Arról korábban is írtam, hogy a legtöbb Hedge Fund menedzsert nagyvárosokban találjuk meg, tipikusan New York-ban, Londonban, esetleg Connecticut valamely kisvárosában. Mégis, néha egészen elképesztő, váratlan helyeken élnek és dolgoznak az ágazat legtehetségesebb és legeredményesebb képviselői. Sőt, nemcsak, hogy egy csendes kis településen laknak, és onnan folytatják a kereskedést, de néha magát az értékesítést is innen végzik. Ez azt jelenti, hogy a nagy intézményi befektetők, ha szeretnék személyesen megtekinteni, hogy mi folyik az adott Hedge Fund berkein belül Amerikán belül is akár 6-8 órás, átszállásos repülőutat kell megtenniük ehhez. Ismerve a nagy tőkét alternatív befektetésekbe is csoportosító emberek kényelmi igényeit, és krónikus időhiányát, kijelenthetjük: akiért ezt mégis megteszik, az nagyon komoly eredményeket mutathat fel.
Nem is olyan régen egy hosszú autóút során egy mindentől távol eső kis texasi településen kellett áthaladnom, ahol 5 percre meg is álltunk tankolni. A helység neve a mókás "Canadian" (kanadai) volt (azon a környéken amúgy is sok érdekes településnév van, láttam Happy, New Deal és a pikáns nevű Hooker falut is, de akár eszünkbe juthat Wim Wenders szívbemarkoló Párizs, Texas című filmje is), és én egyből felkaptam a fejem. Itt van ugyanis a főhadiszállása az egyik legsikeresebb trendkövető programnak.
Olyan hely ez, ahol szinte hallod a country zenét a háttérben, ahol a széles utakon hatalmas pick-up-ok és kamionok cirkálnak csigalassúsággal, és ahol a benzinkút WC-jében nem Nők és Férfiak, hanem Cowgirls és Cowboys van kiírva. (a képek kattintva kinagyíthatóak)
Itt élt az Abraham család, egészen az 1900-es évek eleje óta, és már a kezdetektől fogva különböző vállalkozásokat vittek. A hatvanas években született Salem Abraham nem tudta, hogy mivel fog foglalkozni, ha befejezi az egyetemet, csak két dolgot tudott pontosan. Az egyik, hogy saját vállalkozásba szeretne fogni. A másik, hogy szeretne szülővárosában, Canadian-ben lakni. Egy társasági eseményen találkozott Richard Dennis egyik tanítványával, a később sikeres dollármilliárdos nagyságrendű Hedge Fund alapító Jerry Parker-el, aki akkoriban a saját otthonából kereskedett, automatizált trendkövető stratégiával. Abraham elbeszélgetett vele, és később meg is látogatta. A vizit akkora hatással volt rá, hogy eldöntötte: ezzel szeretne foglalkozni. Először a kollégiumi szobájából kereskedett - külön engedélyt kapott egy antenna elhelyezésére - és 50 000 dolláros kezdőtőkéből 66 000 dollárt csinált néhány hónap alatt. Ám ekkor jött az 1987 októberi krach, és a pénz felét elveszítette, elmondása szerint azért, mert elhitte, amit a statisztika előadáson mondtak neki. Ekkor megtanulta, hogy létezik az a bizonyos "fat tail". Hazatérve a rokonságból összegyűjtött 100 000 dollárt és nekikezdett a kereskedésnek. A nagyapja nem értett egyet az egésszel. "Annyi mindennel lehet pénzt veszíteni, miért éppen azt választottad, amelyikkel a leggyorsabban?". Mint annyiszor, mindig a merész újítók aratják a legnagyobb sikert. Ám ez elsőre nem ment könnyen. Abban állapodtak meg, hogy ha a kezdő 100 000 dolláros tőke 50 000 alá esik, egy életre befejezik az egészet, és Salem azt követően a családi üzletben fog kizárólag dolgozni.
1988 januárjában kezdtek, és áprilisra már 20%-os veszteségben voltak. Májusban már csak 72 000 dollár volt a számlán, és néhány további nap után az egyenleg 68 000 dollár közelébe esett. Az egyik nap a nagyapja lépett be a kis irodába, és csak annyit mondott: "Most már csak idő kérdése, hogy mikor fejezed be ezt az őrültséget". Mint utóbb kiderült, ez a nap volt a mélypont, és innen már felfelé vezetett az út. Az évet a csillagászati 142%-os hozammal fejezte be. Bár ezt a hozamot később soha nem tudta megismételni, Salem Abraham cége az ágazat egyik legnagyobb sikertörténete lett, 21 év alatt közel 20%-os díjak utáni éves hozammal, és mindössze 4 veszteséges évvel.
Az Alap egyik első befektetője a milliárdos, energia szektorban érdekelt T. Boone Pickens Hedge Fund vezér volt, aki a mai napig kitart az Abraham Trading mellett. A szakmailag legnagyobb megtiszteltetés azonban akkor érte a céget, amikor tőkét fektetett beléjük az a Commodities Corporation, amely számos később milliárdossá vált Hedge Fund legenda vállalatának inkubátor szakaszában részt vett, és alapítói között találjuk Paul Samuelson-t, azt a személyt, akinek könyvével közgazdász nemzedékek ismerkedtek meg elsőként. A kilencvenes évek nagy részében Abraham igen magas hozamokat produkált, így a Commodities Corporation is további tőkét öntött a Hedge Fund-ba (róluk több is olvasható a More Money than God c. könyvben). Abraham gyorsan a kis texasi város leggazdagabb emberévé vált, és a környék legfontosabb befektetője lett, már a reálgazdaságban is. Több száz hektárnyi földet vásárolt, és az évek alatt felújította a település moziját, felépített egy motelt és egy steak éttermet is.
A kilencvenes évek vége azonban a részvényárak szárnyalásáról szólt, és a sokkal inkább az árupiacokon jelenlévő Abraham Trading ezzel nem tudta tartani a lépést, sőt jócskán alulteljesítette azokat. Még nagyobb gond volt, hogy a Commodities Corporation-t felvásárolta a Goldman Sachs, amely már akkor is a Wall Street legfélelmetesebb cégének számított, ahol egyetlen rossz évet sem fogadtak el. A legnagyobb befektető ezért kiszállt, és sokan mások is követték. Az ezredfordulóra a kezelt tőke a 3 évvel korábbinak a töredékére esett vissza, és bár az összesített eredmények továbbra is jók voltak, de Abraham fejében megfordult a befejezés gondolata.
Ehelyett azonban egy váratlan csavarral egészen új területeket kezdett el meghódítani, megint csak olyanokat, amelyet csak egy nagyon rugalmas Hedge Fund képes megtenni. Abraham egyik nagy húzása az volt, amikor 15 helyet vásárolt a Chicago Mercantile Exchange-en, ami az egyik legnagyobb határidős tőzsde az Egyesült Államokban. A nyomott árakon történő vétel néhány év alatt tízszeres hasznot hozott neki. A másik újítás pedig egy olyan automatizált rendszer elindítása volt, ami minimális elmozdulásokat kihasználva, maximum néhány másodpercig tartott pozíciókkal szedegette fel a morzsákat a "parkettről", belőlük viszont jó sokat. Aktivitásukra jellemző volt, hogy egyes időszakokban a CME forgalmának 1%-át is ők biztosították, ami már olyan arány egyetlen cégtől, amelyet csak a jóval nagyobb Hedge Fund-ok, például a Citadel büszkélkedhetnek. Ez a rendszer egyike volt az első ún. High Frequency Trading programoknak, amelyek kiteljesedésüket 2005 után élték meg igazán, és amelyek létezéséről még a szakmai értelemben vett nagyközönség is csak a 2010 május 6.-i "flash crash" miatt szerzett tudomást (hamarosan ezekről is lesz szó).
Az újítások ellenére azonban az Abraham Trading lényegében megmaradt annak, ami mindig is volt, és valószínűleg mindig is lesz: trendkövető Hedge Fund-nak. Abraham és csapata adott irányban trendszerűen mozgó árfolyamok mozgását lovagolja meg, és szigorú kockázatkezelés mellett mindaddig tartja a pozíciókat, amíg azok az automatizmus szerint továbbra is az adott irányban, tendenciózusan mozognak. A stratégia mind technikákban, mind piacokban igen széleskörűen diverzifikált. Az eredetileg kifejezetten árupiacokra fókuszáló Hedge Fund mára kamattermékekben, részvényindexekben és devizákban is kereskedik, sőt jószerével ezek teszik ki egyenként is a portfólió relatív többségét, amelyek által majdnem 60 különböző piacon vesz részt a vállalat. Ez és a stratégia változatossá tétele jelentős mértékben lecsökkentette a drawdown-t, különösen az elért hozamokhoz hasonlítva. Amíg az éves hozamadatok szórása 30% körüli szintekről majdnem harmadukra esett, addig az Abraham Trading közel 20%-ot hozott 2007-ben, és majdnem 30%-ot 2008-ban, amikor a részvénypiacok évtizedek óta a legnagyobb zuhanásukat élték át. Bár a 2009-es és 2010-es év kisebb visszaesést hoztak, Abraham jól tette, hogy erőfeszítések által kisimította a stratégia eszközérték grafikonját, hiszen ezáltal 2009-ben is csak 5,55%-os veszteséget szenvedtek el (díjakkal nem számolva ez lényegében 0% körüli hozamot jelent), miközben más nagy trendkövetők (pl. John Henry, vagy a Superfund) már-már összeomlottak. Ez azért van, mert vagy váratlanul hirtelen és nagy dinamikával fordultak meg trendek, amint ez történt 2009-ben, vagy nem is voltak igazán nagy trendek, és az oldalazó, és nem egyszer sikertelen kitöréseket produkáló piacok csapdába csalták ennek a stratégiának az alkalmazóit, mint idén. A trendkövetés türelem játék, a kockázatkezelés nem kizárólagos, de fontos tényező és a veszteségek megfogása, illetve a nyereségek eleresztésének következmény, hogy ritkább a nyereség, és néha hosszú időt kell várni egy-egy jó időszakra, ami nem ritkán kirobbanó is lehet. A stratégia típus egyik legrégebbi képviselője, már a hetvenes években a piacon lévő Bill Dunn az elmúlt évtized közepén három egymást követő veszteséges évvel 60% körüli drawdown-t hozott össze, amikor a sikerek ismét előjöttek, és például 2008-at duplázással zárta, ám még ezzel is csak a korábbi high watermark-ok közelébe jutott. Abraham viszont még az ágazat nagy öregjeivel összehasonlítva is zseniális teljesítményt ért el. Az adatok kisimítása által nemcsak a drawdown csökkenését érte el, hanem azt is, hogy Dunn-al szemben a 2004 végi csúcshoz képest is több mint 50%-os eredményt mutasson fel, ami bruttó eredményben mintegy 75%-os pluszt jelent (2%-os fix díj évente és az 50% feletti sikerdíj, ami 12,5% az iparági standard szerint).
Mindezt egy egészen kis félreeső településen érte el, ahol Abraham és kollégái a munka végeztével kilovagolnak a mezőre cowboy kalapban és csizmában. Gyakori elfoglaltsága közé tartozik a helyi iskola csapatának edzése, és az iskola ügyeinek intézése. Ezt azért végzi, mert gyerekei a diákok számottevő részét teszik ki, és ez nem azért van, mert egy 50 fős kis helyi iskoláról van szó. Az Egyesült Államokban még vidéken is az a jellemző, hogy az iskolák minimum sok száz fővel üzemelnek, és a gyerekek az iskolabusz segítségével akár igen távoli településekről járnak be. Abraham-nak és a még középiskolából megismert feleségének ugyanis nyolc (!) gyereke van. Nem mondhatjuk azt, hogy van, amit félgőzzel csinál.
Az Abraham Trading még mindig csak egy közepes Hedge Fund, mintegy fél milliárd dollár kezelt tőkével, és alig 20 fős csapattal, ami kifejezetten alacsonynak számít, ezért van perspektíva előtte. Mégis, amíg a legtöbb automatikus rendszert alkalmazó Hedge Fund fizika és matematika PhD-seket vesz fel, addig Abraham helyi srácokat, akik néha csak valamilyen élelmiszeripari, mezőgazdasági végzettséggel rendelkeznek és a munka során tanítja be őket. Az értékesítés mára egy versenyszellemben hiányt nem szenvedő egykori úszó olimpiai bajnok, Shaun Jordan kezében van. A cég mégis jórészt még mindig egy ízig vérig helyi, családi vállalkozás, az iroda a helyi étterem felett található, továbbra is a kis, mindentől távol eső, barátságos kis településen: a texasi Canadian-ben.
---
Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket, és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is. Érdemes részt venned játékunkban is, ahol egy több mint tízórás befektetési oktatási anyagot tartalmazó DVD-t nyerhetsz. A Twitter-es követőkre meghirdetett játék tegnap befejeződött, ugyanitt közöljük a nyertes tippet is. A Facebook-on azonban még mindig nyerhetsz, ehhez csatlakoznod kell az oldalt like-olók közé, és itt kell megtenned majd a tippedet is (ez kis változtatás a Twitter játék szabályához képest).
---
Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.
1988 januárjában kezdtek, és áprilisra már 20%-os veszteségben voltak. Májusban már csak 72 000 dollár volt a számlán, és néhány további nap után az egyenleg 68 000 dollár közelébe esett. Az egyik nap a nagyapja lépett be a kis irodába, és csak annyit mondott: "Most már csak idő kérdése, hogy mikor fejezed be ezt az őrültséget". Mint utóbb kiderült, ez a nap volt a mélypont, és innen már felfelé vezetett az út. Az évet a csillagászati 142%-os hozammal fejezte be. Bár ezt a hozamot később soha nem tudta megismételni, Salem Abraham cége az ágazat egyik legnagyobb sikertörténete lett, 21 év alatt közel 20%-os díjak utáni éves hozammal, és mindössze 4 veszteséges évvel.
Az Alap egyik első befektetője a milliárdos, energia szektorban érdekelt T. Boone Pickens Hedge Fund vezér volt, aki a mai napig kitart az Abraham Trading mellett. A szakmailag legnagyobb megtiszteltetés azonban akkor érte a céget, amikor tőkét fektetett beléjük az a Commodities Corporation, amely számos később milliárdossá vált Hedge Fund legenda vállalatának inkubátor szakaszában részt vett, és alapítói között találjuk Paul Samuelson-t, azt a személyt, akinek könyvével közgazdász nemzedékek ismerkedtek meg elsőként. A kilencvenes évek nagy részében Abraham igen magas hozamokat produkált, így a Commodities Corporation is további tőkét öntött a Hedge Fund-ba (róluk több is olvasható a More Money than God c. könyvben). Abraham gyorsan a kis texasi város leggazdagabb emberévé vált, és a környék legfontosabb befektetője lett, már a reálgazdaságban is. Több száz hektárnyi földet vásárolt, és az évek alatt felújította a település moziját, felépített egy motelt és egy steak éttermet is.
A kilencvenes évek vége azonban a részvényárak szárnyalásáról szólt, és a sokkal inkább az árupiacokon jelenlévő Abraham Trading ezzel nem tudta tartani a lépést, sőt jócskán alulteljesítette azokat. Még nagyobb gond volt, hogy a Commodities Corporation-t felvásárolta a Goldman Sachs, amely már akkor is a Wall Street legfélelmetesebb cégének számított, ahol egyetlen rossz évet sem fogadtak el. A legnagyobb befektető ezért kiszállt, és sokan mások is követték. Az ezredfordulóra a kezelt tőke a 3 évvel korábbinak a töredékére esett vissza, és bár az összesített eredmények továbbra is jók voltak, de Abraham fejében megfordult a befejezés gondolata.
Ehelyett azonban egy váratlan csavarral egészen új területeket kezdett el meghódítani, megint csak olyanokat, amelyet csak egy nagyon rugalmas Hedge Fund képes megtenni. Abraham egyik nagy húzása az volt, amikor 15 helyet vásárolt a Chicago Mercantile Exchange-en, ami az egyik legnagyobb határidős tőzsde az Egyesült Államokban. A nyomott árakon történő vétel néhány év alatt tízszeres hasznot hozott neki. A másik újítás pedig egy olyan automatizált rendszer elindítása volt, ami minimális elmozdulásokat kihasználva, maximum néhány másodpercig tartott pozíciókkal szedegette fel a morzsákat a "parkettről", belőlük viszont jó sokat. Aktivitásukra jellemző volt, hogy egyes időszakokban a CME forgalmának 1%-át is ők biztosították, ami már olyan arány egyetlen cégtől, amelyet csak a jóval nagyobb Hedge Fund-ok, például a Citadel büszkélkedhetnek. Ez a rendszer egyike volt az első ún. High Frequency Trading programoknak, amelyek kiteljesedésüket 2005 után élték meg igazán, és amelyek létezéséről még a szakmai értelemben vett nagyközönség is csak a 2010 május 6.-i "flash crash" miatt szerzett tudomást (hamarosan ezekről is lesz szó).
Az újítások ellenére azonban az Abraham Trading lényegében megmaradt annak, ami mindig is volt, és valószínűleg mindig is lesz: trendkövető Hedge Fund-nak. Abraham és csapata adott irányban trendszerűen mozgó árfolyamok mozgását lovagolja meg, és szigorú kockázatkezelés mellett mindaddig tartja a pozíciókat, amíg azok az automatizmus szerint továbbra is az adott irányban, tendenciózusan mozognak. A stratégia mind technikákban, mind piacokban igen széleskörűen diverzifikált. Az eredetileg kifejezetten árupiacokra fókuszáló Hedge Fund mára kamattermékekben, részvényindexekben és devizákban is kereskedik, sőt jószerével ezek teszik ki egyenként is a portfólió relatív többségét, amelyek által majdnem 60 különböző piacon vesz részt a vállalat. Ez és a stratégia változatossá tétele jelentős mértékben lecsökkentette a drawdown-t, különösen az elért hozamokhoz hasonlítva. Amíg az éves hozamadatok szórása 30% körüli szintekről majdnem harmadukra esett, addig az Abraham Trading közel 20%-ot hozott 2007-ben, és majdnem 30%-ot 2008-ban, amikor a részvénypiacok évtizedek óta a legnagyobb zuhanásukat élték át. Bár a 2009-es és 2010-es év kisebb visszaesést hoztak, Abraham jól tette, hogy erőfeszítések által kisimította a stratégia eszközérték grafikonját, hiszen ezáltal 2009-ben is csak 5,55%-os veszteséget szenvedtek el (díjakkal nem számolva ez lényegében 0% körüli hozamot jelent), miközben más nagy trendkövetők (pl. John Henry, vagy a Superfund) már-már összeomlottak. Ez azért van, mert vagy váratlanul hirtelen és nagy dinamikával fordultak meg trendek, amint ez történt 2009-ben, vagy nem is voltak igazán nagy trendek, és az oldalazó, és nem egyszer sikertelen kitöréseket produkáló piacok csapdába csalták ennek a stratégiának az alkalmazóit, mint idén. A trendkövetés türelem játék, a kockázatkezelés nem kizárólagos, de fontos tényező és a veszteségek megfogása, illetve a nyereségek eleresztésének következmény, hogy ritkább a nyereség, és néha hosszú időt kell várni egy-egy jó időszakra, ami nem ritkán kirobbanó is lehet. A stratégia típus egyik legrégebbi képviselője, már a hetvenes években a piacon lévő Bill Dunn az elmúlt évtized közepén három egymást követő veszteséges évvel 60% körüli drawdown-t hozott össze, amikor a sikerek ismét előjöttek, és például 2008-at duplázással zárta, ám még ezzel is csak a korábbi high watermark-ok közelébe jutott. Abraham viszont még az ágazat nagy öregjeivel összehasonlítva is zseniális teljesítményt ért el. Az adatok kisimítása által nemcsak a drawdown csökkenését érte el, hanem azt is, hogy Dunn-al szemben a 2004 végi csúcshoz képest is több mint 50%-os eredményt mutasson fel, ami bruttó eredményben mintegy 75%-os pluszt jelent (2%-os fix díj évente és az 50% feletti sikerdíj, ami 12,5% az iparági standard szerint).
Mindezt egy egészen kis félreeső településen érte el, ahol Abraham és kollégái a munka végeztével kilovagolnak a mezőre cowboy kalapban és csizmában. Gyakori elfoglaltsága közé tartozik a helyi iskola csapatának edzése, és az iskola ügyeinek intézése. Ezt azért végzi, mert gyerekei a diákok számottevő részét teszik ki, és ez nem azért van, mert egy 50 fős kis helyi iskoláról van szó. Az Egyesült Államokban még vidéken is az a jellemző, hogy az iskolák minimum sok száz fővel üzemelnek, és a gyerekek az iskolabusz segítségével akár igen távoli településekről járnak be. Abraham-nak és a még középiskolából megismert feleségének ugyanis nyolc (!) gyereke van. Nem mondhatjuk azt, hogy van, amit félgőzzel csinál.
Az Abraham Trading még mindig csak egy közepes Hedge Fund, mintegy fél milliárd dollár kezelt tőkével, és alig 20 fős csapattal, ami kifejezetten alacsonynak számít, ezért van perspektíva előtte. Mégis, amíg a legtöbb automatikus rendszert alkalmazó Hedge Fund fizika és matematika PhD-seket vesz fel, addig Abraham helyi srácokat, akik néha csak valamilyen élelmiszeripari, mezőgazdasági végzettséggel rendelkeznek és a munka során tanítja be őket. Az értékesítés mára egy versenyszellemben hiányt nem szenvedő egykori úszó olimpiai bajnok, Shaun Jordan kezében van. A cég mégis jórészt még mindig egy ízig vérig helyi, családi vállalkozás, az iroda a helyi étterem felett található, továbbra is a kis, mindentől távol eső, barátságos kis településen: a texasi Canadian-ben.---
Ha szeretnél további híreket kapni a Hedge Fund-ok világából és tanácsokat, hogy miként valósíts meg hasonló stratégiákat és befektetéseket, akkor iratkozz fel az RSS-re, vagy kérd email-ben a bejegyzéseket, és kövess minket a Facebook-on, valamint a Twitter-en is. Érdemes részt venned játékunkban is, ahol egy több mint tízórás befektetési oktatási anyagot tartalmazó DVD-t nyerhetsz. A Twitter-es követőkre meghirdetett játék tegnap befejeződött, ugyanitt közöljük a nyertes tippet is. A Facebook-on azonban még mindig nyerhetsz, ehhez csatlakoznod kell az oldalt like-olók közé, és itt kell megtenned majd a tippedet is (ez kis változtatás a Twitter játék szabályához képest).
---
Ha pedig közvetlen, személyes, a te esetedben is alkalmazható megoldást szeretnél befektetéseid intézése kapcsán, akkor keress minket itt.
