A Hedge Fund-ok által alkalmazott stratégiák jelentik a témakör legizgalmasabb, és minden bizonnyal legtöbb olvasót érdeklő területét. Hogyan érik el a hozamelőnyüket a Hedge Fund-ok, és egyesek közülük miként képesek csillagászati összegeket is megkeresni?
Már most, az elején tisztázni szeretném, hogy értelmetlen lenne abban a hitben elringatni magunkat, hogy itt és most egyértelmű és egyszerű választ kapjunk. Mint láthattuk, a Hedge Fund-ok igencsak különbözőek lehetnek és módszereik egy az egyben ritkán tkerülnek a nyilvánosság elé. Még ha ezek egy nyitott könyvként is tárulnának elénk (más módszerek viszont vannak a felderítésükre), akkor is, sokáig tartana részletesen kifejteni mindent.
Éppen ezért ez most csak egy összefoglaló írás. Egy sok részes sorozat első, ha úgy tetszik bevezető darabja. A sorozat egyes részei nem feltétlenül egymást követő vagy akár logikai, illetve történeti sorrendben bukkanak majd fel, de minden fontosabb stratégia részletes ismertetésére sor fog kerülni.
A Hedge Fund stratégiák nagy részének alapjait a definícióra, körülírásra kísérletet tett bejegyzésben olvashattuk. A lényeg, hogy ezek az alapok sokkal szabadabban vehetnek fel pozíciókat. Ezen belül is ki kell emelni a szabad shortolási, azaz árfolyamesésre történő spekuláció, illetve a tőkeáttétel, vagyis a saját tőkén felüli pozíciónyitás lehetőségeit.
Már most, az elején tisztázni szeretném, hogy értelmetlen lenne abban a hitben elringatni magunkat, hogy itt és most egyértelmű és egyszerű választ kapjunk. Mint láthattuk, a Hedge Fund-ok igencsak különbözőek lehetnek és módszereik egy az egyben ritkán tkerülnek a nyilvánosság elé. Még ha ezek egy nyitott könyvként is tárulnának elénk (más módszerek viszont vannak a felderítésükre), akkor is, sokáig tartana részletesen kifejteni mindent.
Éppen ezért ez most csak egy összefoglaló írás. Egy sok részes sorozat első, ha úgy tetszik bevezető darabja. A sorozat egyes részei nem feltétlenül egymást követő vagy akár logikai, illetve történeti sorrendben bukkanak majd fel, de minden fontosabb stratégia részletes ismertetésére sor fog kerülni.
A Hedge Fund stratégiák nagy részének alapjait a definícióra, körülírásra kísérletet tett bejegyzésben olvashattuk. A lényeg, hogy ezek az alapok sokkal szabadabban vehetnek fel pozíciókat. Ezen belül is ki kell emelni a szabad shortolási, azaz árfolyamesésre történő spekuláció, illetve a tőkeáttétel, vagyis a saját tőkén felüli pozíciónyitás lehetőségeit.
A Hedge Fund-ok vezetői gyakran a világ összes embere közötti (!) legtöbbet keresők között is az éllovasok között vannak. Nagyon-nagyon kevés ember keres évente 3-4 milliárd dollárt, ahogy azt tette Paulson 2008-ban vagy Tepper 2009-ben. Azt se felejtsük el, hogy mindez csak a jéghegy csúcsa. Sokan keresnek még rengeteg pénzt ezen a területen, és persze sokan vannak, akik közel sem tudnak magas hozamokat felmutatni. Ilyen hozamokat elérni és ennyit keresni, némi túlzással szólva csupán azzal, hogy valaki egy íróasztalnál ülve az egerével kattintgat, szinte emberfeletti teljesítményt követel meg. Világos, hogy a pénzügyi piacokhoz való hozzáállás és az azokon alkalmazott eszközök és stratégia nagyon speciális kell, hogy legyen.
Miben tud mást egy Hedge Fund?
Miben tud mást egy Hedge Fund?Egyrészt törvényi megkötöttségektől függetlenül kereskedhet. Ezt még azonban elvileg bármelyik magánszemély, így portfoliókezelt számla is tudja. Viszont, mint ahogy látni fogjuk ez sem feltétlenül igaz, mert egyes országokban ezeken is korlátozások vannak, például az Egyesült Államok számláin a Pattern Day Trader szabály, vagy az ottani állampolgárokra a warrant és CFD korlátozás idegen országokban, hazai eredetű brókercégeknél. Egy másik előny pedig a méret és minden, ami ebből adódik. Egyrészt olyan befektetéseket is eszközölni tud, amiből egy egységnyi is sokba kerül. Másrészt fajlagosan alacsonyabb tranzakciós költségeket érhet el, például a nagy forgalom miatti brókercégeknél elért kedvezmények által (bár például Cohen sokat fizet, a pletykák szerint az értékes információk érdekében). Harmadrészt a nagy mérettel befolyásolni is tudja a piacot (ez hátrány is lehet). Negyedrészt a fajlagosan egyéni trader-éhez hasonló, de abszolút számként magas bevételek lehetővé teszik, hogy a technológiába vagy az elemzésbe, a munkaerőbe sok pénzt tegyen, így jobb lehetőségeket fedezzen fel.
Egy Hedge Fund shortolhat, azaz spekulálhat árfolyamesésre. Ezzel elérheti, hogy olyankor is profitot mutasson fel az ügyfeleiknek, amikor például a részvényárak esnek. Ezzel lehetőség nyílak a Hedge Fund-ok legfontosabb, de definíción kívül eső, ezért nem kötelező elemű jellemzőjére. Más szóval: ez a tulajdonság szinte minden Hedge Fund-ra jellemző, de nem mindegyikre. Ez pedig nem más mint az abszolút hozamra való törekvés. Ez a megközelítés azt jelenti, hogy mivel - legalább elméleti szinten - bármilyen irányú és típusú, struktúrájú piaci mozgásból profitálni lehet, minden évben pozitív eredményre törekednek. Ez pedig egészen más hozzáállást jelent ahhoz képest, hogy a részvényindexet, vagy bármilyen más benchmark-ot igyekszik egy-egy alap felülmúlni. Ebben az esetben ha a részvényindex esik 20%-ot, és az adott cég 18%-ot veszített, az sikernek számít. Az abszolút hozam esetén ez nem számít sikernek, ott kizárólag a pozitív, és abból is a minél magasabb hozam a cél. Persze minez fordított esetben is igaz lehet. Ha a részvénypiac 40%-ot szárnyalt egy évben, a részvényalap számára 37%-os hozam a rossz teljesítmény jele. Egy abszolút hozamú befektetés számára ekkora hozam nagy valószínűséggel egy kiugróan jó évnek számít, így ez siker is lehet.
Egy Hedge Fund tőkeáttételt alkalmazhat. A tőkeáttétel lényege, hogy a felhasználója több pénzt használ fel a befektetéseire, pozícióira, mint amennyi saját tőkével rendelkezik. olyan ez, mintha kölcsönt vennél fel a bankból és a saját pénzeddel együtt azt részvénybe fektetnél. Technikailag a valóságban ez az esetek többségében nem szó szerinti kölcsönt jelent (mint például a lombard hitel), hanem már erre kialakított konstrukciókat, határidős vagy opciós ügyleteket, ahol egy későbbi időpontra "fogadunk", és ezért csak letétet kell letenni, ami töredéke a teljes árfolyamértéknek, Egyes esetekben maga a befektetési szolgáltató biztosítja a tőkeáttételt példul CFD-k, vagy forex ügyletek esetén, csak úgy mint a margin számlák, vagy a daytrade konstrukciók esetén. Akárhogy is, a tőkeáttétel egyszerre rejteget nagy lehetőségeket és veszélyeket.
Hosszan lehetne még sorolni azokat a lehetőségeket, amelyekkel ezek a zárt struktúrák tudnak élni, és gyakran meg is teszik. Például speciális derivatívokban vehetnek fel pozíciót. OTC ügyleteket köthetnek, akár teljesen személyre szabva, lásd Paulson egyik CDS ügyletcsoportját. Érdemes még kitérni arra is, hogy a Hedge Fund-oknak a lazább szabályozás okán nem feltétlenül kell szigorú portfolió limiteket, arány előírásokat betartani - szemben a legtöbb intézményi befektetővel, nyíltkörű befektetési alapokkal (ahol sok és jellemzően kisbefektető pénze forog kockán). Így akár szélsőséges esetben az is előfordulhat, hogy egy cég, egyetlen tőzsdei (vagy tőzsdén kívüli) termékre spekulál a teljes tőkével, illetve azon túl. Szinte majdnem pontosan ez történt az Amaranth esetén is.
A stratégiákat többfajta kategorizálási elv mentén is csoportosítani lehet. Lehet aszerint, hogy milyen típusú földrajzi egységekbe fektet, milyen eszközkategóriákba fektet(het), milyen a döntéshozatali mechanizmusa, milyen kitettséget (exposure) vállal, és mindezeket vegyíti-e. Persze a kategorizálás sosem lehet tökéletes, éppen a Hedge Fund-ok szabad jellege miatt.
A gyakorlatban az egyes csoportosítási elvek összességének figyelembe vételével le lehet szűkíteni a kategóriák mátrixát, néhány fő csoportra. A leginkább elfogadott, és az indexekben is megjelenő felosztás egyfajta vegyes rendszerre emlékeztet, ami az elsőre logikusnak tűnőnek nem feltétlenül felel meg. Ez elsősorban a megszokások miatt alakult így. Ki fogok térni majd a Hedge Fund-ok történeti érdekességeire is egy külön írás keretében, de azt amúgy is tudjuk, hogy az ágazat csendben nőtt, mind a média, mind a tudományos körök figyelmét jórészt elkerülve. Emiatt az elmélet alig-alig jelent meg, és a gyakorlat más határvonalakat, szokásokat, és persze terminológiát hozott magával (hiszen maga a Hedge Fund kifejezés sem a legjobb).
A Hedge Fund stratégiákat - leginkább egyszerűsítve - az alábbi részekre bonthatjuk:
- Speciális esetek keresése és felhasználása (event-driven). Ide tartozik az ún. distressed debt, vagy akár a merger arbitrage. Az előbbi a csődvédelem alatt álló, vagy ahhoz nagyon közel lévő vállalatokat jelenti, amelyek vásárlása és átszervezése jövedelmező lehet. Az utóbbi a felvásárlás, illetve fúzió alatti (vagy annak gyanújával megbélyegzett) cégek részvényeinek vételét és eladását jelenti, jellemzően arra spekulálva, hogy az ügylet létrejön.
- Rövid és középtávú ügyletek, jellemzően kvantitatív alapon. Ide sorolható például a long/short equity, illetve a market neutral stratégia. Az előbbi a részvénypiacon tevékenykedik, akár vételi, akár eladási oldalon, akár egyszerre. A jellemző mégis az, hogy inkább a long oldalon vannak jelen, és ennek okai is vannak. A market neutral pedig a részvénypiac iáltalános irányával szemben független álláspontot vezs fel, és gyakran az egyes részvények egymáshoz képest történő mozgását igyekszik kihasználni. Számos olyan Hedge Fund van, amely nagyon gyors, pár másodperces ügyleteket végrehajtva dolgozik, például James Simons nyilvánosság elől nagyon rejtőzködő Renaissance Technologies nevű vállalata, vagy a Citadel több részlege is, némi jóindulattal ők is ide sorolhatóak.
- Value jellegű, inkább fundamentális megközelítéssel történő befektetés - azonban gyakran tőkeáttétellel és időzítéssel. Itt főként az alulértékelt részvényekbe történő invesztíció, és viszonylag hosszú időhorizont a jellemző, az átlagnál magasabb kockázatvállalással karöltve. A Hedge Fund alapítók között is vannak, akik így váltak milliárdossá, például David Tepper, vagy Edward Lampert.
- A világ számos pénzügyi piacát szem előtt tartó, általánosabb jellegű stratégiák (global macro). Eszközkategóriák és földrajzi kategóriák akár mindegyikében vehetnek fel pozíciókat. Ennek a nagymestere évtizedeken keresztül Soros György volt. Ahogy ő is, a trader-ek jellemzően diszkrecionális, azaz emberi elemzést és döntéshozatalt előtérbe helyezve dolgoznak. Ugyanakkor a trendkövetés, a CTA-k többsége is az alacsony korreláció érdekében a teljes világot, azok likvidebb termékeit tekinti terepének, itt pedig az automatizmusoknak sokkal nagyobb szerep jut.
Természetesen ezek vegyítése is számos, főleg méretben már-már mamuttá vált Hedge Fund módszere, amely egyben a kockázatok diverzifikálására is lehetőséget jelent. Hangsúlyozom: a fenti besorolás csak egy a sok közül, mégis a gyakorlatban viszonylag jellemző határmezsgyéket jelent.
A stratégiák szerteágazóak, ezért ennél jóval több is van, nem is beszélve a határvonalak elmosódásáról, itt csak néhány domináns példát említettem meg. Azt is fontos tudni, hogy minél több Hedge Fund van, és minél nagyobb részt szakítanak ki a piacból, annál nehezebb a piaci átlag hozamokhoz képest pozitív eredményt elérni, szaknyelven szólva, alfát generálni. Mégis, egyelőre bőven vannak pozitív példák.
A jó hír az, hogy a Hedge Fund stratégiák többsége a különbségek ellenére replikálható, utánozható, vagy tapasztalatai felhasználhatóak. Azt, hogy éppen mit csinálnak, érdekesség szinten, néha a twitter csatornánkon is megírjuk.Az egyes stratégiákat és azok altípusait részletesen taglalni fogom az elkövetkezendő hetek és hónapok blog bejegyzéseiben, külön-külön is. Hamarosan egy olyan cikk következik, amelyik, csak úgy mint a hozamokkal általánosan foglalkozó bejegyzés, a fontosabb alkategóriák eredményességéről szól. Persze időközben más, érdekességekről szóló cikkek is lehetnek....
