Az nem titok, hogy a Hedge Fund-ok világában a tulajdonosok, és még az alkalmazottak többsége is jóval az amúgy is magas nyugati életszínvonal feletti költekezést engedhet meg magának. Nem térek ki rá arra, hogy a követelmények is magasabbak, így ezt az anyagi előnyt nem adják ingyen, több tanulással, nagyobb bizonytalansággal, több munkával kell fizetni érte. Erről korábban már esett szó.
A közhiedelem valószínűleg az, hogy a Hedge Fund-ok munkatársai milliárdosok pénzszóró életét élik. A hétvégét egy helikopteres úttal kezdik a reptérre, ahonnan télen Aspen-be, vagy Svájcba repülnek egy kis síelésre, amíg nyáron a Bahamák vagy a Francia Riviéra a célpont. Az autó Bentley vagy Ferrari, de a garázsban mindenképpen 4-5 luxusjármű is áll. Ha már garázs: az ingatlan egy nagy erdővel körbevett palota, rengeteg hálószobával, könyvtárszobával, bálteremmel, és az elmaradhatatlan medencével.
A valóság korántsem ennyire fényes, bár tény, hogy a legnagyobbak között van, aki könnyedén megengedheti magának, és van aki meg is teszi, a többség élete inkább sorolható az egyébként szintén kellemes felső középosztály életszínvonalához. Itt mégis a végletekkel foglalkozunk, mégis látni fogjuk, hogy ez esetben sem a sablonoké a főszerep.
Ingatlan
A Hedge Fund vezérek többsége három okból vásárol különleges, és nagyon drága ingatlant. Az első, hogy szeretné megőrizni a magánéletét a kíváncsi szemek elől, és a családját illetve értékeit megvédeni a bűnözőktől. A másik ok egyszerűen a nagyzási mániában keresendő. Ha egy ember a pénzügyi piacokon több száz millió, esetleg több milliárd dollárt keres egy évben, egész egyszerűen nincs az az emberléptékű lakóingatlan, amelyre ezt el lehetne költeni, ráadásul ilyenkor a gyengébb jellemű Hedge Fund guru-k talán már azt is elhiszik, hogy hamarosan ők lesznek a világ urai, ehhez pedig jár a palota. Ne felejtsük azonban el, hogy befektetési szakemberekről van szó, és itt jön a harmadik és leggyakoribb ok. A piacon szerzett tapasztalatait a legtöbb Hedge Fund vezető képes az ingatlanpiacon is felhasználni, és olyan házat választ, amelynek értéke relatíve jobban alakul majd, a luxus lakóingatlanok esetén általában ez a helyzet. Emellett fontos a helyszín is (ahogy az Amerikában már elcsépelt ingatlanbefektetői idézet mondja: "Location, location, location..."), itt is olyat vesznek, ami különleges és kevés van belőle.
Az egyik legtöbbet emlegetett ház Steve Cohen-é. Az egyébként inkább visszahúzódó részvény mágus idén beengedte a Vanity Fair újságíróit a birtokára. Ennek nyilván PR okai voltak, ám még így is megpróbálta megindokolni, hogy a család számos tagja velük él, így szükség van a több mint 3000 négyzetméteres házra, jég és golfpályával. Az Amerika Rózsadombjának számító Connecticut-ban lévő házat egyébként ezek után is
bővíteni szerették volna, heves ellenállást kiváltva a környék lakóiból.
A mára a saját árnyékában lévő Bruce Kovner 17 millió dollárért vett
önálló házat a Central Park szélén, ami elképesztően ritka dolog, és 5 év alatt újabb 10 millió dollárt költött rá. Állítólag még egy kisebb nukleáris támadást is képesek túlélni a falak között tartózkodók.
A viszonylag szűk számú, de vagyonos Hedge Fund vezérek a legerősebb vásárlók között vannak a piacon. A Paulson-hoz hasonlóan a válság során a legvagyonosabbak közé emelkedő Falcone majdnem rekordot beállító tranzakciót bonyolított le, szintén Manhattan egyik legelegánsabb részén, amikor 49 millió dollárért
vett maguknak családi fészket 2008-ban.
Steven Schwarzmann, a Blackstone alapítója és elnöke, talán New York legillusztrisabb épületében szürcsöli reggelenként a kávét. A 740 Park Avenue az az épület, ahol a gigantikus Rockefeller vagyon örököse 23 évig élt, vagy ahol a meggyilkolt Amerikai Elnök, John Kennedy felesége, Jackie felcseperedett. Nem Schwarzmann az egyetlen, aki itt él a pénzügyi elitből. Itt lakik a Merryl Lynch legutolsó vezérigazgatója is, csak úgy, mint Ezra Merkin, akit azzal vádolnak, hogy
Bernie Madoff bűntársa volt.
Amikor egy Hedge Fund vezető megálmodja a házát, akkor is nagyban gondolkozik, és nagy hullámokat ver fel, nem ritkán ez a helyzet. A leggazdagabb 40 év alatti amerikai, John Arnold ellen még pert is indítottak, amiért Houston egyik régi épületét és annak környezetét alakítaná át. Ez nem csoda, hiszen az épület és annak lélegzetelállító kertje korábban a város Szépművészeti Múzeumának adott otthont. Arnold azonban pénzt nem kímélve megszerezte magának az ingatlant, és megvédte magát a támadások elől. Az átalakításra nagy nevű építészeket keresett meg, és olyan embereket utasított vissza mint például Robert Stern, a Yale Egyetem építészeti tanszékének dékánja.
Az említett ingatlanok mind nagyvárosokban, azon belül is főleg New York szívében vannak, vagy azoktól 1-2 órányi autóútra, jellemzően Connecticut-ban, Long Island-en. Felmerülhet a kérdés, hogy egzotikus helyszíneken miért nem vásárolnak hasonló palotákat, szigeteket maguknak a vagyonos spekulánsok. Nyilvánvalóan meg is teszik, és ritkán verik nagydobra, de a legtöbben nem tudják ezt saját céljaikra kihasználni. Az ünnepnapok kivételével szinte minden hétköznap a tőzsdei helyzettel vannak elfoglalva, és ritkán engedhetnek meg maguknak kiruccanást. Amikor bő három éve Tom DeMark intézményi befektetőknek tartott szemináriumán voltam (
PDF), ott hallottam tőle, hogy Cohen Párizsba úgy utazott, hogy előre küldött egy magángépet, amivel a minimális informatika ment, egy teljes szállodai emeletet kibéreltek, ott egy lakosztályban berendezi neki a kereskedési termet, egy másik magángéppel megérkezik ő és a család. Majd hétköznap délelőtt bejárják a Montmartre-t, délután viszont Stevie bácsi beül a gép elé és az amerikai piacok nyitásával elkezd kereskedni és figyelni, hogy mit csinálnak a kollégák az óceán túl partján. Ez a nyaralás. Ilyen munkatempó mellett nem csoda, hogy a körülményekhez képest lanyha az érdeklődés a távoli nyaralók iránt. Monroe Trout saját állítása szerint 40 éves koráig 2 napnál nem volt hosszabb ideig szabadságon, igaz utána visszavonult a családjával a Bahamákra.
Műkincs
Néhány nagyobb Hedge Fund vezér kifejezetten aktív a legdrágább festmények, vagy egyéb műalkotások gyűjtése terén. A nemrég említett Griffin gyűjteményébe egy Cézanne festmény biztosan tartozik, de sokak szerint ő volt az, aki 60 millió dollárt fizetett alig tíz éve egy másikért, ami a francia mester képei esetén rekordnak számít. Ám Griffin számára mégsem ez jelenti az abszolút csúcsot, ugyanis 80 milliót fizetett egy Jasper Johns festményért, amelynek az eladója a Dreamworks stúdióban Spielberg-gel üzlettárs film mogul David Geffen. Nem is csoda, hogy Griffin a világ 10 legfontosabb műgyűjtője között van.
Mégis, a megdöbbentő gyűjteményben nem ő viszi el a pálmát, hanem az aukciókon eddig 700 millió dollárt elköltő Steve Cohen. Gyűjteményének értéke megközelítőleg a magyar bank, biztosítási és befektetési szektorra kirótt
különadó mértékével vetekszik. Neki is van egy festménye, amit Geffen-től vett, legextravagánsabb darabja viszont egy formaldehidben úszó cápa, amelyért közel 8 millió dollárt fizetett. Rendelkezik egy Gaugain (lásd a képen) és egy Picasso festménnyel is. Cohen-é minden idők második legnagyobb értékű műtárgy vétele is, 137 és fél millió dollárért. Az eladó? Ki más mint David Geffen, aki egyben a
világrekord-ot jelentő legértékesebb tranzakcióban is eladóként vett részt. A vevő személye titokban marad, de nem lepődnénk meg, ha itt is egy Hedge Fund guru lenne a képben.
Nos, ezek után nem csoda, ha az (elsősorban) elit Hedge Fund-ok sorsának alakulása alapvető befolyással van a műtárgy piac alakulására. Ez odáig jutott, hogy sokan a Hedge Fund indexek alakulása alapján (is) hozzák meg műkincs piaci döntéseiket. Amíg Griffin gyűjteménye nagy részét Chicago egyik vezető múzeumában állítja ki, addig Cohen a már említett saját Connecticut-i villájában tartja őket, egy külön erre a célra felhúzott épületben. Bár Cohen és Griffin a leglátványosabb gyűjtők, de a Hedge Fund-ok vezetői közül sokan komoly összeget költenek műtárgyakra. Még a válság elején a Prince & Associates 300 menedzsert kérdezett meg, akiknek a személyes vagyonuk mediánja 60 millió dollár volt. Ők átlagosan egyetlen évben (!) 4 millió dollárt költöttek műtárgyakra. A válság természetesen ezt a folyamatot is nagymértékben visszavetette, sőt az aukciós házak beszámolói szerint a Hedge Fund vezetők az utóbbi években már
inkább az eladói oldalon fordultak elő.
Felvetődik a kérdés, hogy ezt mennyire befektetésnek és mennyire magamutogatásnak fogják fel. Az előbbi esetben ugyanis joggal bukkanak fel kérdőjelek az adott emberek Hedge Fund-jainak jövőbeni teljesítményét illetően. Nem járna jobban Cohen, ha azt a bizonyos több száz millió dollárt a saját alapjaiba helyezné el?
Sport csapatok
A legsikeresebb Hedge Fund guru-k még azt is megtehetik, hogy a több száz, esetenként 1 milliárd dollár feletti értékű amerikai profi csapatok közül vásároljanak meg egyet. A két legnépszerűbb sport az Egyesült Államokban a baseball és az amerikai football. John Henry a legendás trendkövető több kosárlabda csapat után kisebbségi részesedést szerzett az egyik legendás baseball csapatban, a New York Yankees-ben. Később 160 millió dollárért megvett egy floridai csapatot, ám igazán nagy fába csak 2002-ben vágta a fejszéjét, amikor az általa vezetett befektetői csoport megvette az egyik legnépszerűbb klubbot, a Boston Red Sox-ot. A város majdnem egy évszázada várt a legnagyobb sikerre és Henry vezetése alatt
Ami népszerűségben a baseball esetén a Red Sox, az az amerikai fociban a Pittsburgh Steelers (bár lesz jó pár szurkoló aki bizonyára vitatkozna ezzel a kijelentéssel). Ennek a csapatnak van az egyik legszélesebb és legvérmesebb szurkolótábora, és ők tudhatják maguknak a legtöbb Super Bowl győzelmet, egészen pontosan hatot. Bár Pittsburgh egy gazdag és nagy város, mégsem nevezhető Amerika pénzügyi központjának. Ám a sors mégis úgy akarta, hogy a legsikeresebb és leggazdagabb 10 amerikai Hedge Fund vezetőből kettő ebben a városban nőjön fel. Így nem csoda, hogy 2009 legjobban keresője, David Tepper, és Soros legnagyobb segítsége 14 éven át, Stanley Druckenmiller is szemet vetett a Steelers csapatára. Mivel a Rooney család közel hetven éve birtokolja a klubbot, ezért csak külső befektetőként volt lehetőség csatlakozni, ám Tepper-nek tavaly ez is sikerült. Nem lennénk meglepve, ha később tovább növelné a részesedését.
Érdekesség, hogy a nyilvánosság elől nem éppen rejtőzködő dotkom milliárdos, Marc Cuban, aki pár éve azzal hívta fel a figyelmét magára, hogy sportfogadásra szakosodott (!) Hedge Fund-ot szeretne indítani, a Dallas Mavericks kosárlabda csapat tulajdonosa. A jogszabályok éppen emiatt akadályozták meg terve véghezvitelében, de volt helyette más, aki pár hónapja mégis
megvalósította az ötletet.
Mint megszokhattuk, a szabadidő eltöltése, a megkeresett pénz felhasználása a Hedge Fund-ok esetén gyakran maga is üzlet. Persze nem mindig.
Haverok, Buli, Dom Perignon
A sikeres Hedge Fund vezetők többsége nem a sarki talponállóban tölti el az estéit, és kannás bor helyett is drága pezsgőt részesíti előnyben. New York-ban az egyik legnépszerűbb hely a
The Core Club, ahova az éves tagsági díj 60 000 dollár, ám még így is csak meghívással lehet az ajtón bejutni. Az illusztris vendégsereg között található például a már említett Steven Schwarzmann is. Ám az óceán másik felén sem feltétlenül spórolnak a Hedge Fund vezetők. Egyes újságírók szerint egy 2006-os,
zártkörű ágazati konferencián 350 000 font értékű Dom Perignon és Moet & Chandon pezsgő fogyott el, összesen 700 palackkal.
Említhetnénk még a sablonokat, mint a golf, ahol a közhiedelem szerint drága felszerelést kell venni, és csillagászati összegeket kell kifizetni éves tagsági díjkén, egy-egy green fee-ből (lényegében egyszeri pályahasználati díj) pedig komplett etióp falvak élhetnének hetekig. A valóságban a golf korántsem olyan drága sport, mint sokan hiszik, Amerikában egyes becslések szerint a lakosság ötöde, azaz 60 millió ember jár ki kisebb-nagyobb rendszerességgel a pályákra. Természetesen vannak olyan klubbok, ahol a tagság a hat számjegyű összegektől kezdődik, de itt sokkal inkább az exkluzív társaságot, zártkörűséget kell megfizetni, mint magának a sportnak a költségeit. Az egyébként tévhit, legalábbis a Hedge Fund-ok világában, hogy az üzletek többsége a pályán köttetik meg. Egész egyszerűen erre nincs idő.
Sorolhatnánk még az olyan kötelező elemeket, mint a drága autópark. Ott van például Griffin, aki a pletykák szerint a Citadel épületének mélygarázsában egymás mellett 6-8 Ferrari-t tart rendszeresen (egyszerre úgysem tudja őket vezetni), de mielőtt kinyílna az olvasók zsebében a bicska, evezzünk magasztosabb területek felé.
Adakozás
A legtöbb pénzt ugyanis nem a felsoroltakra, azaz Hedge Fund-okon kívüli befektetésekre és luxusra költik a legsikeresebbek, hanem vagyonuk nagy részét eladományozzák.
A legnagyobb és leghíresebb adakozó minden kétséget kizáróan Soros György, aki a tevékenység és földrajzi hely szempontjából is igen széleskörű módon adományozott pénzt számtalan helyen, elsősorban az oktatás és a nyílt társadalom támogatásának területén. Még az sem kizárt, hogy Soros
lehetne a világ leggazdagabb embere, ha nem így tett volna. Ám Soros nemcsak a pénzt adta, sőt nemcsak aktívan részt vett jótékonysági tevékenysége megszervezésében, hanem annak alapkoncepcióját is ő dolgozta ki, majd ideje nagy részét ennek szentelte. Olyannyira, hogy még az óceán másik partjára is költözött, hogy ezt a tevékenységét végezni tudja. Talán
Paul Tudor Jones sem túlzott sokat, amikor a Pénz Alkímiája második kiadásában a szerzőt azzal (is) dicsérte, hogy napi 18 órán keresztül dolgozik fáradhatatlanul alapítványában.
Soros egykori első embere, a szintén dollármilliárdos Stanley Druckenmiller is rengeteg pénzt ad jótékony célokra. A visszavonulását alig több, mint egy hónapja bejelentő szakember a tavalyi évben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az egész világon ő volt az, aki
a legtöbb pénzt adományozta, 700 millió dollár egyszeri összeg keretében.
Nemrég egy érdekes hír járta be a nemzetközi sajtót. A világ három leggazdagabb embere közül kettő egy olyan akciót hirdetett a szupergazdagok számára, amelyben azok vagyonuk felét felajánlják jótékony célokra. A Hedge Fund vezérek közül a már több mint 10 éve visszavonult Julian Robertson, és a kevesebb mint 10 éve kezdett, feljebb elhíresült ingatlanvásárlása miatt már említett John Arnold
csatlakozott.
Gyakran az adakozás is a mecénás nevének további márványba foglalását célozza meg. David Tepper hat éve igen komoly, 55 millió dollárt adományozott a világ egyik legjobb üzleti iskolájának. Az intézményt azon nyomban át is nevezték
Tepper School of Business-re.
Talán sokkal inkább pozitív jelenség, hogy számos sikeres Hedge Fund menedzser adakozása folyamán is igyekszik specializálódni és egy-egy terület megsegítése érdekében. James Simons a legnagyobb hozamokat (most már csak nagyon-nagyon szűk körnek) szállító Hedge Fund mester saját szakterületét, a matematikát részesíti előnyben, és az ezzel kapcsolatos oktatási projekteknek adományoz százmilliós nagyságrendű összegeket, többek között a
Math for America, általa alapított szervezetén keresztül, amely kifejezetten az állami iskoláknak nyújt segítséget. Hasonló módon specializálódott maga
Paul Tudor Jones is, aki nehéz gazdasági helyzetben lévő családok gyermekein kíván segíteni a beszédes nevű Robin Hood Alapítvány által.
A következőkben egy nem kevésbé izgalmas, mégis szakmaibb cikkel jelentkezünk. Addig is iratkozz fel az
RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket, és kövess minket a
Facebook-on, valamint a
Twitter-en is. Érdemes részt venned
játékunkban is, ahol két több mint tízórás befektetési oktatási anyagot tartalmazó DVD-t nyerhetsz.
