HedgeFund.hu

A Global Macro a lehető legjobb elnevezés, hiszen a stratégia-gyűjtőfogalom rövidsége ellenére a lehető legpontosabban írja körül annak lényegét. Global, azaz globális, a teljes világra kiterjedő befeketési spektrummal rendelkezik. Macro, vagyis az összefüggéseket makrogazdasági szinten figyeli, a pozícióit eszerint alakítja ki. Ez a stratégia kevés figyelmet fordít egyes cégek fundamentális jellemzőire, vagy akár egyedi részvény grafikonokon fellelhető technikai jelzésekre. Szintén nem érdeklik rövidtávú, pár napos, vagy éppen másodperces mozgások. Általában hidegen hagyja, ha egy vállalat alul vagy felülértékelt, speciális helyzetbe került, felvásárlás előtt áll. Nem érdekli a piac egyes morzsái, apró részegységei. Az egész földgolyó globális összképét figyeli, annak hangulatát és a fontosabb piacok egészét lefedő indexek jellemzően határidős indexeiben, esetleg ETF-eiben, opcióiban, tőzsdén kívüli ügyleteiben keres lehetőségeket. Tipikusan ilyenek a fontosabb devizák, a nagyobb, fontos cégeket vagy széles kört lefedő és nagy forgalmú részvényindexek a vezető tőzsdéken, kamat kontraktusok, árupiaci határidős kontraktusok, és még sorolhatnám. Természetesen a Hedge Fund-ok igen gyakran elkalandoznak a kevésbé központi szerepet betöltő, helyenként egzotikus piacokra is. A lényeg az, hogy rendszerint makrogazdasági összefüggések alapján igyekeznek következtetni a várható mozgásokra ezekben. Ez jelenthet jegybanki döntéseket, politikai eseményeket, adott gazdaságokról szóló statisztikai adatokat, nyilatkozatokat, üzleti ciklusokról és tőkeáramlásról szóló elemzéseket. A döntéshozatal általában emberi megítéléseken keresztül születik meg, a Hedge Fund menedzser fenntartja magának a döntés jogát, azaz diszkrecionális. Szembetűnő példa Görögországé és az EU reakciója. Amikor egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a görög hiány finanszírozhatatlan a piacról, mert a rossz szerkezetű gazdaság és a nagy adósság túl nagy kockázat, sok Hedge Fund úgy gondolta, hogy az eurozóna, amelynek a hellének is tagjai, nyomás alá kerülhet, így annak pénznemében vettek fel short pozíciókat. A döntés klasszikus Global Macro jellegű volt, ahol makrogazdasági okok miatt a globális étlapról egy bizonyos régiót választottak ki, és természetesen a piaci pszichológiai nagyfokú ismerete is szükséges volt a sikerhez.


Bár enyhén szólva sem tartozik a klasszikus Global Macro körébe a Trendkövetés módszere, több index ide sorolja ezt is. Ennek lényege, és ahogy sok minden másról, erről is tervezek továbbiakat írni, hogy a meglévő árfolyamtrendek irányában, automatizált rendszerek által vesznek fel pozíciókat, szigorú kockázatkezelés mellett. Annyiban a párhuzam mégis él, hogy a trendkövetők számára a piacok széles körének igénybevétele alapvető, hogy az egyes pozíciók eszközeinek árfolyamainak alacsony korrelációja miatt az egyes eszközök együttes mozgása ritkán történjen meg, és így viszonylag kiegyensúlyozott teljesítményt mutathassanak fel. Erre szükség is van, mert a magas hozamigények miatt a tőkeáttétel aktív használata miatt nem mindegy, hogy a visszaesések mekkorák. Ráadásul a trendkövetők számára fontos a magas forgalom és likviditás, így azt minden kontinsen és eszköztípusban igyekeznek, szó szerint meglovagolni. Az indexek egy része tehát a trendkövető Hedge Fund-okat és némi egyszerűsítéssel egyedi portfoliókezelést megvalósító CTA-kat is ide sorolja.

A Global Macro eredményei szignifikáns mértékben felülmúlják a Hedge Fund-ok jellemző, amúgy sem rossznak nevezhető hozamait. A hozamokkal általában foglalkozó részben már említett széles körben elfogadott Credit Suisse / Tremont HedgeIndex család Global Macro alindexe indítása, azaz 1994 januárja óta 573%-ot ért el, vagyis majdnem meghétszerezte a befektetők pénzét. Éves szinten ez 12,32%-ot jelent, ami több mint 3%-kal haladja meg az alapindexét. Azon a korábbi fejezet tükrében nem lepődhetünk meg, hogy az S&P 500-at több mint 5%-kal, a Dow Jones World Indexet 8%-kal múlta felül ez a kategória.

Talán nem lövöm le a poént a későbbi stratégiák kapcsán, hogy ez a típus szállította a legjobb eredményeket. A második helyezett is több mint éves 1%-kal van lemaradva tőle, hogy ez melyik kategória, az egyelőre maradjon titokban.

Némiképpen árnyalja a képet, hogy a Global Macro alindex szórása is az egyik legmagasabb, továbbá emiatt a széles körben figyelt Sharpe mutatója már lecsúszik a dobogóról. Ez annak köszönhető, hogy van több alindex, amely ugyan alacsonyabb hozamot hoz, de a szórása is lényegesen alacsonyabb. Ugyanakkor véleményem szerint a szórás és ezáltal a Sharpe mutató nem a legjobb eszköz a kockázat és a hozam összefüggéseinek feltárására. Erről is fogok majd később bővebben írni.

Érdekes, hogy a legrosszabb hónap az alindexben abszolút értékben nagyobb, mint a legjobb. A fő indexnél ez éppen fordítva van. A Global Macro ritkábban veszít, de esetenként akár elég nagyot. Az alindex nagyon alacsonyan korrelál a részvénypiaci indexekkel, lényegében nem mutatható ki közöttük összefüggés. A valós együttmozgás hiánya remek diverzifikációs lehetőséget biztosít. A fő indexekkel való korreláció igen magas, és amíg fent olvashattuk, hogy a hozam magasabb, a drawdown-ok rendszerint kisebbek. Másképpen megfogalmazva a Global Macro stratégiát folytatók nyernek, amikor a Hedge Fund-ok többsége és veszítenek is, amikor a nagy részük, de rendszerint egy kicsivel többet nyernek, és egy kevéssel kevesebbet veszítenek, mint társaik.

Volt azonban egy látványos kivétel. 1998 második negyedében az alindex hetek alatt 20% feletti visszaesést volt kénytelen elkönyvelni, míg a Tremont fő indexe bőven ez alatt maradt. Még fontosabb azonban, hogy a Global Macro-nak több mint két év kellett a sokk kiheveréséhez, és ezen belül is bő egy év volt, amíg 20% feletti veszteségtartományban voltak. Az ok természetesen nem volt más, mint az elhíresült orosz válság, amely sok magyar spekuláns és befektető lelkében mély nyomot hagyott. olyan mélyet, hogy a többségük otthagyta a tőzsdét, és mind a mai napig nem tért vissza.


Miért éppen a Global Macro sínylette meg ennyire azt a válságot? Mi az oka annak, hogy kevésbé a mostanit? 1998-ban a volatilitás növekedés gyorsan és lényeges előjelek nélkül történt meg. Minden idők leginkább látványos Hedge Fund csődjét, az LTCM bukását is ez okozta. A diszkrecionális Global Macro-ban és a trendkövetés esetén is kulcsfontosságú az egyes piacok közötti korrelációk viszonylag alacsony mivolta, két hónapig nem létezett. A vélt íratlan szabály ellenére minden együtt kezdett el mozogni, és sok trendkövető, akik a trend iránya miatt longban voltak több piacon, a hirtelen forduló piacokon komoly drawdown-okat szenvedtek el. A 2008-ra kibontakozott válság bár sokkal mélyebb és hosszabb volt, nagyobb nyomot hagyva még a legvastagabb acélidegekkel megáldott Hedge Fund menedzserek lelkében is, kialakulása mégis többé-kevésbé fokozatos volt, így valamivel jobban fel tudtak készülni rá a döntéshozók. Emiatt a veszteségek az időben lezárt vagy éppen jó érzékkel nyitott short pozíciók miatt átlagban is sokkal kisebbek voltak és a kilábalás is könnyedebb.

Kik képviselik a Global Macro stratégiát folytatók krémjét? Számos nevet fel lehetne sorolni, de elsőként a legtöbb emberben Soros György neve ötlik fel. Ő gondoskodott arról, hogy a Hedge Fund-ok világát, és azon belül is a bárhol lecsapni készülő stratégiát nem feltétlenül jó színben tüntesse fel, amikor 1992-ben az angol font ellen spekulált, sikerrel. Mégis, sokan vannak, akik Global Macro-ban évtizedes távlatokban elképesztő vagyonokat kezeltek sikeresen, és a szaksajtóban ugyan gyakran olvasni nevüket, a nagyközönség sosem hallott róluk. Ilyen a nyolcvanas-kilencvenes évek sztárja, Bruce Kovner, vagy a mind a mai napig csak az abszolút hozamú stratégiáját figyelembe véve is dobogós, most éppen első, abban közel 40 milliárd dollárt kezelő Ray Dalio-féle Bridgewater.

A Global Macro olyan sikeres, hogy a világban számos befektetési alap - köztük több hazai származtatott alap is deklarált módon - igyekszik azt lemásolni. Márpedig azt szó szerint lemásolni lehetetlen. A diszkrecionális megoldások esetén azért mert folyamatosan új ötletekre, egyedi megoldásokra, intúcióra, tapasztaltra van szükség. Ami a múltban működött, vagy adott helyzetben, régióban, szektorban működött, nem biztos, hogy a jövőben is fog, mert minden helyzet egyedi. Nincsenek általános receptek. Ezért nem véletlen, hogy itt van a legtöbb sztár. Hozzá kell tenni: a trendkövetés esetén természetesen egy bizonyos pontig megfogalmazható általános recept, azonban ahogy fent tisztáztuk, ez csak lazán kapcsolódik ehhez a területhez.

Sokak szerint egy bizonyos kezelt vagyontömeg felett, amit a siker óhatatlanul magával hoz, ha nem csökkentik szándékosan az ügyfelek számát vagy egy idő után az alapítók által a cégben kezelt vagyontömeget is (mint tette azt Simons), akkor egész egyszerűen nincs más választás, mint a Global Macro stratégiatípusra váltás, legalább részben. A piac túl kicsivé válik és nagyobb terepet kell találni. Mi lehetne nagyobb terep a globálisnál? Ez történt Paulson esetén, aki elismert volt a csődközeli, alulértékelt cégek papírjainak vásárlásában, majd nagy vagyont szerzett az ingatlanpiac összeomlásán, de mára egyike a legnagyobbaknak és kénytelen csápjait sok irányba kiterjeszteni. Még Soros is sokáig inkább egyedi részvényekben, vagy szektorokban gondolkodott elsősorban, és a nyolcvanas években váltott egyre inkább a nagyobb játéktérre, amelynek érdekes fejezetét dokumentálta a Pénz Alkímiája című könyvében. A Global Macro tehát gyakran nemcsak lehetőség, hanem a növekedés igénye miatti kényszer. Talán erre mondhatjuk: irigyelhetjük a problémáikat.

---

Javaslom a HedgeFund.hu Twitter-en történő követését is.