HedgeFund.hu

Buffett híressé vált arról, hogy nem volt hajlandó beállni a fősodorba, nem érdekli mi a trendi, és mi az ami másokat lázba hoz. Megtehette, ekkora vagyonnal és ekkora szakmai múlttal a háta mögött. Sőt, lehet, hogy az ok és az okozat felcserélődik. Lehet, hogy éppen a fősodortól való távolság az, ami sikerét lehetővé tette. Nem volt hajlandó több tízmillió dolláros kastélyba költözni, most is az ötvenes években vásárolt házában lakik. A vállalata nevét, amely a hatvanas években egy textilgyár volt, mind a mai napig nem változtatta meg. Bár cége sok szempontból emlékeztet egy Hedge Fund-ra, sőt az előző bejegyzésben jelzett két fő ismérvből mindkettő igaz a vállalatára (erről később egy bővebb írásban), ő maga finoman szólva is ódzkodik a Hedge Fund-októl. Számtalan alkalommal kritizálta őket. Elsősorban a díjazást kifogásolta, a tipikusnak mondható 2%-os tőkearányos és 20%-os sikerdíjat sokallja. Véleménye szerint a Hedge Fund-ok nagy átlagban nem tudnak akkora többletértéket termelni bruttó, díjlevonás előtti szinten, hogy a díjak kifizetése a befektetőknek megérje. Másképpen fogalmazva: a díjak levonása után hosszút távon a befektetők kevesebb pénzt fognak keresni

Aztán ott van John Paulson, aki a válság idején keresett mesés vagyonokat. Ma 54 éves és vagyonát 12 milliárd dollárra becsülik. Amikor Buffett először megjelent a Forbes listáján 49 éves volt, vagyona 620 millió dollár körüli, ami mai értéken 1,8 milliárd dollárt jelent. Beszélhetnénk John Arnoldról, aki még bőven 40 előtt van, vagyona 4 milliárd dollár körüli. Buffett az ő korában a közelében nem volt ennek. A lehetőség tehát a trónkövetelők előtt is ott áll. Azonban nemcsak egyedi esetekről van szó. A Hedge fund indexek, amelyekről később fogok még írni, szintén megverték őt az elmúlt 10 évben. Igaz az indexek hajlamosak az ágazat pozitív arcát kihangsúlyozni, erről később szintén szót fogok még ejteni.

Néhány fiatal és lendületes Hedge Fund menedzser egy cégnél úgy gondolta, hogy Buffett intelmeit elegáns és látványos módon is meg lehet cáfolni. A gurut olyan kihívás elé állították, amely egyszerre szép, és elkerülhetetlen. Egy fogadást ajánlottak neki, számára aprópénznek számító összeg, 1 millió dollár értékben. A fogadás lányege, hogy 10 éves időtávban egy Hedge Fund kosár képes lesz megverni a passzív részvénypiaci befektetés nettó, díjak utáni hozamát. A kosarat ún. Funds of Hedge Funds befektetésen keresztül érik el, tehát egy olyan alapba kerül a pénz, ami több Hedge Fund-ba osztja szét, tulajdonképpen diverzifikálja a tőkét, ami itt ráadásul többletköltséget is jelent. A fogadást vállalók, a Protege Partners vezetői (a képen) szerint azonban így is győzni fognak a Hedge Fund-ok. A két fél röviden az állaáspontját is ismerteti ezen az oldalon.

A nyertes természetesen nem veszi át a pénzt, és nem fogja luxusutakra költeni, Buffet ezt amúgy sem tenné. A győztes az általa előzetesen megjelölt jótékonysági szervezet részére juttatja el az 1 millió dolláros nyereményt. Nem pénzügyi szakemberekről lenne szó, ha a nyereményt már nem helyezték volna el egy ún, zéro kupon államkötvényben, azaz időközben kamatot nem fizető, jelen esetben 10 év múlva 1 millió dollárt érő értékpapírban. Ehhez a 10 év elején 640 000 dollárt kellett elhelyezni, mindkét fél fele-fele arányban járult ehhez hozzá. Elegáns, igazságos, gyakorlatias.

Nemrég megjelent, hogy a fogadás második évét a tapasztalt vén róka nyerte. Az általa választott passzív alap több, mint 10%-kal győzte le a Hedge Fund of Funds kosarat, 26,2% - 15,9% eredménnyel. Buffett mégsem örülhet annak, hogy az ő igazsága bukkan a felszínre. Ugyanis az első évben, 2008-ban olyan hátrányt szedett össze, amelyet még ekkora második éves teljesítménnyel sem sikerült ledolgozni. Sőt. A részvénypiac nagy zuhanásának évében a passzív részvényalap tele nehéz kövekkel élte végig a zuhanást. A Hedge Fund-ok viszont - ahogy a szabadságukról már beszéltem - rugalmasan reagáltak a helyzetre, és árfolyamesésre spekuláló short pozíciókkal esetenként akár nyertek is. Összességében a Hedge Fund-ok is megszenvedték azt az évet, a Protege kosara 23,9%-ot esett, de a passzív részvényalap ezt is durván alulmúlta a 37%-os zuhanásával. A két év összesített állása alapján Protege -11,8%, Buffett - 20,2%. A különbség nem tűnik kicsinek, egészen pontosan Buffett szemszögéből 10,5%, de 8 évre elosztva viszonylag elporlasztható. Ha a Protege kosara éves átlag 5%-ot hoz, akkor Buffett alapjának 6,33% kell hoznia. A különbség matematikai okokból nem mindig ugyanakkora, például 15%-os Protege kosár hozam esetén a Buffett által választott passzív alapnak már nem 1,33%-kal, hanem 1,45%-kal többet hoznia. Ám ha belegondolunk abba, hogy a Hedge Fund-ok jellemzően 2%-os tőkearányos díjat számolnak fel, míg a konkrét passzív alap éves költségmutatója mindössze 0,09%(!), ez az előny önmagában a díj eltérésből adódhat. Akkor még nem is beszéltünk sikerdíjról, az alapok alapja magasabb költségterheléséről, a magasabb tranzakciós díjakról. A lecke a tekintélyes vezetés ellenére a Hedge Fund-oknak fel van adva. Továbbra is meg kell verni a piacot, legalább 2%-kal. A Hedge Fund-ok élete nem könnyű, de eddig bizonyítottak.

A Hedge Fund egy olyan fogalom, amelyet mind itthon, mind a nagyvilágban gyakran félreértelmeznek. Ennek fő oka az, hogy a nagyközönség - a Hedge Fund-ok jellegéből adódóan - ritkán találkozik velük, és ha hall is róluk, akkor is a hírekből, egy-egy botrány kapcsán. Tekintve, hogy a Hedge Fund-ok száma egyes becslések szerint megközelíti a 10 000-et, óhatatlan, hogy időnként ilyen is van. Ezek a (jog oldaláról nézve tulajdonképpen) cégek azonban nem egyenlőek a pokolból előmászott megtestesült gonosszal, csak úgy mint nincs sok közük a mennyből alászállt angyalokhoz sem. Az utóbbit egyes alapítók hiszik magukról, amit betudhatunk kisebb-nagyobb személyiségzavarnak. Az előbbit viszont a laikusok nem kis része gondolja. Ennek oka éppen a fenti: csak akkor hallanak róluk, és akkor is az idő rövidsége miatt enyhén szólva is felületes ismereteket, amikor valami piacokat rengető, és így a nyugalmat nem kedvelő embereknek negatív hír szivárog elő a médiából (a lenti képen az általában rejtőzködő géniuszok a válság alatti szenátusi meghallgatáson). Nos, ennek a blog-nak éppen az az egyik fő célja, hogy az ilyesfajta felületességtől, és a ritka pozitív, vagy gyakrabban negatív előítéletektől mentes, mélyebb képet adjon az ágazatról, az abban alkalmazott stratégiákról és arról, hogy ezt mások miként használhatják fel.

Mi is tehát egy Hedge Fund? Most egy olyan definíció igényű mondatban foglalom ezt össze, amit a lap.hu-s linkgyűjteményben, és a kockázatos befektetésekről szóló könyvemben is külön kiemeltem.

A Hedge Fund-ok olyan jellemzően abszolút hozamra törekvő, általában csak gazdag magánbefektetők részére létrejött speciális befektetési alapok, amelyek könnyedebb jogi szabályozásból kifolyólag gyakran magas hozamokat tudnak elérni, vagy speciális piacokon, egyedi pénzügyi termékekben, különleges piaci szituációkban is képesek lehetnek profit elérésére.

"...jellemzően...általában...gyakran...képesek lehetnek...", ezek nem minősülnek konkrét meghatározást elősegítő jelzőknek. Sajnos a Hedge Fund-ok világa ilyen. Éppen azért, mert olyan sok mindent képesek megcsinálni, és a pénzügyi innovációban olyan sokkal járnak a tankönyvek előtt. Mégis, ha megnézzük a fenti meghatározást, akkor két nagyon fontos jellemző köré csoportosíthatjuk a lényegüket:

• Zárt körűség
• Szabad befektetési és spekulációs tevékenység

Onnan tudhatjuk, hogy egy mások pénzét kezelő befektetési eszköz Hedge Fund-e, hogy kevesen vannak benne, azok is sok pénzzel (jellemzően több millió, tízmillió, esetleg százmillió dollárral), sehol sem hirdetik, és emellett a kiszivárgó hírek a tőkeáttétel, a piacok és a shortolás szinte korlátlan eszköztárát felhasználják.

Ha egyszerű nyelven, szakzsargonoktól mentesen szeretném meghatározni, hogy mi is a Hedge Fund az alábbiakat mondanám. Néhány gazdagabb magánbefektető, vagy sok pénzt kezelő intézmény befektetéseit viszonylag hosszú távra egy cégbe összegyűjtik és azzal az ő tudtuk mellett szabadon fektetnek be és spekulálnak. Sok pénzt kezelnek, a szabályozás megkötései nélkül.

Az abszolút hozam, vagy a kockázat vállalása a Hedge Fund-ok többségénél már csak a fentiek következménye, lehetősége, de nem a meghatározást elősegítő tényező.

Érdemes még áttekinteni a már említett linkgyűjteményben a Leírás doboz linkjeit, ahol több és bővebb meghatározás is megtalálható.

Hogyha megtévesztő, mégis honnan ered a Hedge Fund megnevezés? Áz ágazat évtizedekig csöndben növekedett, és akkoriban ragadt rá ez a név, majd a kilencvenes évek robbanását követően rajta maradt. A Fund értelemszerűen Alapot jelent, a Hedge kifejezés már trükkösebb. Gyakorlatilag a fedezeti ügyleteket jelenti, amelyek a szokásos (például) részvény vásárlást ellentétes, short ügyletekkel, esetleg határidős termékekkel fedezte le. Tehát képes volt ezekre az ügyletekre is, és egyre gyakrabban már nemcsak a kockázat csökkentésére, hanem spekulatív jellegű árfolyamesésen nyerő pozíciókra is felhasználták. Idővel a shortolás lehetősége elsősorban ilyen jelleget öltött, a határidős termékek pedig a rizikót növelő tőkeáttételre csábították a menedzsereket. Idővel egyre több egzotikus termékkel bővült a célpontok száma, és az eredeti "Hedge" sok esetben elvesztette a jelentőségét.

Hogy fordítsuk le akkor magyarra a "Hedge Fund" kifejezést? Mivel azt feljebb tapasztaltuk, hogy még angolul sem könnyű behatárolni a fogalmat, így a magyar megfelelő megtalálása sem könnyű feladat. Jellemző erre egy fordítók által használt fórum, ahol próbálják megtalálni a megoldást, kevés sikerrel. A helyzetet ott tovább rontja az egyik korábbi, azóta másnak átadott tőzsdejátékomon megjelent cikk, amely csak árnyalja a képet, de megoldást nem ad. Itt is leírom, hogy az abszolút hozamú alap a Hedge Fund-ok célját, megközelítését tekintve nagy átfedést ad, de nem teljes mértékben egyezik meg. Arról nem is beszélve, hogy a klasszikus, erősebben szabályozott befektetési alapok között is vannak abszolút hozamra törekvőek - magam is viszek egy ilyet - így a fordítás még inkább félreérthető lenne. Felmerül még a "fedezeti alap" kifejezés, ami még rosszabb, mert alapvetően megtévesztő megközelítést ad a lényegükről, hiszen bár a hedge tükörfordítása ez, céljuk a legritkább esetben ilyen jellegű. Sajnos ezt a fordítást a szaksajtó is gyakran alkalmazza mind a mai napig. Felmerül még gyakran, az árfolyamkockázati alap megnevezés, ami a lényeget megragadni látszik, de ez sem mindig igaz, és a Hedge Fund-ok másik fontos jellemzőjét nem érinti. Jó fordítás tehát nincs. A legrövidebben talán így lehetne megnevezni őket: zárt körű, szabályozástól mentes befektetési eszköz. Esetleg zárt, szabad alap. Ám a legjobb, ha a magyar nyelv épülését ugyan nem szolgáló, de legalább tudatalatti a többség számára már beágyazódott Hedge Fund kifejezésnél maradunk.

---

Hírek, érdekességek miatt kövesd a Twitter csatornánkat.

Most már a Facebook oldal is él.

Az eset igazi érdekessége, hogy a nagy Hedge Fund-ok a jó kapcsolatokkal rendelkező befektetési bankok által képesek spekulációs elképzeléseik piacát is megteremteni. Erről röviden már írtam.

Nézzük a tévhiteket:

"A Goldman eleve értéktelen értékpapírokat adott el az ügyfeleinek"

A kérdéses ügylet az ún. CDO-król szólt. Ez egy olyan, bonyolult, összeállított értékpapír, amely mögött - akár áttételeken keresztül - gyakran és ezen esetben is az amerikai jelzálogpiac kötelezettségei álltak. A CDO-k és az erre képzett származtatott ügyletek (itt a szintetikus CDO-k), némi túlzással határidős fogadás lehetőségek, az OTC piacokon forognak. A Goldman Sachs ezekből adott el az ügyfeleinek, együttesen Abacus 2007-AC1 néven. Lényegében a vevő arra spekulált, hogy az értékpapírok mögötti kötelezettségeket ki fogják tudni fizetni, az eladó szerint pedig nem. Az előbbi elképzelésének megvalósulása után viszonylag keveset keresett volna. Így viszont az eladó (shortoló) Hedge Fund, a Paulson keresett nagyon sokat. A zuhanást kiváltó esemény az ügylet nyélbe ütése után következett be. Ezért sokkal inkább arról van szó, hogy nem az "értékpapír" volt értéktelen, hanem annak esetleges értékelésénél ábrázolták az esélyeket erősen eltorzítva. Ehhez a gyanú szerint egy független elemző intézetre hivatkozott a vásárlók előtt, miközben a Paulson&Co kézzel állította össze ezt.

"A Goldman Sachs dollármilliárdokat keresett ezzel"

A befektetési bank saját állítása szerint az értékpapírok egy részét megtartotta, így önmagában az Abacus-on megközelítőleg 90 millió dollárt veszített. A Paulson-tól a vád szerint 15 millió dollárt kapott az összeállításért, és azért, hogy piacot talált a Hedge Fund-nak. Ez alapján 75 millió dollárt veszített, ugyanakkor érdemes itt külön kiemelni, hogy nem tudhatjuk, hogy a Goldman Sachs más részlegei, esetleg maguk az alkalmazottak milyen pozícióval rendelkeztek, illetve az sem világos még, hogy a vesztes oldalon állóktól az értékesítés során milyen jutalékot zsebeltek be, bár ez utóbbi is pár millió dolláros tétel lehet, ami az ügylet nagyságrendjéhez képest eltörpül.

Aki nagyot nyert az ügyleten az a Paulson & Co. A becslések szerint csak ezen a csomagon 1 milliórd dollár közeli eredményt értek el. A válság során egyébként - a hatásokat előre tippelve - 15 milliárdot.

"Tilos ilyen értékpapírokat összeállítani és eladni"

Nem tilos. A szabad és főleg az utóbbi másfél évtizedben deregularizált pénzügyi piacokon egzotikus, specializált és bonyolult termékek ezrei születtek meg. Ezért olyan nehéz átlátni a pénzügyi piacok egy részében meglévő rendszerszintű kockázatokat. Itt hangsúlyozottan az ún. OTC, azaz tőzsdén kívüli piacokról van szó. A tőzsdéken a kereskedési és elszámolási szabályok, letéti követelmények miatt sokkal transzparensebb a helyzet, míg itt a bonyolult termékek hálózatán át számos rejtett akna lehet a rendszerben. A pénzügyi reformok egyik fő kérdése éppen az, hogy miként lehet ezeket láthatóvá tenni. Ez később sem jelent automatikusan tiltást, de akkor és még jelenleg sem illegális ilyen csomagokat összeállítani.

"Paulson gyakorlatilag lefizette a Goldman munkatársait, hogy így tudjon spekulálni."

A lefizetés semmiképpen sem helyes kifejezés. Ugyanis a Goldman Sachs-nek a jelen állás szerint teljesen legálisan fizetett ezért a szolgáltatásért, magának a vállalatnak. Valószínűleg éppen ezért fedezhette fel az SEC az ügylet etikai oldalról enyhén szólva is megkérdőjelezhető mivoltát.

"Az esés és így az árfolyamveszteség előre látható volt"

Ez az utólag könnyű okosnak lenni esete. Adott pillanatban nem lehetett pontosan előre látni az eseményeket. Sokan jelezték a jelzálogpiaci problémákat, az ingatlanárak a nagy lufi után már majdnem két éve ereszkedni kezdtek. Ám még ha valaki biztos is lehetett volna abban, hogy további begyorsuló zuhanás következik, akkor sem tudhatta, hogy ennek mennyire lesz durva a hatása, és abban sem lehetett biztos, hogy a FED vagy az állam nyújt-e mentőövet, beavatkozik-e, és ha igen, miként és milyen mértékben. Paulson (a képen) valószínűsítette a zuhanást, de kockáztatnia kellett. A vásárlók kevésbé látták át a helyzetet, szó szerint lustábbak is voltak, ők is kockáztattak, és vesztettek.

"Kisbefektetők pénzét nyerészkedték el"

A két legnagyobb befektető az ABN Amro és a IKB Deutsche Industriebank voltak. Akik veszítettek, ez a két nagy pénzintézet volt. Tulajdonképpen az ő tulajdonosaik a részvényeik értékcsökkenésén keresztül szenvedték el a veszteséget. Az ABN Amro három másik bank tulajdonában van, amelyből kettőt gyakorlatilag államosítottak a válság során. Az IKB, amely viszonylag kisebb csapást szenvedett el, kb. 150 m dollár értékben, jelentős részben közvetett állami tulajdonban volt. Ezt a hitelintézetet ki is kellett segíteni, de fontos tudni, hogy a veszteség és emiatt a tőkeinjekció mértéke ennek a sokszorosa, 3,5 milliárd euró volt, ami több mint 4,5 milliárd dollárnak felel meg. Így az Abacus-on elszenvedett veszteség a szükséges segítség harmincada - ehhez képest a hatása marginális. A helyzetet bonyolítja, hogy a céget időközben eladták egy private equity (magántőke befektető) vállalatnak. Mindenesetre az valószínű, hogy akár a kisegítés, akár az alacsonyabb vételár miatt valamennyire a német adófizetők is rosszul jártak ezen a konkrét ügyleten is.

"A vevők nem értették mit adtak el nekik."

Tekintve, hogy nagy, pénzügyi piacokon vélhetőleg komoly tapasztalatokkal rendelkező intézmények álltak a másik oldalon, ez nem valószínű. Sokkal esélyesebb az, hogy a konstrukció lényegét értették, de a kockázatok nem tudatosultak bennük. Ennek fő oka az, hogy megszokták: a rizikófaktorokat nem ők, hanem más deríti fel helyettük. Az elemzés nagy és költséges munka, úgy gondolták, hogy megspórolták nekik. Általánosságban a válság emiatt felveti a hitelminősítő cégek felelősségét, és a bankok ezzel összefüggő óvatlan és felelősségelhárító gyakorlatának felülvizsgálatát.

"A vevők nem tudtak a shortolási szándékról"

Mint minden tranzakció esetén valakinek kellett a másik oldal is lennie. Valakinek kellett vállalnia az ellenoldali kockázatot. Valaki tehát short pozíciót vállalt fel, a vád azzal függ össze, hogy eleve ez volt a szándék és ez egy külső Hedge Fund-tól jött.

"A vevők azt hitték, hogy független intézmény adta el a papírokat"

Ahogy feljebb már írtam, ez a fő gyanú és ha igaz, akkor a Goldman Sachs szándékosan megtévesztette a saját értékes ügyfeleit, kizárólag egy másik cég kedvéért, és persze pénzért. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy Paulson kulcsembere, az azóta önálló utakra lépett Paolo Pellegrini nyilatkozata nem ezt támasztja alá. Vallomása szerint tájékoztatta a vevőket arról, hogy ők shortolták a kérdéses csomagot.

"Az egész arra való, hogy a Pénzügyi Reformcsomagot átnyomják, és a közvéleményt ennek megfelelően hangolják."

Sokan gyanítják, hogy nem lehet véletlen az, hogy éppen most bukott ki a botrány. Elvégre kezdetét tekintve kettő, végkifejletét nézve pedig mintegy másfél év telt el. A pénzügyi szektor felügyeleti reformcsomagját viszont éppen most tárgyalják az amerikai törvényhozásban. Az ügy elvileg alkalmas lehet arra, hogy a közvéleményt a szigorúbb reguláció irányába befolyásolja, ezzel nyomást gyakorolva a képviselőkre és szenátorokra. Ez elsősorban a szigorúbb elképzeléseket megfogalmazó Demokratákat segítené inkább. Nem véletlen, hogy Obama-t meg is gyanúsították azzal, hogy nyomást gyakorolt az SEC-re. Ő ezt kategorikusan tagadta.

A politikai játszmák kártyalapjaiba nehéz belelátni, ezért bár nem tartom valószínűnek, a felvetésre nem lehet egyértelműen válaszolni. Viszont vegyük észre, hogy a fenti kijelentés, még igazságtartalma esetén sem változtatja meg önmagában azt a tényt, hogy a jelek szerint a Goldman Sachs legkevesebb nem volt etikus a tranzakció és a csomag lebonyolítása során. Ez a legkevesebb, amit állítani lehet. Azt se felejtsük, hogy a befektetési bank nem először vette volna semmibe a szakma íratlan, vagy akár írott szabályait. Ezért nem véletlen sz sem, hogy a Goldman Sachs árfolyama a nagy profitok ellenére mély diszkonttal forog vetélytársai alatt.

Az ügyben még sok érdekesség is felbukkanhat. Így a fentiek természetesen az eddig nyilvánosságra kerültek fényében érvényesek. Az ügyben két érdekes olvasnivaló van még:

• Az SEC hivatalos beadványa a bíróság felé.

• A Greatest Trade Ever című könyv, amely elsősorban Paulson-ék válság idején keresett több mint tízmilliárd dollárjáról szól. Most olvasom, egészen lebilincselő olvasmány, természetesen külön bejegyzésben is írni fogok róla.

Hogy pontosan miként határolhatóak körül a Hedge Fund fogalma, arról a következő cikkben lesz szó. Ahhoz, hogy megértsük a jelentőségüket, első körben elég annyit tudni, hogy ezek olyan speciális befektetési alapok, illetve vállalkozások, amelyek feladata szűk ügyfélkör pénzének a piacokon való forgatása, befektetése. A Hedge Fund-ok ma már a pénzügyi piacok domináns, megkerülhetetlen szereplői. Ott vannak a részvények piacán, az árupiacokon, legyen az hús, búza, ott vannak ezen belül az energiahordozók tőzsdéin, például az olaj vagy a földgáz esetén is. Összesített méretük, az általuk kezelt vagyon meghaladja a 2000 milliárd dollárt. Ez bármely ember számára felfoghatatlanul nagy összeg, de más megvilágításba helyezve nem feltétlenül olyan nagy, hogy elsőre a befolyásuk jusson az eszünkbe. Teljes világ GDP ennek harmincszorosa, az összes tőzsdén forgó részvények teljes értéke huszonötszöröse (piaci kapitalizáció), és még sorolhatnám a példákat annak a hálátlan feladatnak az érdekében, hogy meggyőzzelek: 2000 milliárd dollár (384 320 milliárd Ft) nem is olyan sok pénz. Igen ám, de a Hedge Fund-ok többsége nem ül a babérjain vagy egy portfólióban, hanem aktívan forgatják tőkéjüket. Ezért a forgalomból, a rövid és középtávú árfolyam alakulásból sokkal nagyobb mértékben kiveszik a részüket, mint a befektetési alapok, nyugdíjpénztárak. Amíg a világ összes megtakarításának 1%-át kezelik, óvatos becslések szerint a pénzügyi piacok forgalmának 25%-át, merész számítások alapján akár 60%-át is adhatják. Sőt, van olyan Hedge Fund, amelyik egyedül a világ teljes részvényforgalmának a 3%-át teszi ki. Ez nem más mint a Citadel, amelynek mindössze 41 éves alapítója Kenneth C. Griffin. A magas forgalmi részesedés pedig az árfolyamok befolyásolásában rövid és középtávon nagy ráhatást jelent. Ahogy a Tőzsdecápákban Gordon Gekko mondta "Mi döntünk mindenről, háborúról...egy gémkapocs áráról"

Minden, ami a mindennapi életünk, mindennapi pénzügyeink része, arra ez kihatással van. Nem bújhatsz el előle, mert az olyan, mintha a világ elől akarnál elbújni. Néhány évtizeddel ezelőtt volt a világban egy érdekes és kissé megalomán kísérlet. Ennek a célja az volt, hogy teljesen eltüntesse a piacokat, köztük a pénzügyi piacokat is. A kísérletnek az is a célkitűzése volt, hogy a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségeket megszüntesse. Az eljárás során felülről történő tervezést, totalitárius rendszer, személyi kultuszt, központosítást, kollektív vagyont kevertek össze. A kísérlet kódneve szocializmus volt, az előállítani kívánt matéria pedig a kommunizmus. A kísérlet végül kudarccal zárult. A finanszírozók (a nép) nem bírta tovább a mellékhatásokat (tulajdonképpen csak mellékhatások voltak) és lefújta az egészet.

Van még egy ország a földön, ahol a kísérletet szűkös keretek között, kevésbé nagyipari módon, elkeseredett formában folytatják. A megszállottság nem vezet eredményre, az az ország ma egyike a legszegényebbeknek, és a lakói olyan elnyomásban élnek, ami ép ésszel nehezen felfogható. Élőben láttam az 1984-et, és nem akarom megint látni. Észak-Korea a mai napig próbálkozik a szocializmussal, eredménye a szegénység, és izoláció. Ám még itt is felüti a fejét az a "gonosz, kegyetlen" piac. Ugyanis a megélhetés biztosítására, a megfelelő élelmiszer ellátásra az állam képtelen, ezért az emberek feketepiacokon kezdtek el kereskedni mezőgazdasági termékekkel.

Ezeken a piacokon az árakat a kereslet és kínálat alakítja, nem a felülről történő szabályozás. Hasonló a helyzet az amúgy sem nagyszámú külföldiek számára egyébként nem elérhető helyi pénznem, a von esetén is. Van egy hivatalos, központilag előírt árfolyam, ami a feketepiacokon ennek a sokszorosa. A gazdaságban részt vevő emberek még egy ilyen nagy elnyomás közepette is jobban tudják mi a valós értéke a pénznek és az áruknak, és érvényre is juttatják ezeket.

A piac talán emberileg igazságtalan, de ez működik relatíve a legjobban abban, hogy a társadalom tagjainak a szükségleteit kielégítse. Vagy "félig üres pohár" embereknek: ez működik a legkevésbé rosszul. A társadalom sok minden mást megpróbált, és mindegyik nagy kudarc volt a piacalapú, versenyre kondiconált gazdasághoz képest.

A pénzügyi piacokon is ez a realitás, ahol egymás megtakarításai cserélnek gazdát. Ezeket kölcsön lehet adni (banknak bankbetét, az államnak állampapír formájában), részesedést lehet venni vállalatokban (részvény formájában). Ezeknek az értéke pedig szinte folyamatosan változnak. Van, aki ezeket a változásokat jobban ki tudja használni, mások kevésbé. A piacon pedig emiatt is igen hamar nagy különbségek lesznek. Lesznek olyanok, akik nagyra nőnek, mert ügyesebben használták ki a változásokat. Vigyázzunk, hogy az ok-okozati összefüggést megnézzük. Akik gazdagabbak lettek a piacon, legyen az két újságos vagy büfé az aluljáróban, vagy két rivális Hedge Fund a nyersolaj piacán, azért tettek előnyre szert a másikkal szemben, mert felkészültebbek voltak. Ez a helyzet, ilyen a világ: folyamatos versenyben vagyunk egymással, akár egy nő/férfi kegyeiért, akár egy állásért, akár azért, hogy a pénzügyi piacokon többet nyerjünk, mint mások. Ráadásul a nagy szereplők rövid és középtávon képesek (ha egyedül nem is), de együtt intuitív módon összefogva befolyásolni a helyzetet. Csak úgy, mint annak idején Soros és más Hedge Fund-ok a Bank of England megtörésekor, aminek majd egy külön fejezetet szentelek.

A Hedge Fund-ok hatalma és befolyása ellenére azért fontosnak tartom kielemelni, hogy hosszútávon azért a fundamentumok nyernek, nem arról van szó, hogy ők döntenek, hanem inkább felnagyítanak folyamatokat. Akárhogy is, hatással vannak az életedre és a befektetéseid értékére.

Mindez elsőre esetleg félelmetesen hangzik, de ha befektetéseid vannak, az ezzel kapcsolatos ismereteidet a magad javára is fordíthatod. Követhetsz guru-kat, de még inkább javasolt, hogy módszereket.

• A Hedge Fund-ok önkéntelenül is képesek az árakat a mindennapokban is befolyásolni, ami a piacokon történik, a te életedre is kihatással van, és erre fel kell készülnöd
• A megtakarításaiddal is versenyben vagy másokkal a magasabb hozam érdekében. Miért ne figyelnéd azokat, akik a legjobbak ebben?