt kevesen lépik túl mai is, és aki túllépi, az szinte biztosan számíthat az ágazatinál gyengébb hozamokra (lásd mostanában Paulson szenvedését), de ez a kilencvenes években még fokozottabban igaz volt. Soros és Robertson, az akkori időszak legnagyobb ikonjai is kisebb-nagyobb mértékben belebuktak a túl nagy kezelt tőkébe, és az akkori tőzsdemámor túlkapásaiba, és visszavonultak az aktív kereskedéstől. Nos, a DE Shaw, akit 1996-ban a "Wall Street legmisztikusabb erejének" nevezett, a túlságosan nagy kategóriájának a limitjét kétszeresen szárnyalta túl. Ez egy olyan szint, amit azóta is csak az erősen diverzifikált tevékenységű Bridgewater és a több tízezer embert foglalkoztató egyes befektetési bankok Hedge Fund részlegei tudtak felülmúlni, sokan csak rövid ideig. A nehéz 1998-as évet követően a D.E. Shaw számos befektetést visszaküldött azok tulajdonosainak, és karcsúsította a szervezetét. Mégis, ma is szinte állandó szereplője a legnagyobb 10 listájának, most is enyhén 20 milliárd dollár feletti kezelt vagyonnal.
A nagy méret miatt a D.E. Shaw ma már nemcsak a kvantitatív kereskedés egyik fellegvára, hanem a rengeteg tőke miatt kénytelen volt a private equity, az ingatlanbefektetés, és a distressed, azaz v
álságban, gyakran csődben lévő vállalatok felvásárlásának és sokszor átszervezésének területével is foglalkozni. Kvantitatív stratégiát vivőkre kevéssé jellemzően közép és hosszútávú részvénypozíciókkal is rendelkeznek, például a mostanában reneszánszát elő Priceline egyik legnagyobb tulajdonosai is ők voltak (igen, a képen az egykori TJ Hooker és Kirk kapitány, ma a vállalat reklámarca látható). A D. E. Shaw ma már jóval transzparensebb, kevésbé rejtőzködő, mint a kilencvenes években. Ennek egyik jele, hogy nyilvánosan elérhető több érdekes témakört az átlag befektetőkhöz képest szofisztikáltabb módon tárgyaló piaci hírlevelük, például itt: 1, 2 (PDF formátumban).A Hedge Fund-ok összetett világában néha a tiszta józan ész arathat hosszú távon tiszteletre méltó teljesítményt (például a kiöregedett színészekkel szemben). Nem is akármilyet, hiszen David Shaw az élet több területén is olyan sikereket ért el, ami szinte mindenki számára egyenként is irigylésre méltó: legyen szó adott egyetemi diplomákról, oktatói karrierről, üzleti sikerekről, Hedge Fund hozamokról, molekuláris biológiáról, vagy az Egyesült Államok elnökének adott tanácsokról. Ám van még valaki, aki még Shaw-nál is nagyobb sikereket ért el. Erről azonban már egy későbbi cikkben írok.
